Ilyés Gyula

„Az esély a mi oldalunkon áll”

2012.03.26. | Kultúra , Népszámlálás , Önkormányzati választások , Szatmár
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


„Az esély a mi oldalunkon áll”

Háttér-oldalunkon hétfőnként rövidített változatban közöljük az Erdély TV Többszemközt című műsorában elhangzó interjúkat. A mai interjúalany Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere.

A népszámlálás részleges eredményei kapcsán ön azt mondta, a megyeszékhely lakosságának csökkenése szorosan összefügg a környező települések lakosságának növekedésével. Miért? Mert megélhetés szempontjából jobb a vidék, mint Szatmárnémeti?

– Új beruházók, szép házakat építő emberek mentek vidékre, ahol olcsóbb telket vásároltak, csendesebb környezetben élnek, ezért növekszik a környező települések lakossága. Van elvándorlás is, és sajnos van különbség a születések és elhalálozások száma között. Az egyetemet végzettek közül sokan a nagyobb városokban maradnak, ahol végeztek. Tíz év alatt több mint 10 százalékos a lakosságcsökkenés Szatmárnémetiben, a megyében még nagyobb. De nem roszszabb, mint az átlagos országos helyzet. Kissé megnyugtató, hogy a magyar lakosság aránya csak 0,2–0,3 százalékkal, 38,2 százalékról 37,9 százalékra csökkent a városban. Persze ennek sem örülünk, bár a csökkenés nem annyira aggasztó, mint a szórványvidékeken vagy akár Kolozsváron.

Ön szerint a lakosság számának százezer alá csökkenése nem jár következményekkel, a kormánytámogatások tekintetében sem, ez csak pszichológiai küszöb?

– Azt a várost, amelynek lakossága százezer fő alatt van, kisebb városnak könyvelik el. Ennek azért van gyakorlati következménye is, mert a 2016. évi választásoknál a tanácsosok száma csökkenni fog. Hogy ez jó vagy rossz, arról lehetne vitatkozni. De az, hogy néhány ezerrel százezer fölött vagy alatt vagyunk, nem számít, a gazdasági teljesítőképesség a fontos. Ha pedig a falun lakó emberek a városba járnak be dolgozni, ott vásárolnak, ugyanolyan gazdasági erőt jelentenek, mintha városon laknának. Ha viszont a tíz százalékos általános lakosságcsökkenést nézzük az egész megye szintjén, az már gazdaságilag is számít.

Szatmárnémetiben 35 723 magyar él. Elegendő lesz-e ez az önkormányzati választásokon?

– Voltak helyhatósági választási ciklusaink, amikor az RMDSZ jelöltje elsőként végzett, de ötven százalék alatti szavazattal. A második fordulóban aztán a román jelölt kapta meg a funkciót. 2004-ben és 2008-ban sikerült a második fordulóban megnyerni a polgármesterséget, mivel a románok is az RMDSZ jelöltjére szavaztak. Most egyfordulós lesz a választás. Elméletileg a szavazatoknak elegendőnek kellene lenniük a magyar jelölt győzelméhez. De azért veszélyes a helyzet, mert Szatmárnémetiben van egy erősebb – nem jobb, de erősebb – jelölt, a szociálliberálisoké. Úgy tűnik, a többi párt nem tud és talán nem is akar jelöltet állítani, ezért akár meg is előzheti a román szavazatokkal a magyar jelöltet. Itt az lesz a döntő, hány románt sikerül megnyernünk, és hány magyart sikerül megtartanunk, hogy ne szavazzon át.

Ön indulna mandátumért, de a város alpolgármestere, Kereskényi Gábor szintén érdeklődne a tisztség iránt. Nem származhat ebből valamiféle belső megosztottság?

– Mi azon vagyunk – és remélem sikerrel –, hogy értelmesen megoldjuk ezt. Három olyan jelöltje van az RMDSZ-nek, akik a magyarok körében elvégzett legutóbbi közvéleménykutatás alapján úgymond kimagaslanak a megbízhatóság, az ismertség alapján: a megyei elnökről, az alpolgármesterről és jómagamról van szó. Hármunknak kell eldöntenünk, mit tegyünk azért, hogy a polgármester-jelölés konstruktívan, összefogással menjen végbe. Ez nehéz dolog, új helyzet. A polgármesteri tisztség megnyerhető, talán még könnyebben, mint eddig, de ehhez bölcsesség kell.

Mire gondol?

– Ha a három egyaránt esélyes ember egymás ellen küzd, akkor az szétzilálhat minket. Ha meg tud egyezni abban, hogy azt a jelöltet támogassa, akit közös megegyezés alapján ki lehet emelni, akkor biztos a siker. Hát, ehhez kell a bölcsesség.

Szatmár megyében elég keveset hallunk a Magyar Polgári Pártról és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsról.

– Léteznek egy ideje, de olyan nagyon nincsenek jelen a közéletben, a médiában sem. Nem tudjuk még, mi a szándékuk a jelöléseket illetően, talán eléggé bölcsek lesznek ők is – remélem mások nem zavarják meg őket ebben –, hogy együtt gondolkodjunk. Ha pedig nem, akkor sem hiszem, hogy komolyan befolyásolhatnák az esélyeket, ezek nálunk vannak, tőlünk függ, mennyire leszünk sikeresek.

Hogy áll a megye, a megyeszékhely az uniós pénzek lehívását illetően?

– Több nagy uniós pályázatot bonyolítottunk le az utóbbi időben. 36 millió eurós szennyvízkezelési programot valósítottunk meg, ipari parkot hoztunk létre, most két új gyár telepedett oda. Fejlesztési központtá nyilvánítottak minket, 13 millió eurós programcsomagot dolgoztunk ki erre. Az első négy szerződést aláírtuk, még három várat magára, de gondolom, egy hónapon belül erre is sor kerül. Az északi városrész felújításáról van szó: 26 utcáról, teljes infrastruktúráról, szociális, gazdaságfejlesztési létesítményekről, a színház épületének felújításáról. Nyártól elindul két-három éves lefutással a kivitelezés is. Érdekes program a Szamos töltésének kerékpáros úttá való átalakítása, magyar partnerekkel; 40 kilométeres pálya lesz, egyharmada már megvan.

Szatmárnémeti emblematikus épületéről, az egykori Pannónia, ma Dacia szállóról nem mond semmit?

– Ez nagy fájdalmunk. A szállodát még az 1990-es években privatizálták. A tulajdonos, aki megvette a Pannóniát is birtokló céget, nagy sebbel-lobbal hozzáfogott a felújításhoz. Jó volt a projekt, bár akadtak benne hibák, amelyeket sikerült is leállítani, de korrigálni már nem, mert a cég, miután már mindent szétszedett, fizetésképtelenné vált. Éppen a napokban hívtam össze egy bizottságot, hogy konkrét lépéseket tegyünk. Műemlék épületről lévén szó, legalább az állagának megőrzését szolgáló munkálatokat sürgősen el kell végezni.

 

Lokodi Imre, Új Magyar Szó

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.