Kelemen Hunor

Akire még Tőkés is féltékeny

2012.02.28. | Aktuálpolitika
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Akire még Tőkés is féltékeny

Megtörténhet, hogy az RMDSZ nem húzza ki kormányon a választásokig. Kelemen Hunort, az RMDSZ szövetségi elnökét kérdeztük a januári tüntetésekről, az országmentésnek hívott kormányon maradásról, a konkurenciáról és a pletykáról, hogy ő a Fidesz téglája az RMDSZ-ben.

Meglepett, hogy Orbán Viktor nem küldött videóüzenetet a hétvégi RMDSZ-tanácskozásra?

Hogy hová nem küldött üzenetet Orbán Viktor?


Az SZKT-ra. Tudod, az EMNP kongresszusára küldött.

Nem szoktunk videóüzenetet kérni, az EMNP pedig már bejelentette, hogy lesz ilyen, tehát nem volt meglepetés.


És az véletlen, hogy az EMNP alakuló kongresszusával pont egy időben tanácskozott az RMDSZ?

Teljes véletlen, és senkinek sem volt jó az egybeesés. Mi eredetileg későbbre terveztük az SZKT-t, de az önkormányzati választások módosított időpontja miatt kénytelenek voltunk tárgyalni. Ha nem június tizedikén lennének az önkormányzati választások, akkor ráért volna márciusban találkoznunk.

A Szövetségen belül a jelölési folyamat bonyolultabb, mint más pártok esetében, nem egy vagy két ember írja meg a listákat. Urnás előválasztás van, máshol elektoros döntés születik, óvásokat nyújtanak be, satöbbi. Április közepéig be kell nyújtani a listákat, hogy a kampányra minden teljes legyen.


Mennyire hozza nehéz helyzetbe az RMDSZ-t ez a gyorsított ütem?

A parlamenti választások és az önkormányzati választások szétválasztása nem ért váratlanul. Tulajdonképpen még november végén, december elején sem lehettünk abban biztosak, hogy a felelősségvállalás meg fog történni. Ahogy megszületett az alkotmánybíróság döntése, mindkét verzióra készültünk. Hargita, Kovászna, Bihar megyékben elkezdték a jelöléseket.


És az mennyire jelent új helyzetet, hogy az EMNP is beszáll a buliba?

2010 óta tudjuk, hogy ez lesz. A pártot nem azért alapítottak, hogy ne vegyenek részt a választáson.


Azért a pártalapítás nem ment röviden, és  ennyi idő alatt képtelenség felkészülni a választásokra, szerintem ezt az EMNP is pontosan tudja.

Teljesen mindegy, hogy fel lehet-e készülni, vagy sem. Az EMNP a parlamenti képviseletre gyúr, ezt gondolják fontosnak, ezt szorgalmazzák Magyarországon is.


Az önkormányzati választásoknak RMDSZ-EMNP viszonyban nincs is jelentősége?

Az önkormányzati választásokon megszerezhető támogatás segíti a parlamenti felkészülést, lehet rá hivatkozni majd. Tőkés legfrissebb nyilatkozatából jól látszik, hogy valójában a parlamentbe készül. Nem arról beszél, hogy megnyeri a választásokat Csíkszeredában, Szatmárnémetiben. Arról beszél hogy éles a verseny, de ennek ellenére lesz majd képviseletük a parlamentben, és Tőkés lesz majd a képviselő.


És tényleg lesz?

Szerintem nem lesz. Ha holnap lennének a választások, akkor megszereznék azt, amit az MPP 2008-ban megszerzett. Ahhoz nem nagyon lehet hozzátenni, talán a bizonytalanoktól lehet szavazatokat várni, de nem sokat.


Mi lesz az MPP-vel?

A gyergyói polgármester már átnyergelt az MPP-ből az EMNP-be. Az új párt arra hajt, hogy ezt a kemény magot, amelyik ígysem, úgysem szavaz az RMDSZ-re, megszerezze.


Kire számít az RMDSZ?

