Markó Béla

A magyar választó és a két illatos szénacsomó

2012.08.02. | Aktuálpolitika
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


A magyar választó és a két illatos szénacsomó

http://www.14keruleti-hirhatar.hu

Nehéz és bonyolult időszak következik az RMDSZ és a romániai magyarság életében. Miután az ideiglenes elnök kollektíve bűnbakká kiáltotta ki a magyarokat, nehéz megmondani, miről fog szólni a választási kampány, és mire számíthatnak az őszi választásokon kétharmadra esélyes szociáldemokrata-liberális szövetségtől az erdélyi magyarok. A jövőről Markó Béla szenátorral, volt szövetségi elnökkel Márványi Péter beszélgetett.

- Azt hiszem, hogy a magyar politikának az volt szinte meghatározó mód az intenciója, hogy ebből a konfliktusból, a referendum körüli háborúból maradjon ki. Ehhez képest most, hogy lezárult a referendum, és a magyarok nagy számban nem szavaztak, ehhez képest úgy tűnik, hogy a romániai magyarság a kellős közepén van ennek a háborúskodásnak. Épp azzal, hogy ki akart maradni, azzal nyakig belekerült.

- Meg kell mondanom, hogy ez nem az én személyes meggyőződésem, hogy valamiből is ki kellene maradni. Persze, hogyha a román politikai élet színvonaltalanságát nézem, vagy egyre süllyedő színvonalát, ami sajnos nemcsak Romániára jellemző, hanem az egész térségre, véleményem szerint Magyarországra is, akkor nagyon könnyen juthatok arra a következtetésre, hogy ebből az egészből ki kell maradni. És lassan-lassan maga a politika is kiábrándító és színvonaltalan foglalatossággá válik, csakhogy színvonalas vagy színvonaltalan, de közvetlen hatással van a mi életünkre is. Akkor nem megoldás, hogy hátat fordítunk a politikának és nem foglalkozunk azzal, hogy Romániában éppen mi van mondjuk az államelnöki intézménnyel, ki az államfő, leváltják, helyén marad. Ez mindenképp érint minket is.

Általában 1989 óta az az álláspontom, hogy részt kell venni a politikai életben, bele kell szólni a döntésekbe. Én soha nem támogattam a távolmaradást, a kivonulást, most sem. És éppen ezért azzal szemben, hogy az RMDSZ-ben is volt olyan kolléga, aki azt mondta, hogy nem kell elmenni szavazni, én azt mondtam, hogy igenis részt kell venni a szavazáson, még akkor is, ha ebből egyesek rögtön azt spekulálják ki, hogy a szavazáson való részvétel, az államelnök leváltását támogatja, mert akkor lesz több mint 50 százalék. No de ez azért egy eléggé torz gondolkodásmód. Ha úgy lehet csak megakadályozni az államelnök leváltását, hogy erőnek erejével távol tartjuk a szavazókat, akkor vissza kell kérdeznem, potenciálisan itt a társadalom többsége a leváltást akarja azok szerint, akik szerint ezt csak úgy lehet megakadályozni, hogy távol tartják a szavazókat?

 

- De mégis, ennek a távolmaradásnak, ami most megtörtént, mi volt az igazi gyökere? Mert ezügyben is vitatkoznak. Arról van szó, hogy a székelyek még mindig rokonszenveznek azzal a Basescuval, aki eljárt hozzájuk, aki népfürdőt tartott ott a magyarok közepette is? Vagy pedig inkább fásultabbak voltak a magyarok, távol akartak maradni ettől a konfliktustól? Mi volt a 10 százalék körüli hargitai részvétel magyarázata?

