Kelemen Hunor

Az amerikaiak újra figyelnek

2014.10.27. | államelnök-választás
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Az amerikaiak újra figyelnek

A román politika helyett a többségi társadalmat próbálja meggyőzni a magyarság autonómiatörekvéseinek helyességéről az RMDSZ államfőjelöltje. Kelemen Hunor a papírforma szerint esélytelen a november 2-i elnökválasztáson, ennek ellenére az egész országra – sőt, Európára – érvényes víziót vázol fel. Célja lebontani a román társadalomban meglévő nagyfokú bizalmatlanságot.

Az RMDSZ jelöltje aligha nyeri meg az elnökválasztást. Miért indult mégis?

Egy választási kampányban az ember egy programot fel akar mutatni, meg akarja győzni a társadalmat, hogy az, amit ő egyfajta vízióként felvázol, az hiteles, végigvihető. A legfontosabb üzenetünk az, hogy egy olyan országot akarunk, amely tiszteli a polgárait, amelyben az erdélyi magyarságnak az identitás megőrzéséhez adottak az intézményes garanciák, és ezek a kulturális és a regionális autonómia. Egy olyan országot, amelyben a többség és a kisebbség viszonya rendezett, amelyben a bizalmi szint nő az emberek és a közösségek, a polgárok és az állam intézményei között. Ha egy társadalomban hiányzik a bizalom, ott általában félresiklanak a dolgok.

 

Az RMDSZ röviddel a kampányrajt előtt mutatta be autonómiatervezetét. Elégedett a román reakciókkal?


Elégedettek akkor lehetünk, ha ledöntünk minden falat, és lebontunk minden előítéletet, ha nem lesz a román társadalomban nagyfokú bizalmatlanság és visszautasítás a tervezetet és általában az autonómiát illetően. Azért nagyon sokszor, még hosszú ideig el kell mondani, hogy az autonómia mit jelent és mit nem jelent. Nyilván ez a tervezet javítható, de vannak, akik azt mondják, hogy olyan kiindulási pont, amit nem szabad nem figyelembe venni. A mi dolgunk az, hogy egyre többen legyenek, akik a román társadalomnak románként tudják elmondani a javaslatunkról, hogy nem az ördögtől való, és nem irányul Románia érdekei ellen.

 

Egyelőre van egy kommunikációs fal, legalábbis erre utal, hogy az RMDSZ tervezetének első, bukaresti vitájáról az ott jelenlévő román újságírók nagy része egy sort sem írt.


Ezt a falat nem lehet áttörni két hét alatt. Van egy közel száz esztendős történelmi örökség, előítéletekkel, sztereotípiákkal. Persze messze vagyunk attól, hogy egy kétnyelvű felirat miatt emberek haltak meg Marosvásárhelyen, sokat változott a társadalom mentalitása, de áttörésről 24 év után sem lehet beszélni. A politika nem a csodatevéssel rokon szakma.

 

Az autonómiatervezet létjogosultságát a magyar közösségen belül is megkérdőjelezik, a Székely Nemzeti Tanács a román titkosszolgálatok mesterkedésének minősítette.


Eddig az volt a baj, hogy nincs, most az a baj, hogy van. Én nem beszélnék amúgy a Székely Nemzeti Tanácsról, hiszen annak az elnöke nyilatkozott. Izsák Balázs pedig pártaktivista, Szilágyi Zsoltnak a választási aktivistája. Mit mondott volna?

 

Szilágyi Zsolt, akinek személyében az Erdélyi Magyar Néppárt először indít államelnök-jelöltet, vitára hívta. Nem is válaszolt, miért?


Mert nincs vitás kérdésem Szilágyi Zsolttal. Én ebben a kampányban nem arra vállalkoztam, hogy Szilágyi Zsoltot meggyőzzem a mi igazunkról, hanem arra, hogy a román társadalomnak felmutassak egy jövőképet, és a román társadalomban próbáljak partnereket találni, akik hisznek abban, hogy amit mi javasolunk, az működhet, és minden polgárnak az érdekeit szolgálja. Nem tudnám megjósolni, hány szavazatot vihet el Szilágyi Zsolt, ez az újságírók, politikai elemzők dolga.

 

Az elnökválasztások miatt idén nem sok eredményt könyvelhetett el a magyarság, de általában is megtorpanni látszik egy két évtizedes folyamat, amelyben az RMDSZ lassan, de biztosan többletjogokat tudott kiharcolni. Egyetért azzal, hogy meg kell újítani az érdekérvényesítés eszköztárát?