Meg szeretnénk erősíteni a bázist, és meg szeretnénk szólítani a bizonytalanokat, azokat, akik eltávolodtak a nehéz gazdasági helyzet, a megszorítások miatt a politikától. Nemcsak az RMDSZ-től, hanem a politikától. Ezek az emberek a függetleneket is támogatnák. Ha lennének rendszerellenes pártok Romániában, akkor rájuk szavaznának.


Számukra nem lett volna vonzó, ha most az RMDSZ kimarad ebből a legfrissebben összegrundolt kormányból?

Kényelmes lenne, de ez mégsem jó megoldás. Nem vagyok annak a híve, hogy a könnyebbik utat keressük. Az ellenzéki pártoknak nincs felelőssége, bármit mondhatnak, bárkire háríthatják a felelősséget. Mi két évig kormányoztunk és ha a nehéz döntésekből kivettük a részünket, akkor az utolsó száz méteren nem szabad ilyen élesen váltanunk.

Megtörténhet, hogy év végéig nem visszük ki a koalíciót, mert nem lesz erre lehetőség, de ez nem rajtunk fog múlni.


Mi lett volna, ha az RMDSZ nem lép be az Ungureanu-kabinetbe?

Akkor marad egy ügyvezető kormány, ami éppen hogy csak ellátja az adminisztratív feladatokat, de ennél többet nem csinált volna. És ez politikai instabilitáshoz, tehát gazdasági instabilitáshoz vezetett volna.

Románia megítélése nem rossz a nemzetközi pénzpiacokon. És azért nem, mert a korábbi kormány végrehajtotta a gazdasági megszorításokat. Ha most kialakul az egyensúlyvesztés, akkor azzal a gazdasági teljesítőképességgel, társadalmi struktúrával, amivel ez az ország most rendelkezik, Románia visszaesik a válságba, és a 2009-es helyzetnél is nehezebb problémákkal szembesülnénk.

A nyugdíjpénztárakat, az egészségügyi biztosító rendszert folyamatosan táplálni kell. Ezeket a nagy elosztó rendszereket miből lehet táplálni? Kölcsönből. Románia fizetésképtelensége egy elnyújtott politikai válság esetén hónapokon belül kialakulhatna. Ha meg lettünk volna győződve, hogy előrehozott választások lesznek, és nem húzódik el a válság, akkor nem lépünk be a koalícióba.


Kívülről nézve nem túl meggyőző ez az országmentő szerep.

Ha nem tudod azt mondani, hogy a stabilitást helyreállítod, akkor pillanatok alatt széteshet a rendszer, még akkor is, ha van egy pozitív trend, ha megindult a gazdasági növekedés. És az hagyján, hogy az RMDSZ több éves munkája vész kárba, de kárba vész mindaz, amit az emberek az elmúlt években a megszorító intézkedések miatt vállaltak.

Ne feledjük el, hogy a román állampolgároknak köszönhetjük, hogy az ország nemzetközi megítélése nem rossz, hogy elfogadták a megszorításokat. Mondhatták volna, hogy nem értenek mindezzel egyet, és lángba borítják az országot.


Mi miért nem görögösödtünk el? És januárban mégis mitől szakadt el a cérna?

Január taktikai tévedés volt. Ettől függetlenül széleskörű társadalmi elégedetlenség volt és van is – ez tény. De az ahogy az államelnök viselkedett az egészségügyi törvény vitájában, az felháborította az embereket. Arafat volt az utolsó csepp a pohárban. Ha januárban nem törnek ki a konfliktusok, akkor tavasszal szervezett megmozdulásokkal szembesülünk. Jöttek volna szakszervezetek, célirányos követelések. Velük le lehet ülni, meg lehet beszélni, hogy mit lehet és mit nem lehet.

Az utóbbi hónapok megmozdulásai azonban kaotikusak voltak. A Facebookon negyvenezer üzenet futott ki, négyezer visszajelzés volt országos szinten, össze-vissza néhány száz ember ment ki tényleg tüntetni, látszott, hogy a demonstrációk nem intézményesen szervezettek, nem is volt logikus, összeszedett követelés-lista.


Akárhogy is volt, mégiscsak lemondott a kormány.