- Az egy dolog, hogy mit mondok én, aki belülről ismerem a román politikai viszonyokat, és esetleg jobban tudom, hogy minek mi az oka és mi a következménye, mint azok, akik ezt távolabbról szemlélik, és más dolog, hogy ők hogyan viszonyulnak ehhez a konfliktushoz. Mert az RMDSZ is csak odáig tudott eljutni, hogy azt mondta, fél szájjal, hogy vegyenek részt a választók a népszavazáson, és szavazzanak lelkiismeretük szerint. Nos, én azt hiszem, hogy ezt általában nem szeretik az emberek, hogyha látszólag nagyon demokratikusan a lelkiismeretükre bízzuk a szavazást. Így is, úgy is a lelkiismeretük szerint fognak szavazni, de szeretnék tudni, hogy nekünk mi a véleményünk, és ez a vélemény gyakorlatilag nem hangzott el az RMDSZ részéről. Én nem állítom, hogy el lehetett volna jutni egy határozott álláspontig, néhány hét alatt vagy nap alatt már semmiképpen sem, tehát másabb vagy jobb megoldás, mint ez, amit az RDMSZ mondott, hogy elmenni szavazni és lelkiismeret szerint szavazni, nem volt lehetséges. És azért nem volt, amiért az emberek is távol maradtak. Nem azért maradtak távol szerintem, mert azt mondta Hargita megyében az egyik vezető RMDSZ-es politikus, vagy ilyesmit sugallt a magyar miniszterelnök Tusnádon, ez legfeljebb csak erkölcsi támaszt adott azoknak, akik úgysem mentek volna el szavazni. Azért maradtak távol, mert ebben az esetben tényleg mindannyian a Buridán szamarának a dilemmája, hogy a két illatos szénacsomó közül most melyiket válasszuk. Ugyanis Basescu államkoncepciójával mi soha nem értettünk egyet, vagyis azzal, hogy az államelnöki hivatalt kell erősíteni, hogy egy kézben kell koncentrálni a hatalmat, és hogy minél erőteljesebb ellenőrzést kell gyakorolni a társadalom egésze fölött. Ez, hogyha az ember végi gondolja, egy totalitárius, nemzetállami berendezkedés felé nyomja el az országot. És hiába érvelnek egyesek azzal, hogy Franciaországban is elnöki köztársaság van, mert Franciaország is nemzetállam. És sok mindent át lehetne venni a francia példából és egy ilyen sokszínű országban gyakorlatilag sem regionális, sem etnikai különbözőségeknek nem ad hangot az államszervezet, ezt nem hiszem, hogy nekünk át kellene venni. Éppen ellenkezőleg. Ezt mi jól látjuk, de nem hiszem, hogy a magyar választók ezt közvetlenül érzékelnék. Ők a Basescu tevékenységéből annyit láttak, hogy egy rendkívül közvetlen politikus, aki a maga populista módján kiiktatja a közvetítőket, parlamentet, pártokat és egyenesen a néphez fordul. Ezt a gyakorlatban is megtette azáltal, hogy a Székelyföldre is nem egyszer ellátogatott, megkóstolta a kürtős kalácsot és a szilvapálinkát, tehát ő ezt nagyon jól demonstrálta is. Szerintem a választók ebből ennyit láttak, illetve azt látták, amit egyébként mi is méltányolunk, hogy velük lévén koalícióban velük tudtuk az anyanyelvi oktatásról szóló rendelkezéseket jelentősen bővíteni, és egy új oktatási törvényt elfogadtatni. És meg kell mondanom, annak ellenére, hogy Traian Basescu államelképzelésével, a társadalom totális ellenőrzésére való törekvéseivel nemcsak, hogy nem értek egyet, hanem nagyon veszélyesnek tartom, de ezt, hogy magyar ügyekben tudtunk előrehaladni, én magam is méltányolom, ezt együtt alakítottuk.

 

- Miközben azt is szokták mondani, hogy amit Basescu kitalált, az Ceausescu óta a legveszélyesebb játékrend lehetett volna a magyarokra nézve, például lehet, hogy megvalósul az óriásmegyés rendszer, ami lehet, hogy eltűntetné Székelyföldet.

