Markó Béla

„A nacionalizmus felpörgethető”

2012.03.05. | Oktatásügyek , Aktuálpolitika
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


„A nacionalizmus felpörgethető”

Háttér oldalunkon hétfőnként rövidített változatban közöljük az Erdély TV Többszemközt című műsorában elhangzó interjúkat. A mai interjúalany Markó Béla miniszterelnök-helyettes.

Óriási előrelépés a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditálása.

– Nekünk, magyaroknak mint adófizető polgároknak jogunk van ahhoz, hogy megfelelő anyanyelvű oktatási rendszert működtessünk, beleértve az egyetemi oktatást is. Nagyon fontos volt az is, hogy több mint egy évtizeddel ezelőtt a magyar kormány és Országgyülés döntött egy romániai magyar egyetem létrehozásának folyamatos támogatásáról. Ennek nyomán létrejött a Sapientia magán-tudományegyetem, és ezzel majdnem egyidejűleg működni kezdett a Partium Keresztény Egyetem. Ám mindvégig szükség volt arra, hogy az RMDSZ mindezt politikailag támogassa. Van immár egy stabil magyar magánegyetem Romániában, tulajdonképpen kettő, mert a Partium egyetemet is ideszámítom. Megszünt az ideiglenesség, el lehet képzelni távlatosabban a jövőt. De ez nem teszi semmissé azt az igényünket, hogy az állami egyetemi oktatáson belül minél nagyobb kört biztosítsunk a magyar nyelvű egyetemi oktatásnak, hogy Kolozsváron, Marosvásárhelyen és másutt legyen magyar nyelvű állami egyetemi oktatás. Ez a magánegyetem pótolja azt, ami nincs az állami egyetemi oktatásban.

Bár a szóban forgó egyetemek akkreditálása szóba sem jöhetett volna az RMDSZ parlamenti küzdelme nélkül, sokan vonakodnak attól, hogy ezt elismerjék.

– Én nem is gondolom, hogy az lenne a természetes állapot, hogy köszöngetjük egymásnak a munkánk eredményességét. Azt kellene elfogadni, hogy az RMDSZ az erdélyi magyarságnak az a politikai érdekképviselete, amely ezeket a dolgokat végig tudja vinni. Az RMDSZ nem a magyarságtól külön mozgó szervezet, bármennyire is ezt szeretnék egyesek bizonygatni, hanem a mi közös érdekvédelmi szervezetünk. Aki azt mondja, hogy nem fontos a parlamenti képviselet, az ebben a pillanatban rosszat kíván az erdélyi magyarságnak. Parlamenti képviselet, kormányzati jelenlét nélkül nem lehet számos lényeges kérdést megoldani. A Sapientia akkreditációja nem csak parlamenti, de kormánydöntést is igényelt. És jó romániai szokás szerint erre nincs határidő. Én tudom, mennyit szekáltam – hogy ilyen jó magyar kifejezéssel éljek – a kollégáimat és a minisztériumot, ameddig meglett ez a törvénytervezet. Most hallom, amolyan savanyú a szőlő magatartással, hogy igen, de milyen későn lett meg. De ha nem vagyunk, akkor esetleg sohanapján lett volna meg. Persze a Sapientia oldaláról is dolgozni kellett azért, hogy az akkreditálási feltételeket teljesítsék. Mi most ahhoz teremtettük meg a nyugodt körülményeket, hogy tovább dolgozzanak.

Király András államtitkár kijelentette, kormányhatározattal érvényesítik az oktatási törvény marosvásárhelyi MOGYE-ra vonatkozó előírásait.

