Markó Béla

Defenzió, szorongás: Markó évet értékel

2012.01.17. | RMDSZ , Egészségügy , Oktatásügyek , Aktuálpolitika
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Defenzió, szorongás: Markó évet értékel

fotó: www.manna.ro

Oktatási és egészségügyi törvény, Verespatak nehézkedési ereje: megúszhatja-e a Szövetség presztízsveszteség nélkül? Markó Béla volt szövetségi elnökkel, kormányfő-helyettessel beszélgettünk.

Majdnem egy éve, hogy leköszönt RMDSZ-elnöki tisztségéről. Az elmúlt egy év siker vagy kudarc?

Egyelőre nem tudom kívülről szemlélni, és nem tudok úgy visszatekinteni, mint olyasvalamire, amihez már nincsen közöm. Megtartottam a kormányzati tisztségemet, és ez is azt jelenti, hogy mindvégig ott voltam a döntések előkészítésében. A kormányzati munka nem választható el az RMDSZ másfajta tevékenységétől.



Egyébként is így egyeztünk, amikor átadtam az elnökséget, hogy mindenképpen köztem és az RMDSZ vezetői között folyamatos konzultáció lesz. Ismétlem, nem tudom  úgy szemlélni, mint amihez nincs közöm. Persze másképpen van közöm, mint akkor, amikor még a Szövetség elnöke voltam. Bizonyos döntéseket nem én hoztam meg, de a véleményemmel tagadhatatlanul befolyással voltam, vagy lehettem.

De bevált az a számításom, hogy egy arra megfelelő elnök folytatja majd  az elmúlt húsz évben megkezdetteket. Ez nem azt jelenti, hogy az elmúlt egy évben nem voltak korrekciók, de ezeket talán másoknak kell értékelni.


Változott az RMDSZ megítélése az elnökváltás után?

A közvélemény-kutatások azt mutatják – bár mindenkit óvok attól, hogy túlzottan ezekre hagyatkozzon –, hogy az RMDSZ támogatottsága megmaradt. Ami nem feltételezi azt, hogy ne kellene újból és újból újragondolni az erdélyi és a romániai magyar – magyar viszonyt. A más csoportosulásokhoz , továbbá Magyarországhoz és a magyar kormányhoz fűződő viszonyunkat.

A román koalícióban is folyamatosan dilemmákkal szembesültünk. Azt azonban meg kell állapítanom, hogy az RMDSZ több kérdésben is defenzióba kényszerült, és ez nem azt jelenti, hogy a jelenlegi vezetés hibázott.


Taktikai vagy tartalmi hibák magyarázzák a defenziót?

2010-ben a román államelnök csak gazdasági problémákkal foglalkozott, és akkor egyetértettünk vele az alapvető kérdésekben.Például abban, hogy a megszorításokra szükség van. Nagyon sok kérdésben nem értettünk egyet, például a nyugdíjcsökkentéseket érintően, ennek ellenére nem volt konfliktusos a viszonyunk Traian Băsescuval.

2011-ben viszont olyan kezdeményezései voltak, amelyeket az RDMSZ nem tudott elfogadni. Gondolok itt a regionális átszervezésre, a jelenlegi megyék megszüntetésére: ezeket a kérdéseket a PDL nagyon erőlteti, így elég sok energiánkat lefoglalja, hogy hárítsunk.


Ugyanezt a hárítást érzem az egészségügyi törvény esetében.

Ott is kész helyzet elé állítottak. Most már csak arról dönthetünk, hogyan viszonyulunk ehhez: támogatjuk vagy sem. Egyelőre úgy tűnik, a kerettörvény bizonyos részeivel egyetértünk, másokkal nem. Próbáljuk a közvitát kikényszeríteni ebben a kérdésben.


Traian Băsescu azt állította december végén, hogy éppen az RMDSZ a kerékkötője a közvitának.

Az RMDSZ az elsődleges felelős az egészségügyi politikáért, mert mi vezetjük a tárcát, most ne részletezzük, hogy milyen nehéz reformot hajtottunk végre ezen a téren Cseke Attila vezetésével. A kórházak önkormányzati felügyelete alá helyezésével, a kórházfelszámolással.