- Igen, de még ebből is az utolsó pillanatban, amikor látta, hogy nem megy, akkor nagyon ravaszul hajlandó volt visszalépni és kompromisszumot ajánlani.

 

- De az intencióit jelzi…

- Így van, de a lényeg az, hogy amikor a politikai érdekek úgy kívánták, akkor magyar kérdésben ő hajlandó volt előrelépni és nagyon nyitottan mutatkozott, tehát a magyarok ezt látják, hogy egy közvetlen politikus, aki félrelöki a parlamentet, a pártokat és szóba áll az emberekkel, és azt látják a magyarok, hogy az oktatási törvény esetében és más hasonló kérdésekben nem volt nacionalista. Azt kevéssé látják, ami minden bizonnyal a legfontosabb szempont lehetne ebben a képletben, hogy itt egy olyan állam fele visz minket Basescu, amely állam a magyar identitásra nézve is sokkal nagyobb veszély, amint amekkora eredmény az oktatási törvény meg más hasonló intézkedések.

Ez az egyik oldal. A másik oldalon pedig mit láttak? Azt, hogy a Crin Antonescu és Victor Ponta kettős nagyon hamar meglovagolta a magyar ügyet, és elkezdték frontálisan támadni az oktatási törvényt, a MOGYE ügyében ugye nagyon durván nyilatkoztak folyamatosan, ez a magyarokat nagyon érzékenyen érintette. Például az az Antonescu, aki egy adott pillanatban úgy nézett ki, hogy Basescuhoz hasonlóan a magyarok feltétlen rokonszenvét fogja kivívni, pillanatok alatt rontotta le ezt az imidzset, és ma már nem nagyon talál az ember magyar embert, aki vele rokonszenvezne. Tehát őket nacionalistának és magyarellenesnek tartják, és emiatt a magyar választók nem hajlandóak melléjük állni. Meg azt hiszem, hogy a távolmaradás nem elsősorban Basescu-pártiság kérdése volt, hanem az, hogy itt tényleg a két illatos szénacsomó esete forgott fönt. Az RMDSZ-nek is a keze-lába meg volt kötve ezek miatt a dolgok miatt, hogy egyrészt Traian Basescuékkal voltunk szövetségben, másrészt Pontáék tényleg azt a minimális bölcsességet sem mutatták föl, amit azért még ellenzékben is egy román politikusnak tanúsítania kellene, hogy valamennyire fogják vissza magukat magyar ügyekben. Nem arról van szó, hogy mi nem látjuk jól a helyzetet, hogy nem tudjuk, miben, milyen veszélyek rejlettek, de egyrészt az RDMSZ-en belül is különböznek a hangsúlyok, másrészt esély sem volt arra, hogy valamilyen álláspontról meggyőzzük ebben az esetben a választókat.

 

- Kifejezetten fenyegetőnek tűnt, ami Antonescu mondott a választások éjszakáján, aki nem egyszerűen azt mondta, mint Ponta, hogy a magyarok távol maradtak, hanem azt mondta, hogy a magyarok bojkottálták a szavazást, tehát szándékos politikai aktusként állította be a dolgot. Ráadásul, ha jól emlékszem egyszer a magyarokról beszélt így, egyszer pedig az RDMSZ-ről. Vajon hogyan alakul a következőkben a kormányhatalom és a magyarok sorsa, hogyha a kormány a szavazástól való távolmaradást is egy olyan politikai gesztusként értelmezi, amelynek az alapján mondjuk megint lehet magyarellenes politikát folytatni?