A kormányváltást már rég tervezték. Már tavaly tél végén-tavasszal felmerült, hogy technokrata kormány alakul, akkor meg tudták győzni magunkat a PDL vezetői, hogy van még esély Boc-kal is.  Év végére egyértelművé vált, hogy ez már értelmetlen. És Emil Boc nagyon korrektül belátta, hogy bármit csinál ebben a pillanatban, olyan mértékben céltáblává vált, hogy le kell mondania.

Nagyon okos, bölcs döntést hozott. A kérdés csak az volt, hogy mikor legyen a kormányváltás.


Az RMDSZ-en belül tavaly te ígértél váltást, azóta azonban csak az látszik, hogy egyre fáradtabbak a szavazók, egyre élesebb a politikai verseny. Ki lehet még ebből a csávából mászni?

Ez nem az RMDSZ válsága, Közép-Kelet-Európa általános értelemben belefáradt a politikába. Ennek ellenére azt hiszem, hogy a megfelelő újításokkal, fantáziával föl lehet rázni a választókat. Az embereknek elegük lett abból, hogy nem velük foglalkoztak.


Az emberekre való hivatkozás nem populista kissé?

Romániában különösen érdekes a helyzet, mert itt a '90-es évek végén vált lehetővé a stabilizáció, a gazdasági növekedés. Az ezredforduló után  sikerült elérni a 4 százalékos gazdasági növekedést éveken keresztül. Ennyi kell ahhoz, hogy az emberek érezzék a fellendülést. Másfél-két százalékos növekedésnél még nem lehet visszaforgatni a társadalomba annyit, amennyi a mindennapokban is érezhető.

Ez a pozitív trend 2003-2008 között tartott, a hullámvölgyből kilábaltunk, fejlődött az ország. És akkor jött egy olyan gazdasági válság, ami nem Románián múlott, amit csak elszenvedtünk. Ha ez nincs, jó évtizedes felfelé ívelő pályára állhattunk volna. Akkor jött a nagy csalódás, amikor a társadalomban megnőtt a bizalom, és ebből a sokkhelyzetből kell viszahozni az embereket. Meg kell győzni őket arról, hogy a megszorításokra szükség van, és arról is, hogy rád bízhatják magukat.

 
Mióta átvetted az RMDSZ-t, a háttérben megjelent egy szakértői réteg, de ezt a váltást az átlagember egyelőre aligha látja.

A szavazót ez nem érdekli, csak az, hogy hiteles vagy sem a szervezet. Amúgy igen, vannak technokraták, jó értelemben vett technokraták. Mindig elfelejtem, hogy ebben az országban a technokrata jelző rosszat jelent.

Szóval: vannak gazdasági szakértőink, de nem gondolom azt, hogy lebegünk a Kárpát-medence fölött, néha alászállunk, és a vizet borrá változtatjuk. Hosszú, nehéz menetelés áll előttünk, olyan átalakítást kell végrehajtani, amely nem állítja feje tetejére, amit gondoltak rólunk. Húsz éve bíztak bennünk, most is bízniuk kell.


Hogyan nyerhető vissza a bizalom?

Nem lehet ehhez olyan receptet adni, mint a gulyásleveshez. Ez a társadalom nagyon-nagyon gyorsan változik, lehet, hogy amit ma el tudsz adni, azt két hónap múlva át kell alakítani.


Mennyire bántó az, hogy folyton Markóhoz hasonlítanak?

Ehhez hozzászoktam, és azt hiszem, ez elég nagy butaság. Én nem ígértem, hogy más irányba fogunk menni. Még azt se ígértem, hogy radikális döntéseket és változásokat hozunk. Ha ezt ígértem volna, valószínűleg nem rám szavaznak. Ez a szervezet nem kívülről épült, magától alakult sok-sok éven keresztül, ez pedig kihozta a jót is, a rosszat is.

És egyértelmű, hogy én nem vagyok Markó Béla, Markó Béla pedig nem én. Voltak és vannak köztünk nézeteltérések…


Voltak?

Alapvető dolgokat természetesen nem látunk eltérően, de vannak nézeteltérések. Ebben a mi együttműködésünkben az a szerencsés, hogy mi a legfontosabb dolgokat is meg tudtuk beszélni, ha kellett, négyszemközt, ha kellett, az RMDSZ vezetésében. És függetlenül attól, hogy kinek lett igaza, nem maradtunk semmiféle frusztráltsággal egymás iránt. És azt is tudtuk, hogy ha egy döntést meghozunk, akkor valószínű, hogy minden szempontból körüljárt kérdésről van szó.

