Vincze Loránt

Át kell törni a közöny falát az EU-ban - Interjú a Bihari Naplóban

2014.02.03. | Kisebbségvédelem , Európai Unió , FUEN , Kisebbségi polgári kezdeményezés
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Át kell törni a közöny falát az EU-ban - Interjú a Bihari Naplóban

Január 31-én, pénteken mutatta be a nagyváradi Silent kávézóban Magyar Bukarest című interjúkötetét Vincze Lóránt egykori újságíró, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) alelnöke. Ezt az alkalmat kihasználva készítettünk interjút vele.

– Újságíróként hogyan csöppent bele a politikába, és hogyan jutott el az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) alelnökségéig?

 

– Végül is mindig politikusokkal dolgoztam, hiszen tizenöt év rádiózás alatt gyakorlatilag már az első években közéleti-politikai műsort készítettem a kolozsvári rádióban. Akkor lépett az RMDSZ először kormányra, ez volt az az időszak, amikor óriási érdeklődés övezte, hogy mi fog következni. Mindenféle politikai rendezvényen ott voltam, óhatatlanul kialakultak az emberi kapcsolatok. Ebből a napi munkakapcsolatból az én számomra is egyre nyilvánvalóbb lett, hogy tudnám is csinálni azt, amiről nekem mesélnek a politikusok a rádióban. A kisebbségi tematika ezen belül még inkább érdekelt. A konkrét lehetőség Winkler Gyulától érkezett, aki 2009-ben felkért, hogy dolgozzak az irodájában; így kerültem Brüsszelbe. Az RMDSZ-nek csak két EP-képviselője van, tehát nincsenek olyan sokan, hogy bármelyikük mellőzhette volna a kisebbségi kérdést, hiszen munkájuknak természetszerűleg a kisebbségvédelem a legfontosabb része. Én is ebben a problémakörben kezdtem tevékenykedni, illetve az RMDSZ megbízásából a szervezet külügyi kapcsolataival foglalkoztam. Aztán adódott az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) ez a nagy projektje, a kisebbségvédelmi polgári kezdeményezés, amelyben huzamosabb ideig együtt dolgoztam a FUEN-esekkel. Ekkor érkezett egy felkérés, hogy az RMDSZ javasoljon valakit a FUEN elnökségébe, és akkor rám esett a választás. Ezáltal először van erdélyi alelnöke a FUEN-nek.

 

Célok és hatáskör

 

– Mi a FUEN célkitűzése és hatásköre?


– A FUEN a második világháború után jött létre az Európa Tanáccsal egy időben, amikor Nyugat-Európában azt keresték a háborúból kikerült államok, hogyan lehet olyan intézményeket létrehozni, amelyek a továbbiakban a béke megőrzését támogatják. Az említett Európa Tanács mellett a FUEN kisebbségi civil szervezetként jött létre nagyon erősen a dán-német megbékélésre építve. Ezért is van a szervezet székhelye a német-dán határvidéken lévő Flensburgban. Nem gondolnánk, de ott még az ötvenes évek elején is határvillongások voltak, de végül ezeken a problémákon túljutottak. A FUENnek azóta 93 tagszervezete van nem csak az Európai Unióból, hanem egész Európából. A szervezet legfontosabb szerepe az, hogy ernyőszervezet legyen, hogy bemutassa és képviselje a különböző kisebbségi érdekeket, és ezeket megjelenítse a különböző nemzetközi intézményeknek. Kezdetben erős regionális indíttatása volt a FUEN-nek, jelenleg pedig a kisebbségi keretszabályozás megteremtését szeretné elérni, egyre határozottabban, egyre erősebb nyomást gyakorolva az Európai Unióra. Ebben partner minden szervezet, például a dél-tiroliak is, noha nekik megvan az autonómiájuk, ennek ellenére ők is támogatják azt, hogy legyen egy kisebbségi szabályozás, hiszen hosszú távon mindenki számára garanciát jelent majd az, ha az EU kidolgoz egy olyan szabályrendszert, mely a különböző területeken leszögezi a minimális teljesítendő feltételeket a kisebbségek számára.

 

– Mi a legnagyobb konkrét megvalósítása a FUEN-nek?

 

– A FUEN-nek nagyon nagy szerepe volt, amikor az Európa Tanács kidolgozta az első kisebbségvédelmi dokumentumokat, a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartáját, illetve más kisebbségügyi szabályozásokat. A szervezet általában arra törekedett, hogy a javaslatait egyeztetve a tagszervezetekkel, letegye az asztalra, és befolyásolja a döntéseket. A FUEN-nek nincs döntéshozó jogköre, hanem konzultatív státusszal dolgozik nemzetközi intézmények, például az Európa Tanács és az ENSZ mellett. A mostani legnagyobb projektünk a kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezés, melynek célja keretbe helyezni a kisebbségek jogait, és elfogadtatni azt az Európai Unió intézményeivel. Ez egy hosszú menetelés lesz.