- Követett el hibát az RMDSZ szerintem az elmúlt hónapokban, ez a Victor Pontával és Crin Antonescuval folytatott párbeszéd, illetve egy bizonyos időszakban annak a hiánya. Tehát minden bizonnyal nekünk meg kellett volna próbálni velük leülni, még annak idején, amikor érzékeltük, hogy magyarellenes hangot kezdenek megütni. Ezekkel a viszonylag fiatal politkusokkal meg kellett volna próbálnunk tisztázni ezeket a kérdéseket, és rávenni őket, hogy tegyék mérlegre ne csak a pillanatnyi érdekeket, hanem akár a rövidtávú érdekeiket is. Akár azt is, hogy most mi a fontos: egy magyarellenes beszédmóddal teljesen bevadítani a magyarokat és az RMDSZ-t is eltávolítani maguktól, vagy pedig azért a hidakat nem égetni fel, és számítani arra, hogy esetleg együtt kell majd működni, vagy akár egy koalícióban is szükség lehet a szövetségre. Én azt hiszem, hogy ők annyira magabiztosak voltak az utóbbi egy-fél évben, látván a közvélemény-kutatásokat, hogy olyan kényszer, hogy akkor majd csak úgy lehet kormányozni majd, ha az RMDSZ szavazati is ott vannak, ilyen kényszer bennük egy pillanatig sem működött, valószínűleg ezért is futott el így velük a ló. Mert egyébként én azt gondolom, hogy a politikában érdekek működnek, tehát ha az őszi parlamenti választások úgy alakulnak, hogy az RDMSZ esetleg a mérleg nyelve lehet, akkor nem hiszem, hogy ők ne akarnának a szövetséggel megegyezni, és hogy rövid idő alatt ne változna meg a hozzánk való viszonyulásuk. Ha nem lesz szükségük sem a szövetségre, sem másra, tehát magukban is tudnak kormányozni, mert jóval 50 százalék fölött lesznek, és én erre látok a legnagyobb esélyt, akkor ez egy másik helyzet, akkor a szövetség nehéz kihívásokkal kell, hogy szembe nézzen majd. Akkor is elképzelhető valamilyen formájú együttműködés, mert azért ez úgy Romániában ott van a politikai közhangulatban, hogy a magyarokkal hasznos együttműködni, de ez egy jóval gyengébb, jellegében és feltételrendszerében is gyengébb együttműködés lenne.

 

- De ez most már elúszott?

- Nem, tehát ezek lehetségesek a parlamenti választások után, csak most nem látom egyik oldalról sem ezt az erős kényszert, éppen ellenkezőleg, részükről a népszavazáson történtek miatt, inkább taszítások vannak. Lehetett volna egy kemény egyezséget kötni az elmúlt hónapokban velük, csak hát a szövetségnek elég nehéz lett volna egy ilyen 180 fokos fordulatot vennie…


- …és elfogadtatni az emberekkel. Tán még a helyhatósági választások is másként alakultak volna…

- Annál is inkább, mert ők ezt a magyar ügyet nagyon felerősítették a köztudatban. A MOGYE dolgában nemcsak hogy folyamatosan támadtak, amikor ellenzékben voltak, de amikor megalakult az új kormány, és a bukáshoz ez is hozzájárult ez az ügy, de szerintem nem ez volt a meghatározó, akkor utána első dolguk az volt, hogy ehhez a kérdéshez hozzá nyúljanak. Tehát azért ezt sem lehet.


- A romániai magyar belpolitikában hogyan néz ki most ennek fényében a helyzet? Ha jól olvasom a friss kommentárokat, az EMNP a saját sikereként értékeli azt, hogy a magyarok otthon maradtak az RMNDSZ intenciói ellenére. Miközben megint csak érzékelhetők olyan hangok, hogy: igen, meg kell teremteni valamiféle együttműködést a választásokra, és közben Tőkés azt mondja, hogy ez számára éppolyan nehéz mint ha Orbán Gyurcsánnyal kellene, hogy koalícióra lépjen.