Ez így volt akkor is, amikor Markó vezette az RMDSZ-t, és így van azóta is, amióta én vezetem. És azt gondolom, hogy egy politikai szervezetnek így kell működnie, mert közülünk senki sem az abszolút igazság birtokosa. Egy ilyen szervezet, mint az RMDSZ, eléggé bonyolult, eléggé komplex, eléggé fárasztó időnként. De így működik jól, másképpen pillanatok alatt darabokra hullna.


A Markóval folytatott beszélgetésből azt tűnt ki, hogy egyetlen jelentősebb nézetkülönbség van köztetek, és ez a magyar-magyar viszonyra vonatkozik. Az RMDSZ volt elnöke azt mondta, hogy „hiába figyelmezteti” a kollégáit, azok nem hiszik el, hogy a Fidesszel nem lehet együttműködni. Budapesten azt pletykálják, hogy Te vagy a Fidesz téglája, igaz ez?

Valóban bizonyos mértékben különbözőképpen látjuk azt, hogy hogyan lehet vagy nem lehet a Fidesszel együttműködni. Nekem bizonyos mértékben mások a tapasztalataim ezzel a párttal. Én azt mondtam magamnak is, a kollégáimnak is, hogy az erdélyi magyarságnak, a magyar-magyar kapcsolatoknak és a román-magyar kapcsolatoknak is azt az esélyt meg kell adni, hogy a legnagyobb magyar kormánypárttal párbeszédet tudjon folytatni.

Főleg, hogy köztem és Orbán között nem voltak olyan problémák az elmúlt húsz évben, ami ezt a dialógust ellehetetlenítené. Nyilván nekünk is szükségünk van arra, hogy a bizalmat erősítsük. Azt a luxust senki sem engedheti meg magának, hogy ne legyünk partneri viszonyban. Ez nem jelenti azt, hogy az idők végezetéig várnunk kell. Meggyőződésem, hogy ehhez a kapcsolathoz türelem kell a Fidesz felé.

Úgy gondolom, hogy a lehetséges párbeszédben rengeteg kiaknázatlan lehetőség van, és erre oda kéne figyelni. A magyar-magyar, román-magyar, térségi kérdéseket illetően sokkal jobban ki lehetne használni, hogy mi jelentős román kormányzati tapasztalattal rendelkezünk. Senki sem veszítene, ha ez a viszony még szorosabb lenne.


Még Tőkés sem?

Még Tőkés László sem, aki láthatóan féltékeny. Ha én találkozom Orbánnal – nem találkozom túl sokszor – akkor látható, hallható, hogy mindig izgatott, ideges, mindig kiveri a biztosítékot. Nekem nem az a dolgom, hogy azt figyeljem, mikor veri ki a biztosítékot. Én arra kell figyeljek, hogy ne legyen konfliktusos helyzet, mert abból senki sem nyer.


Komolyan mondod, hogy elkerülhetőek a konfliktusok?

Én megtartom a nyitottságom és türelmemet. És ez nem könnyű. Látni kell, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését kik és hogyan segítik, milyen üzeneteket fogalmaz meg a miniszterelnök. A jelenlegi helyzetben egy normális ember elveszíti a türelmét. Én is veszem ezeket a jeleket, mert nem vagyok betonból, reagálok, magamban mindenképpen, de a türelmet meg kell őrizni. Biztos, hogy az önkormányzati választások előtt nem lesz sima menetelés.


Az SZKT-n az EMNP- összefogást sürgető Vass Leventének, a marosvásárhelyi polgármester jelöltnek beszóltál rendesen.

Én nem Vass Leventének szóltam be. Ő is meg kell, hogy értse, hogy azok, akik Tőkéssel nem értenek egyet, akik nem az ő elképzelése szerint politizálnak, azok úgy is csak miccshúsnak lesznek jók. Itt a kérdés nem arról szól, hogy Tőkés szereti-e Vass Leventét, vagy sem, hanem azt, hogy a polgármester-jelölt aláveti-e magát Tőkés akaratának, vagy sem. Ha az RMDSZ színeiben indul Vass Levente, akkor őt nem fogja támogatni Tőkés.