A közvitára bocsátott verzió teljesen más koncepcióra épül. Ezzel kapcsolatban az RMDSZ-en belül is megosztottak az álláspontok, a többség úgy véli, hogy nem lehet egyik napról a másikra egy ilyen horderejű változást kikényszeríteni. Itt is hárítani, halasztani kényszerülünk. Ki kell védenünk azt, amit ránk akarnak erőltetni.

Ugyanez a helyzet a regionális átszervezéssel, ugyanez a helyzet a levelezéses szavazás bevezetésével, ami teljesen felborítaná a romániai politikai viszonyokat. Több millió külföldön tartózkodó állampolgár szavazatáról van szó. Összességében: 2011-ben minket defenzióra kényszerítettek.


Ha a tavalyi év ilyen volt, milyen lesz az idei? További hátrálás jön?

Választási év jön, ilyenkor a román-magyar kérdések is élesebben vetődnek fel. Ami engem aggaszt, az az, hogy a román-magyar viszonyban feszültséggócok jelentek meg. Kolozsváron ott van az úgynevezett táblaügy, Maros megyében hol itt, hol ott éleződik ki a konfliktus. Tartósan rossz a helyzet a MOGYE esetében, időről időre fellángol a nyárádszeredai ortodox templom építésének ügye. Tegyük még hozzá még a csíkszeredai hokibotrányt.

Sorolhatnám az eseteket. Érezhetően növekedtek a feszültségek, látszólag egyelőre helyi jellegűek. Minden esetet lehet magyarázni, rá lehet mutatni arra, hogy ki a felelős. De hol itt, hol ott vissza kell szorítanunk a kitüremkedő problémákat, és ez azt mutatja, hogy a felszín alatt akut gond van.

Mindehhez az is hozzájárult, hogy az ellenzéki szövetség, a liberális és szociáldemokrata párt felelőtlenül viszonyult ehhez a kérdéshez. Az RMDSZ-el kapcsolatban próbálták azt a látszatot kelteni, hogy ott lenne a helyünk mellettük, és az, hogy most benne vagyunk a koalícióban, egy baleset.

Úgy tesznek, mintha elfelejtették volna, hogy 2009-ben azért voltunk ellenzékben, mert  a Szociáldemokrata Párt foggal-körömmel küzdött a kormányzati részvételünk ellen. És arról is elfeledkeznek, hogy ez milyen siralmasan végződött. Nem ígértek soha semmit, csak azt, hogy ha ismét szövetkezünk, akkor majd együtt kormányozhatunk.

De a román-magyar viszonyt illetően nem voltak konkrét javaslataik. Nem értették meg, hogy csak az ilyen üzenetek az igazán hatásosak. Én végig azt éreztem, hogy szeretik az árulást de nem szeretik az árulókat.


A román magyar viszony alakulása szempontjában nem mellékes, hogy 2011-ben kezdődött el a kettős állampolgársági, honosítási kampány, és ugyanebben az évben jegyezték be az EMNP-t is. Ennek az évnek a meglepetése az is, hogy elmaradt a román-magyar közös kormányülés.

A kettős állampolgárság nem vált beszédtémává a román politikában. Sem a román kormánykoalícióban, sem az ellenzékben. Számukra ez nem volt téma, nem érzékelik a jelentőségét. Remélem  nem azért, mert arra gondolnak, hogy a kettős állampolgárság a kitelepülést serkentené.

Ami az új magyar párt létrejöttét illeti: na az már szóba-szóba kerül a tárgyalásokon. Ez sem jelent számomra újdonságot, mert ugyanez volt, amikor a Szász Jenő-féle Magyar Polgári Párt létrejött.


Keresik a román pártok a másik magyar szövetségest az RMDSZ mellett vagy ellen?