- Itt van egy alapvető különbség: az RMDSZ a románokkal küszködik, és a román pártokkal, Tőkés meg Szász Jenő meg az RMDSZ-szel szemben próbálják megfogalmazni önmagukat. Ők még el se jutnak ahhoz, hogy egyáltalán valami érdemlegeset mondjanak a román-magyar viszonyról. Számomra annak, amit ők mondanak, ebben a pillanatban semmi relevanciája nincsen. Egyrészt azért, mert már régről ismerjük egymást, és azért nekem újat ők már nem tudnak mondani. Meg az is látszik, hogy nem is ismerik a viszonyokat, nem tudnak hozzászólni, tehát Tőkés László meg Toró T. Tibor meg ezek az emberek ma már a bukaresti politikai politikai viszonyokról annyira tudnak hozzászólni, mintha valahol Vácott vagy Szentendrén léteznének, és onnét időnként bekapcsolnák a híreket, hogy lássák, mi van. Ez teljes komolysággal mondom, ez érződik minden megnyilvánulásukon. Az RMDSZ nehéz helyzetben van, dilemmázik, keresi a megoldásokat, ők meg most már azzal a néhány százalékos támogatással úgy próbálnak ebbe belekiabálni. Ennyi.

 

- Azért lehet, hogy egy kicsit javulnak számukra az erőviszonyok, hogyha a most kibontakozó forgatókönyv megvalósul, ennek pedig az a lényege, hogy szeptemberben az MPP valamiféle kongresszust tart, és ott lehet, hogy megteremtik annak a feltételét, hogy egyesüljenek, vagy erős szövetséget alkossanak a Néppárttal. Ha jól értem ez a változás az MPP-ben azt jelentené, hogy ne Szász Jenő legyen az elnök, és akkor lehet egyesülni.

- Ha én gondolkoznék az ő helyzetükről, akkor én is azt mondanám, hogy egy párt több, mind kettő. Szerintem egy pártként az önkormányzati választásokon egy picivel jobb eredményt értek volna el, nem sokkal, de egy picivel. Mert az az igazság, hogy ezek az emberek szítottak állandó viszályt az RMDSZ-ben, amíg ott voltak, és utána azon kívül. Most a saját támogatóik számára, akik ha nem is sokan, de azért vannak, azoknak is bebizonyították, hogy ahhoz nem kell RMDSZ, hogy ők viszályt szítsanak, tehát a szövetségen kívül is tudnak veszekedni egymással is. Mert nehogy nekem valaki azt mondja, hogy ehhez az RMDSZ-nek köze lett volna, hogy ők egy pártban nem tudtak meglenni, és még egyet létre kellett hozni. Namost, ha én ezt nézem és Tőkést Lászlót ismervén, az ő összeférhetetlenségét mindenféle közös gondolkodással, és döntéssel, akkor szerintem inkább az lenne a valószínű, hogy még egy harmadik pártot is létrehozzanak, mert most ezt a kettő már elrontották. Szerintem Tőkés László pályájából, gondolkodásmódjából azt következne, hogy hozzon létre egy harmadikat, hátha az sikerül.

 

- De az a harmadik lehet, hogy már egységes lenne…

- Már rég nemcsak ő dönt, Magyarországról viszont a Fidesznek is elege lett abból, hogy nemcsak hogy itt nem tudnak az RMDSZ ellenzékéből egységet teremteni, hanem miattuk lassan ők is összeugranak, mert hiszen a Fidesz egyik fele az egyik pártot támogatta, másik fele a másik pártot. Szerintem onnan elképzelhető, hogy az lesz a kemény parancs, hogy egy pártot kell létrehozni. Mondom, én is így gondolom így kívülről, hogy számukra egy több lett volna, mint kettő.


- De akkor ez az RMDSZ-nek azért új helyzet?