 

– Miért bukott el most ez a kezdeményezés?

 

– A hivatalos indoklás szerint azért, mert a kisebbségi jog nem uniós kompetencia, ami tényszerűen igaz, viszont mi a javaslatainkat úgy fogalmaztuk meg hat szakpolitikai területen, hogy azok már létező programokhoz kapcsolódjak. A másik indok az, hogy érződik a politikai elutasítás, csakhogy kisebbségi szempontból cinikus és hiteltelen is az, hogy 2014-ben még arról beszélünk, hogy nincs minden uniós tagállamban elismerve a kisebbségek léte, például Görögországban, vagy Franciaországban, miközben más, nagyon technikai jellegű területen hamar konszenzust lehet teremteni. Például az, hogy az épülő autópályák mentén a vadak átjárását hogyan kell biztosítani egyik erdőrészből a másikba, egy olyan technikai kérdés, ami kapcsán néhány óra alatt konszenzust lehet teremteni a tagállamok között, de amikor kulturális és politikai érzékenységről van szó, akkor elszakad a fonal. Itt van egy pont, ahonnan nem lehet előrelépni, vagy csak nagyon nehezen. De vannak biztató jelek. Franciaországban a héten következett be látványos áttörés: az ország ratifikálni akarja a kisebbségi és regionális nyelvek chartáját, és ennek érdekében a francia nemzetgyűlés kétharmados többséggel úgy döntött, hogy a kormányzat kezdeményezheti az alkotmány módosítását, hogy ez a ratifikáció megtörténhessen. Eddig Franciaország volt a legnagyobb tagállam, amelyik elutasította a nemzeti kisebbségek kérdését, de ha Franciaország valóban hajlékonyabb lesz, akkor én azt gondolom, hogy már optimisták lehetünk, hiszen egy francia-német hajtómotor ebben a témában előre viheti a kisebbségi közösségek ügyét.

 

Támogatás, elutasítás

 

– Mely államok vannak többen az Unióban: amelyek támogatják a nemzeti kisebbségek ügyét, vagy amelyek nem?

 

– Meg kell nézni, melyek azok az államok, amelyek még nem ismerik el Koszovó függetlenségét, és akkor máris megvan öt állam, amelyik nem támogat: Spanyolország, Ciprus, Szlovákia, Románia és Görögország. Említettem Franciaországot, amelyik eddig elutasító volt, de most változtatni készül pozícióján. Aztán ott van Bulgária, ahol az ottani törökök nagyon erősek, de csak egy liberális pártot tudnak működtetni, mert az állam törvénykezése nem engedi meg, hogy etnikai megnevezés szerepeljen egy párt nevében. És végül vannak erős támogatók, például a skandináv államok, Németország, Belgium. Ez Európának a sajátossága, hogy nagyon sok területen különböző vélemények alakulnak ki, ami szembenálláshoz vezet. Arra kell törekedni, hogy megteremtődjön az a légkör, ami lehetővé teszi az áttörést, illetve azt, hogy legyen egy kritikus tömeg a kisebbségek részéről is, amely kezdeményezze a módosításokat. Én úgy érzem, hogy ez a legnagyobb hozadéka a polgári kezdeményezésnek, amelyet elutasítottak ugyan, de általa gyakorlatilag létrejött egy széleskörű kisebbségi szolidaritás, amire lehet építeni. Az a kezdeményező bizottság, amely elindította a kisebbségi biztonsági csomagot, most át fog alakulni egy olyan politikai grémiummá, amelyik ezt fogja a zászlójára tűzni, hogy legyen egy kisebbségi keret. A változást hozhatja el az európai szerződések módosítása, ami egy következő európai parlamenti és európai bizottsági mandátumban bekövetkezhet. Nem a kisebbségi téma miatt természetesen, hanem a gazdasági kormányzás és együttműködés kapcsán, a válság után ugyanis az EU eljutott egy olyan helyzetbe, hogy szükség van egy erősebb koordinációra, az európai központi banknak erősebb szerepet kell adni, és ezt a szerződések módosítása nélkül tovább már nem lehet feszegetni. De ha módosulhatnak a szerződések, akkor bármilyen témához hozzá lehet nyúlni. Ezért fontos az, hogy ott legyünk, és legyen megfogalmazva egy javaslat, hogy amikor eljön az ideje, akkor benyújtsuk a kezdeményezéseket. Ne csak egy félmondat legyen arról, hogy a kisebbségek Európának fontos értékei, mert az értékre vigyázni kell. Szóval Európa ne csak felismerje azt, hogy értékek a kisebbségek, hanem tegyen védintézkedéseket is az érdekükben. Az egyik legfontosabb kiindulópont az, hogy minden kisebbségi közösségnek nagyon rossz demográfiai adatai vannak, mindenhol fogynak ezek a közösségek, ezért óvintézkedéseket kell hozni, hogy ez a folyamat megálljon, és Európának ez a sokszínűsége, amire gyakran hivatkoznak, ne vesszen el. Nagyon fontos továbbá az, hogy a nemzeti kisebbségek fogalma legyen pontosan elkülönítve például a bevándorló kisebbségektől, mert azt kell mondanom, hogy Nyugat-Európában most ez utóbbi a nagy téma. Nagyon nehéz lobbizni a nemzeti kisebbségek ügyében, miközben a nyugati uniós országok számára igazából a bevándorlók jelentik a nagy kihívást. Lassan európai nagyvárosok demográfiai mutatói alakulnak a bevándorlók javára, és ezzel nem tudnak mit kezdeni.