Ha az ember jóhiszemű, akkor azt mondja, hogy egyszerűen csak érdeklődnek. Ha rosszhiszemű, akkor azt mondja, hogy a román politikus számára nem olyan nagy tragédia, ha megoszlik az erdélyi magyarság. Az okos román politikusnak tudnia kell, hogy jobb, ha egy átlátható, tiszta programmal rendelkező szervezettel tárgyal. Mert ez garancia arra, hogy valóban a magyar közösséget képviseli. Ez azonban csak hosszú  távon kifizetődő, rövid távon sokaknak jó a megosztottság.


És miért alakult ki defenzió a magyar kormány viszonylatában?

Amíg RMDSZ-elnök voltam, addig a magyar kormánnyal és a magyar pártokkal való vitáinkat nem tártam nyilvánosság elé. Minden magyar kormánnyal voltak kisebb vagy nagyobb vitáink, de általában belső körben beszéltük és oldottuk meg, sűrű konzultációkkal vettük elejét az ilyesminek. Így jártam el a baloldali kormányokkal és 1998 és 2002 között a Fidesszel, az utóbbival talán sűrűbben is konzultáltunk, mint a másik kormánnyal.

Éppen ezért érthető, ha az RMDSZ vezetése most visszafogott. Én most sokkal kevésbé vagyok visszafogott. Némiképpen más optikából nyilatkozhatom. Az is érthető, hogy az RMDSZ új vezetősége azzal a reménnyel indult útnak, hogy itt hátha alapvetően megváltozik a magyar kormánnyal való kapcsolat: nem változott meg. Két év alatt két találkozó volt, hát ez vajmi kevés. A jelenlegi nehéz helyzetben rendkívül sűrű, mondhatni folyamatos egyeztetésre lenne szükség.


Pedig Kelemen Hunor azt állítja, hogy van előrelépés.

Lassan én leszek ebben a kérdésben a megmondó ember, látom, hogy bármit mondok erről, azonnal szétfut a sajtóban. Valószínűleg azért, mert hiányzanak a markáns vélemények. Mindenki habozik, kivár.

Egyébként most nem is kívánatos, hogy nekiálljunk és kezdjük szidni Magyarországot. Mert most már olyan a helyzet, hogy nem  a pártokról és a magyar kormányról van szó. Ami a Magyarország körül történik, az európai bírálatok, az össztűz olyan helyzetet teremtettek az ország számára, amelyből nehéz felállni. Nekünk pedig az  az érdekünk, hogy Magyarországnak minél nagyobb politikai, gazdasági súlya legyen Európában.


A román-magyar viszony nem várt módon alakult az elmúlt egy évben: miért nem volt közös kormányülés?

Én a magyar kormány helyében ezt szorgalmaztam volna. Azért szorgalmaztam volna, mert ha igaz az, hogy Magyarországot tudatosan el akarják szigetelni, akkor ez ellen tenni kell. És itt a térségben lehet ez ellen tenni.

Kínálkozik az a lehetőség, hogy Románia és Magyarország szorosan együttműködjék. Ideológiai szempontból mindkét ország kormánya ugyanahhoz a pártcsaládhoz tartozik, szomszédok vagyunk, ott az RMDSZ a kormányban mint kapocs. Most sem késő lépni ez ügyben, de az elmúlt két évben folyamatos mulasztások történtek.


Ki mulasztott?

Magyarországon nemhogy nem használták ki, hogy az RMDSZ kormányon van, de ez egyesek számára a szorosabb kapcsolatok akadályát jelentette. A magyar kormány Tőkés László pártját próbálta belevonni a kapcsolatokba: ez azért nevetséges, mert ennek az új szervezetnek semmilyen eszköze nincs.


Azt mondta a beszélgetés elején, hogy újra kell gondolni a magyar szervezetekkel a viszonyt. Milyen perspektívája van az RMDSZ –EMNP együttműködésnek? Én csak a régi konfliktusok ismétlődését látom.