 

Abban az értelemben nem, hogy a párbeszédnek és a parlamentáris demokráciának alternatívája nincsen. Az eszközöket olyan értelemben kell újraértékelni, hogy mikor melyiket részesítjük előnyben. Az, hogy a székelyföldi statútummal kapcsolatosan nem a kormányoldalt vagy az ellenzéket próbáltuk meggyőzni az igazunkról, hanem a társadalmi vitát helyeztük az első helyre, azt jelenti, hogy az eszközökben változtattunk. Azt gondolom, ez a logikus ebben a pillanatban, mert addig nem várható el a politikustól, hogy valamit támogasson, amíg az ő választói mereven elutasítják. A politikában van egy ilyenfajta logika is, ezért előbb a társadalomban kell a bizalmi szintet növelni a magyar közösséggel kapcsolatosan. Tehát azt gondolom, hogy az eszközöknek az ilyenfajta újragondolása igenis szükséges.

 

Ismét napirendre került a román-magyar párbeszéd újraindítása az amerikai Project on Ethnic Relations (PER) közvetítésével, és Tőkés László – akárcsak 1993-ban – azzal vádolta az RMDSZ-t, hogy az erdélyi magyarság autonómiapolitikáját akarja vakvágányra terelni.


Ezt azok sem hiszik, akik mondják, lassan huszonöt éve már.

 

Mit vár az amerikai közvetítéstől?

 

Az amerikaiak, és nemcsak ők, ismét odafigyelnek arra, hogy mi van a térségben, mi van Romániában. Ha Amerikából az ottani adminisztrációra hatással bíró emberek, szervezetek, intézmények, akár a diplomáciai testület képviselői kíváncsiak arra, hogy mit gondolunk, és érdeklődnek a szándékainkról, az lenne a legnagyobb hiba, ha ezt a párbeszédet elutasítanánk.

 

Készül titkos paktum?

 

Egyelőre nincs szó semmi másról, mint arról, hogy próbáljuk meggyőzni a washingtoni döntéshozók körüli befolyásos embereket, hogy az RMDSZ törekvései Romániát erősítik, Romániának pedig ebben a pillanatban arra van szüksége, hogy ne alakuljanak ki belső konfliktusok. Amikor Románia a régióban biztonságpolitikai szempontból felértékelődött, amikor az egész Európai Uniónak hihetetlenül fontos a dél-romániai rakétapajzs megépítése, nekünk ennek a ténynek a tudatában kell politizálni.

 

A kampányban sokszor szólt egy erős Romániáról és erősebb Európáról. Ezzel szemben a Fidesz elnöke a nyáron késznek mondta magát minden eszközzel harcolni az Európai Egyesült Államok ellen, mert az gyengítené a nemzetállamokat. Amit mellesleg az erdélyiek egyenesen üdvösnek tartanának. Úgy tűnik, hogy miközben politikai téren a helyükre kerülnek a dolgok Budapest és Kolozsvár viszonylatában, stratégiai kérdésekben mélyülnek az ellentétek Erdély és az anyaország között. Hogy látja áthidalhatónak ezt a táguló szakadékot?


Butaság lenne a kampányban vitatkoznom Magyarországgal vagy bárkivel – ez az első megállapításom. A másik az, hogy útkeresésben van az egész Európai Unió és általában a kontinens. Én az erős gazdasági, politikai és – hosszú távon – katonai integrációban hiszek. Ebben a pillanatban a NATO-ban az Egyesült Államok mellett Nagy-Britannia és Franciaország számít, más nem nagyon, miközben a tarkónkba liheg Moszkva. Az egységesebb és erősebb Európa alternatívája a széthullás. Nem tudom, mi lesz a vége az útkeresésnek, de nem hiszek abban, hogy külön-külön sikeresek tudunk lenni, vagy akár talpon fogunk tudni maradni. Nyilván a szuverenitás kérdése is fontos, a nemzeti büszkeségek az európai kontinensen, de meg kell nézni, hogy a közös érdek hosszú távon micsoda. A nemzetállammal mi nagyon régóta hadakozunk. Nem akarok vitatkozni Budapesttel ebben a pillanatban, hiszen a mi álláspontunk 24 éve kikristályosodott: a nemzetállam Romániában kizárja az erdélyi magyarságot, kizárja a nemzetiségeket, a kisebbségeket, ezt pedig mi nem tudjuk elfogadni.

 

www.nol.hu, 2014. október 27.

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.