 

Közöny

 

– Vagyis a nyugati közvélemény összemossa a bevándorló kisebbségeket a nemzeti kisebbségekkel?

 

– Igen, van egy ilyen jelenség, de általában nem rosszindulatról van szó. Gyakran mondják azt is, hogy Európában nincs bajuk az őshonos kisebbségeknek, mert ugyan a kilencvenes években volt egy jugoszláviai háború, de azóta nincsenek konfliktusok. Hát valóban, nincsenek utcán a kisebbségek, viszont egyre gyengülnek, és egyre súlyosabb helyzetben vannak. Egyébként elég gyakran utcára is vonulnak, de szerencsére ezek a megmozdulások nem torkollnak erőszakos cselekményekbe, ami nem is volna rendjén, de ez ne legyen érv arra, hogy elutasítsák a kisebbségek kezdeményezéseit. De szép lassan arról lehet majd beszélni, hogy ezt a közönyt, amit az európai közöny falának nevezünk a kisebbségi témában, sikerül lebontani.

 

– A FUEN keretében tevékenykedő különböző szervezetek mennyire ismerik a romániai magyar kisebbség helyzetét?

 

– Ismerik a helyzetet. A kisebbségvédelmi polgári kezdeményezést az RMDSZ szorgalmazta a FUEN-ben, de mindenki belátta, hogy erre minden közösségnek szüksége van. Ezért vagyunk a FUEN-ben, az Európai Parlamentben és az Európa Tanácsban, hogy beszéljünk Erdélyről, megismertessük a problémáinkat, és ha ezt folyamatosan tesszük, akkor egyre többen szereznek tudomást arról, hogy melyek a mi törekvéseink.

 

– Amennyiben sikeres lesz, és az Unió elfogadja a FUEN kezdeményezését, ennek milyen konkrét hozadéka lesz az erdélyi magyarság számára? Mire lesz rákényszeríthető a román kormány a kisebbségi kérdés vonatkozásában?

 

– Ezek a javaslatok, amelyeket megfogalmaztunk, arról szólnak, hogy egyrészt a kisebbségek őrizzék meg azokat a jogokat, amelyekkel rendelkeznek, tehát legyen jogbiztonság, és legyen lehetőség jogérvényesítésre, vagyis a közösségek kérései vonatkozásában legyen partner a központi kormányzat. Az Unióban soha nincsenek személyre, államra szabott megoldások, hanem van egy keret, amit meg lehet tölteni tartalommal. A kisebbségeknek arra van szükségük, hogy védelmet kapjanak az Uniótól, és keretet arra, hogy ezt megtöltsék jogaikkal. És nagyon fontos a jó gyakorlatok alkalmazása, ami működik az Unióban. Tehát ha működik egyfajta autonómia Finnországban, egy másik fajta autonómia Dél-Tirolban, akkor ezeket jó gyakorlatnak kell tekinteni, amit követendő példaként ajánljunk más tagállamoknak is. Ha ezt az EU mondja ki, ennek más hatása van, mint ha nekünk kellene meggyőznünk minderről a többséget.

 

– Amennyiben az Unió elfogadja a FUEN kezdeményezését, akkor Romániában könnyebben megvalósítható lesz az autonómia?

 

– Így van, kedvezőbb feltételek teremtődnek az autonómia megvalósítására, illetve a kisebbségi törvény sem kellene már elutasításba ütközzön, ami a szórványközösségeknek lenne fontos. Romániának szüksége van arra, hogy Brüsszelből elmondják neki azt, hogy neki ebben a kérdéskörben ezt a keretet kellene teljesíteni. Egy nemzeti kisebbség számára ezért fontos Brüsszel és az ottani jelenlét.

 

 

Pap István, Bihari Napló, 2014. február 3.

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.