Nem volt nagyon rég az, hogy Tőkés Lászlóékkal összefogtunk 2009-ben az EP-választásokon. Most 2012 elején vagyunk. Az RMDSZ óriási lépést tett a saját ellenzéke iránt három éve. Első helyet kínáltunk Tőkés Lászlónak az RMDSZ listáján, az összefogás listáján. Egyik-másik kollégám nagyon élesen kritizálta is, hogy Tőkés Lászlót eljuttattuk Brüsszelbe. Sokan azt gondolják, hogy az RMDSZ amúgy  mandátumot szerzett volna, Tőkés meg nem.

Nem akarok spekulációkba belebonyolódni, én akkor azt gondoltam, hogy a külön lista kockázatos. Tőkés László a közös lista minden előnyét kihasználta, tagja lett a néppárti frakciónak, EP-alelnöki kinevezést kapott. És közben leplezetlenül, durván, nyersen, ízléstelenül támadta az RMDSZ-t. Ahányszor csak alkalma adódott – így kell fogalmaznom –, leanyázott.

Ezek után meg kell mondanom, én sokkal óvatosabb vagyok az összefogással kapcsolatban. Hogyha együttműködést akarnak az új vagy régi pártok, nekik kell eljönniük az RMDSZ-hez, és felkínálni azt, amit fel tudnak kínálni. Ebben a pillanatban nem tudom eldönteni, mi is lehetne ez.

Az biztos új helyzet, hogy Toró T. Tibor friss magyar politikus Erdélyben, amikor hosszú-hosszú időn át RMDSZ parlamenti képviselő volt. Az hogy ismét ott van egy pártnak a vezetésében, az számomra az égvilágon semmit nem jelent.


Azért érezhető egyfajta szorongás az RMDSZ várható teljesítményével, támogatottságával kapcsolatban. Néhány napja Frunda György fejezte ki aggodalmát, hogy az RMDSZ egyáltalán eléri-e a parlamenti küszöböt.

Nem figyeltem, hogy Frunda hogy fogalmazott. Frundával sokmindenben egyetértünk, és sok mindenben nem értünk egyet. De ő nem élharcosa a program és konkrét cél nélküli egymásra borulásnak az EMNP-vel vagy másokkal. Ő annak idején sem volt híve a Tőkéssel való összefogásnak. De tagadhatatlan, hogy érezhető az RMDSZ-ben valamifajta szorongás vagy félelem. Tegyük hozzá, hogy mi sebezhetőbbek vagyunk, mint mások.


Ezt hogy kell érteni?

A többi párt nem tartja elsődlegesnek a parlamenti jelenlétet.


Nem hajtanak a mandátumra?

Dehogynem, a mandátum az jó, a bukaresti és a brüsszeli mandátum is. Látják, hogy Magyarországra hogy „rá lehet esni” – mindegy, hogy ki mit hibázott, és mindegy, hogy én mit gondolok a válsághelyzetről –, de tény, hogy meg lehet nyomni ezt az országot. És mégis azt gondolják, hogy a bukaresti politizálás nem jelent semmit, és a mi problémáinkat Magyarország fogja megoldani.

Számomra ez a legkétségbeejtőbb, mert egyre gyengébbnek látom ezt az alternatívát. Egyre kevéssé valószínű, hogy Magyarország kétoldalú kapcsolatokkal, európai befolyással hatást tud gyakorolni. Ez az erő megy el most. És az EMNP még mindig hiszi a Magyarország „védőhatalmi státuszát” – ami már  nem működik.


A magyar kormány presztízsveszteségét mennyire lehet korrigálni Erdélyből? Mi az erdélyi magyar politikai közösség felelőssége?

Na ezzel kapcsolatban tényleg hiányérzetem van. Úgy érzem, hogy a határon túli magyar politikában túlságosan nagy a csend. Ebben a pillanatban ezek a MÁÉRT-ok, ezek a rendezvények teljesen formálissá váltak, nem fogalmazódnak meg új üzenetek. Hiányzik, hogy határon túli magyar politikusok világosan, tisztán, időnként – ha kell – kritikusan állást foglaljanak, mondják el a véleményüket arról, hogy mit kellene tenni.