Ezzel azt is mondod, hogy nincs esély az együttműködésre.

Ezt nem én mondom, hanem Tőkés, aki Sepsiszentgyörgyön nyilvánvalóvá tette, hogy az RMDSZ-el nem lesz közös lista. Én ezek után nem mondhatom azt térden állva, hogy „drága László, légy szíves, vegyél feleségül”. A partneri együttműködésre nyitottak voltunk, de amikor ő ezt az egyenjogú együttműködést elutasította – ott vannak a sajtónyilatkozatok, érezhető ez már rég –, akkor ott már nincs amiről egyezkedni.


Van itt néhány forró pont Marosvásárhelyen, meg úgy általában Erdélyben román-magyar fronton, nagyon éles konfliktusok bukkantak fel. Van valamiféle RMDSZ-stratégia ezeknek a kezelésére?

Egyetértek azokkal, akik szerint az, ami Marosvásárhelyen történik, csak az általános erdélyi folyamatok tünete. Tény, hogy létezik egy nagyon erős román nacionalizmus. Mivel magyarázza nekem meg valaki, hogy a marosvásárhelyi színin több magyar oktató is átszavaz a román rektorjelöltre, fordítva pedig ez nem történik meg. Egyetlen egy román tanár sem szavaz arra a magyar jelöltre, akinek szakmai kompetenciáját, rátermettségét senki nem tudja megkérdőjelezni.


Akarsz erre egy nem nacionalizmus alapú választ? A magyar pedagógusok közötti konfliktus is hozzájárulhatott mindahhoz, ami a marosvásárhelyi művészeti egyetem rektorválasztásán történt.

A magyar tanárok egy része félt a Bács Miklós-féle, teljesítmény alapú intézményvezetéstől.


Akkor ez mégsem román nacionalizmus.

Álljunk meg! Ez a magyar lagymatagság, megsértődhet, aki akar. De a másik oldalon ott a román nacionalizmus. Mindenki tudta, hogy Bács Miki jobb, mint az új rektor. De még véletlenül sem szavaztak át a románok, pedig meg voltak győződve, hogy ő a jobb. Van még néhány ilyen történet. És ezekre nehéz megoldást találni.

A színin, ha a dolgok jól mennek – nem tudom, hogy jól mennek-e –, hosszútávon mégiscsak van magyar szakemberképzés, strukturálisan rendben van, ezt el lehet rontani. Szerintem meg is próbálják majd elrontani. De az, hogy Marosvásárhelyen román emberek nem hajlandóak a törvényt betartani a MOGYE esetében, mert az a magyar oktatás megerősítését jelentené, szóval ez már nem magyarázható semmi mással, mint a román nacionalizmussal.


Biztos vagy benne? A románok éppen az intézményfejlesztés, a versenyképesség érveivel jönnek a MOGYE-n.

Lehet itt spekulálni, számolgatni, hogy akkor több vagy kevesebb lesz a pénz, a magyar orvos nem fog érvényesülni, nem fog tudni beszélni a román beteggel stb, mindenféle hülyeség, de mindannyian tudjuk, hogy ezek ürügyek. Ha nincs más megoldás, akkor az állam be kell avatkozzon. Ettől az egyetem autonómiája látszólag sérül, de az erdélyi magyar emberek nem az egyetemi szenátustól, hanem a kormánytól, a parlamenttől várják a jogérvényesítést.


Amikor – sokak meglepetésére – az RMDSZ kormányon maradt, én azt gondoltam, azért teszi, hogy az ilyen jellegű ügyeket még a mandátum végéig megpróbálja elsimítani, mert ki tudja, mi lesz a választások után.

Ez is benne van a pakliban. Ha nem vagyunk kormányon, olyan döntéseket is meghoztak volna, ami által a gazdasági válság mellett még nagyon sok más problémával szembesülhet a magyar közösség, ide értve a választásokra való felkészülést. Bennünket nagyon könnyen olyan helyzetbe lehet hozni, hogy az arányos képviselet ne érvényesüljön.