- Nem. Én azt hiszem, hogy a szövetség az önkormányzati választásokon elért eredmény alapján egyedül kell, hogy nekimenjen az őszi parlamenti választásoknak. Persze, jelölések esetében igényesnek kell lennünk, a lehetőséget fel kell kínálni, ha valaki az RMDSZ-ben akar politizálni, és hogyha van mondanivalója a jövővel kapcsolatosan, de szerintem egyedül kell nekivágni. Bukarestben, most nagyon őszintén, hiába lennénk 1-2 parlamenti taggal többen, még ezt sem hiszem, hogy ez így nézne ki, hogyha ugyanakkor két magyar hang lenne, és két magyar vélemény állandóan. Ennél veszélyesebb dolgot én a román politikában ebben a pillanatban nem látok.


- Végül: Románia sorsa hogyan alakulhat a következő években annak tükrében, hogy fixálódik egyfajta kettős hatalom az elnök és a kormányhatalom részéről? Lemehetünk itt olyan meghatározó fontosságú kérdésekre, hogy ilyen politikai instabilitás vagy állandó háborús helyzet mellett várható-e valaha is a következő években vagy 2014-ig, hogy a befektetők visszatérjenek Romániába, hogy az ország iránti bizalom megerősödjön? Az, ami most itt eldőlt néhány nappal ezelőtt, mennyiben fogja meghatározni az egész ország sorsát?

- Néhány nappal ezelőtt igazából az dőlt el, hogy nem dőlt el semmi. És hogy előbb-utóbb el kell dőlnie ennek a kérdésnek. Mert itt nem arról szólt a népszavazás, hogy Traian Basescu mellett tették volna le a voksukat a választók. Viszont mivel nem mentek el elegen, le sem váltották. A többség azok közül, akik részt vettek, arra szavazott, hogy őt le kell váltani, viszont ez nem volt elegendő ahhoz, hogy érvényes legyen a szavazás. Nem dőlt el semmi. Ennél minden bizonnyal az is jobb lett volna, ha egy elsöprő többség arra szavaz, hogy ő maradjon, vagy arra, hogy menjen. De hát ez nem következett be. A konfliktus folytatódni fog. Szerintem Basescu nem képes a hatalommegosztásra. Nem fog előállni egy olyan helyzet, hogy ő akkor most egy önkorlátozással él, és próbál beilleszkedni azokba a keretekbe, amelyeket egyrészt az alkotmány előír, másrészt, amelyeket a politikai pártok elképzelnek az államelnök hatásköreivel kapcsolatosan. Erre ő nem képes. Ő úgy volt hatékony, hogy az ő pártja volt kormányon, az ő általa kijelölt miniszterelnök vezette a kormányt, és nem arról van szó, hogy nap, mint nap beleszólt a kormányzásba, mert ott voltam a kormányban, azért ez így nem igaz, és nem volt érzékelhető, hogy akkor ő mindennap megmondta volna, hogy mit kell tenni. De kulcskérdésekben igen. Mivel ez nem lesz lehetséges, itt állandó konfliktus lesz, és ez kétféleképpen dőlhet el, és mindkettő alkotmánymódosítást igényel. Az egyik az, hogy az alkotmányt úgy módosítja egy jövendőbeli többség, hogy akkor valóban egy elnöki vagy félelnöki rendszert statuál. Vagy pedig az alkotmányt úgy módosítja, hogy a félreérthető rendelkezéseket tisztába teszi, és egyértelműsíti azt, hogy itt parlamenti köztársaság van. Ha tőlem kérdezik, én elmennék odáig, hogy a parlament által választott elnöke legyen Romániának, és nem közvetlen választott elnök. De ettől a román pártok irtóznak, mert akkor megharagszik a nép, a választók, nem fogadják el. Erre kevés az esély, de ettől függetlenül, hogy közvetlenül választott elnök van, lehet a hatásköröket tisztázni. Én erre a másodikra látok inkább esélyt a választások után, de ezt tényleg tisztázni kell. Mert ha nem tisztázzák, akkor a jelenlegi alkotmánnyal és azokkal az íratlan szokásokkal, amelyeket a jelenlegi államfő kialakított, állandó lesz a cirkusz.

www.14keruleti-hirhatar.hu

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.