A legnagyobb magyar szervezet az RMDSZ. Mostanában szívesen élünk hajós hasonlatokkal: mondjuk azt, hogy a határon túli magyar flottácskának a vezérhajója az RMDSZ, nekünk markáns véleményünk kell legyen. Persze nem szeretik a kritikát Magyarországon, sehol sem szeretik, de vannak olyan témák, amelyeket nem lehet megspórolni.


Az RMDSZ kritikus fellépését, hitelét veszélyezteti néhány ügy. Az oktatási törvény hatékonyságával kapcsolatos kételyek, az egészségügyi törvény körüli egyre szélesebb vita és Verespatak. Meg lehet úszni a presztízsveszteséget?

Az oktatási törvényt mi fogadtattuk el, ez teszi lehetővé, hoft az állami egyetemeken belül önálló struktúrákban szerveződjön a magyar oktatás. Három egyetemből kettőnél sikerült ezt érvényesíteni, egynél – a MOGYE-n – állóháború van. És nap mint nap visszakapjuk, hogy milyen tehetetlenek vagyunk. Az állóháború arról szól, hogy a törvényt alkalmazzuk.

Ha az oktatási törvény alkalmazásáról beszélünk, ezek a legfontosabb szempontok: a Babeş-Bolyain létrejöttek a magyar intézetek, magyar nyelven folyik a történelem- és földrajzoktatás. Persze vita folyik a tankönyvek minőségéről, a fordításokról. De tulajdonképpen pontot tettünk egy hosszú-hosszú küzdelem végére. A MOGYE ügyében szeretném, ha a kormány most már teljes erejével közbelépne.

Az oktatási törvénnyel kapcsolatban nekem más bajaim vannak. Olyan mértékű reformot irányoz elő, amelynek végrehajtásához nincsenek meg a feltételek, és félek, hogy aki sokat markol, az keveset fog.


Verespatak?

Ebben az ügyben az álláspontunkat az ország gazdasági helyzete nehezíti. A gazdasági érvek, amelyek a projekt mellett szólnak, elég súlyosak. Ennek ellenére nem irigylem sem Kelemen Hunort, sem Borbély Lászlót, és még mindig hátra van az a pillanat, amikor le kell ülnünk, és megbeszélnünk,  hogyan tovább.


Történhet váratlan fordulat?

Egyelőre engedélyezés előtt van az egész. Megy a folyamat, ez látszik jól, hosszú ideje folyik a huzavona. Sokkal hamarabb kellett volna dönteni, hogy engedjük, vagy leállítjuk a beruházást, ez tagadhatatlan.


A nehézkedési erő dönt?

Van nehézkedési erő, igen, és nem lehetett arra számítani, hogy ennyire felerősödnek a gazdasági érvek. Valószínűleg ez jelentősen befolyásolja az emberek véleményét is.


És hogy lehet elszámolni az egészségügyi kerettörvény körül kirobbant vitával és a mostani tiltakozásokkal?

Abból a tiltakozáshullámból, amely az egészségügyi törvénytervezet nyilvánosságra hozatala után végigsöpört az országon, és amelynek a következményeit még nem tudjuk fölmérni, szerintem több fontos következtetést is sürgősen meg kell fogalmazni. Az egyik mindenképpen az, hogy az államfő nagyot hibázott, amikor előzetes politikai egyeztetés, illetve a szakmával való széleskörű konzultáció nélkül próbált kierőltetni radikális változásokat az egészségügyi rendszerben.

A másik következtetés pedig az, hogy akárcsak egész Európában, a gazdasági válság nyomán Romániában is súlyos társadalmi feszültségek halmozódtak fel. Ilyenkor elég egy szikra ahhoz, hogy ellenőrizhetetlenné váljanak a folyamatok. Ez pedig azt jelenti, hogy a közélet minden szereplőjének a lehető legnagyobb felelősséggel kell megnyilatkoznia, ha a demokrácia értékeit meg akarjuk őrizni.

Ami az egészségügyi törvényt illeti, mindentől elvonatkoztatva problémásnak látom a rendszer olyan jellegű privatizálását, mint amilyenről a visszavont törvénytervezetben szó van.

Parászka Boróka, www.manna.ro

Megjelent: 2011. január 17.


Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.