Mi lesz, ha mindenki, RMDSZ és EMNP egyaránt megbukik a választásokon?

Nem akarok én ilyen forgatókönyveket felállítani. Nem azért, mert ezen nem gondolkodunk, hanem azért, mert nem arra készülünk, hogy baj legyen. Ha megtörténik a baj, akkor hosszútávon lesznek elrontva a dolgok. Nem egy vagy két évre, sőt még csak nem is négy évre.

Hallottam olyan spekulációkat az EMNP vezetőitől, hogy ők tulajdonképpen nem 2012-re, hanem 2016-ra edzenek, hogy most csak az építkezés folyik. Négy év múlva majd ők fognak bejutni a parlamentbe, mert addig a Fidesz úgy megerősíti őket, hogy az RMDSZ nem lesz sehol. Ha most kiesik az erdélyi képviselet a parlamentből, akkor négy év alatt oda nem fog visszajutni.

Mindegy, hogy ma milyenek a viszonyok az ellenzék és a kormánypárt között, a következő ciklusban olyan kormány lesz hatalmon, amely alkotmányt tud módosítani, és véghez viszi az közigazgatási reformot. Ha 2016-ig úgy folyik az államreform, hogy a magyar érdekképviselet nem tud érdemben hozzászólni, akkor négy év múlva nem lesz esélyünk bejutni a parlamentbe. Én ezt írásba adom.

Van egy elrettentő példa: az MKP esete Szlovákiában. Üdvözölhetik videóüzenetben Tőkés képviselő urat, de nem veszik észre, hogy közben szétesik a Kárpát-medencében a magyar érdekképviselet. Ha holnap tartanák a választásokat, az MKP nem jutna be a parlamentbe, ott van 3,5-4 százalék körül. Míg a sokat ócsárolt, becsmérelt Híd-Most bejutna.


Nagyon sokan várják Erdélyben is, hogy egy, a Híd-Mosthoz hasonló román-magyar vegyes szervezet szülessen.

Nem tudom, hogy erre tényleg sokan várnak-e. Szlovákia és Románia nagyon sok szempontból különbözik. Én nem látom annak az esélyét, hogy egy ilyen szervezet létrejönne. Egy erdélyi pártra hosszú távon szükség lesz, és biztos, hogy nem román vagy magyar párt lesz. Azok az erdélyi románok, akik hosszú távon gondolkodnak, azok fontosnak tartják a regionális identitást. Az erdélyi identitáshoz pedig hozzátartoznak a magyarok is.

Én magam ilyesmiben nem gondolkodom, és az idén még ennek nincs realitása. És a szereplőit sem látom egy ilyen kezdeményezésnek.


Tényleg, miért nincs magyar Klaus Johannis?

Sem a magyar sem a román oldalon hozzá hasonló személyiségeket nem látok, és bár van  igény egy ilyen szervezetre, nem hiszem, hogy ez jelentős lenne. Érdekes, hogy ezt a szándékot konkrétan  senki sem mérte. Azért nem jó a szlovák példát itt emlegetni, mert ott az volt, hogy egy sikeres, jól teljesítő pártelnököt kiütöttek, aki úgy gondolta, hogy van még mondanivalója a politikában. Ezért alakított új pártot.


Ott volt egy puccs.

Nem szép, hogy én mondok ilyent, de kicsinálták.


A Híd-Most mögött nemcsak a kicsinált Bugár állt, hanem ott volt még az évtizedek óta tartó szlovák-magyar közeledés, közös építkezés. A kulturális tárca vezetőjeként nem gondoltál soha arra, hogy ezt román-magyar oldalon is támogatni kéne, valami kormányzati szalonnasütés, csoportterápia, különböző interetnikus programok…

Próbálkoztunk, de nem működött, ezt a civil társadalom tudná végigvinni. Volt néhány szűk terület, láttunk hasonló kezdeményezést például a marosvásárhelyi színházban. Jó volt, szép volt, annyi volt. Olyasmi, ami az egész társadalomra hat és visszahat, csak a civilszférában indulhat el.

 


Parászka Boróka , www.manna.ro

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.