– Nagyon fontos, hogy egy kormány a törvény alkalmazását szigorúan végigvigye. Megszavaztunk egy jó törvényt, és én tudom, milyen óriási munka van abban, hogy ez a törvény az anyanyelvű oktatás tekintetében félreérthetetlen lett. Szó sem lehet arról, hogy ezt a törvényt a kényes kérdésekben, például az anyanyelvű oktatás tekintetében ne alkalmazzuk. Márpedig a MOGYE vezetősége arra játszik, hátha elfelejtődik, hátha belefárad a magyar fél, mások nyerik meg a választásokat, és meg lehet változtatni az oktatási törvényt. Hónapokon át türelemmel, bár feszülten fogadtam el, hogy az oktatási miniszter – az előző, de a mostani is – elhiszi, amit az egyetem vezetősége ígér és másnap megszeg. Ebben a pillanatban nincs más választás, mint kormányhatározatot elfogadni, és a törvényt alkalmazni. Nem valami homályos követelményrendszerre hivatkozunk, a törvény betartását kérjük. A törvényt a MOGYE-n is alkalmazni kell, mert ez az egyetem is Romániában van. Azt senki nem mondja nyilván, hogy a törvényt nem kell betartani, de vannak mindenféle félelmek, magyar ügyekben mindig vannak félelmek.

Azzal, hogy az orvosis diákok és tanárok is tüntettek a magyar tagozat ellen, egyesek az 1990-es márciusi magyarellenes hangulatot ismételnék meg?

– Bízom abban, hogy 1990 márciusát 2012-ben nem lehet megismételni. De a nacionalista indulatok lehetnek ugyanazok, és még személyükben is egybeeshetnek azok, akik felbiztatják a diákokat és velük szerveztetnek tiltakozó akciót. E mögött önös érdekek vannak: az egyetemen van egy bizonyos hatalmi helyzet, ebben a magyar oktatók, mivel kevesebben vannak, alárendelt szerepet játszanak. Azok, akiknek kezükben van az erő, a hatalom, a döntés és a pénz, ezt az állapotot fenn akarják tartani. Veszedelmesnek és aljas dolognak tartom, hogy fiatal embereket becsapjanak, belevigyenek olyan etnikai szembenállásba, nacionalizmusba, ami semmi jóra nem vezet.

Victor Ponta felszólította a miniszterelnököt, foglalkozzék az ország egyéb ügyeivel és ne a MOGYE kérdésével.

– A miniszterelnök nagyon nyitott ebben a kérdésben, bízom benne, hogy segíteni fog. Victor Ponta nyilatkozatai rávilágítanak az egész romániai helyzet, a román– magyar viszony tragikomikus mivoltára – ennek mi inkább a drámai részét érezzük. A Szociáldemokrata Párttal, amelynek most elnöke Victor Ponta, 2000– 2004 között számos kényes problémát megoldottunk, közöttük egy hasonló, sőt ennél nagyobb kérdést, hiszen a marosvásárhelyi Bolyai-líceum esetében arról volt szó, hogy egy vegyes iskolából hogyan alakítunk ki magyar iskolát. Ott is minden megtörtént: szülők tiltakoztak, gyermekekkel tüntetést szerveztek. Mindez pontosan addig zajlott, ameddig a Szociáldemokrata Párttal való tárgyalásunk nyomán a kormány meg nem hozta a döntést. Ma a Bolyai-líceum magyar líceum. A MOGYE esetében arról van szó, hogy ugyanazon az egyetemen belül a magyar oktatás számára megfelelő keretet és döntési lehetőségeket akarunk biztosítani. Mivel most ellenzékben van, és abban reménykedik, hogy Erdélyben tetszik az erősen román nacionalista retorika, a Szociáldemokrata Párt tücsköt-bogarat összehord a MOGYE kérdésében. Ebből az is kitünik, igen ostobák azok, akik azt akarják bizonygatni, hogy nem kell már a parlamenti képviselet, az etnikai probléma elmúlik. A nacionalizmus ma is, holnap is ugyanúgy felpörgethető, mint eddig. Csak esetleg többet tudunk minderről, mint ezelőtt húsz évvel, és esetleg bölcsebbek vagyunk, tanultunk abból, ami velünk történt – de ennyi.

 

Lokodi Imre, Új Magyar Szó, Nyugati Jelen, Transindex

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.