Kelemen Hunor

Kelemen Hunor: a Székelyföldet egyben kell tartani - interjú a Hargita Népében

2013.07.26. | Régiók , Aktuálpolitika , magyar-magyar
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Kelemen Hunor: a Székelyföldet egyben kell tartani - interjú a Hargita Népében

Nincsenek tárgyalások a kulisszák mögött a régiósítási folyamatról a kormány és a magyar közösség képviselete között, az RMDSZ azonban több irányban is cselekszik, hogy a folyamatnak az erdélyi magyarság ne legyen vesztese, mondta el lapunknak adott interjújában Kelemen Hunor. Szerinte katasztrofális lenne, ha Székelyföldet beolvasztanák egy román többségű régióba. Az RMDSZ-elnök az erdélyi magyar párbeszédről, illetve a magyarországi pártokkal való viszonyról is beszélt.

- Az elmúlt hetekben sok port kavartak a kormány által kezdeményezett közmeghallgatáson elhangzott kijelentések. Mennyire kell komolyan venni ezt a folyamatot, mennyire fontos, hogy itt feltegyük a kérdéseinket?


- Közmeghallgatás zajlik a kormány szervezésében, ahol nyilván érdemes kérdezni, és érdemes bemutatni az álláspontunkat. A mi elképzelésünket a székelyföldi közmeghallgatáson Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere mutatta be. Ez részletes elképzelés statisztikákkal, gazdasági, történelmi közelmúltból vett érvekkel. Más kollégák is elmondták az álláspontjukat, azt, hogy mit gondolunk mi a jelenlegi fejlesztési régiókról és azok átalakításáról. A miniszter is elmondta az ő vagy a kormány álláspontját, habár még nem láttam ezt papírra leírva, nem is biztos, hogy létezik ilyen. De mivel ezek a közmeghallgatások jó ideje folynak az országban, nem szeretnék a kormány nem létező álláspontjába belebonyolódni. Gondolom, lesz valamennyi idő, hogy a véleményeket meghallgassák, de azt is be kell látni, egy ilyen közmeghallgatás nem alkalmas arra, hogy ennek alapján alakítson ki végleges álláspontot a miniszter, a tárca, a kormány. Egy ilyen közmeghallgatás talán arra alkalmas, hogy korrekt érvekkel próbáljuk meggyőzni őket, talán megvilágíthatunk néhány olyan részletet, amit eddig nem sikerült.

 

- Más szinteken folynak egyeztetések, tárgyalások, a kulisszák mögött történtek megkeresések?


- A régiós kérdésekről nem igazán voltak tárgyalások. Ha egészen pontosan fogalmaznék, akkor azt mondanám, hogy semmiféle egyeztetés nem volt sem a kulisszák előtt, sem mögött, egyszerűen évek óta a régiós kérdésben különböző párhuzamos elképzelések futnak. Ez az első alkalom, amikor közvita formájában ezek az elképzelések ütköznek. Először van az, hogy ilyen típusú vita kezdődik el, tehát eddig csak egymás melletti elbeszélések, különböző párhuzamos elképzelések voltak. A mi álláspontunk évek óta világos, egyedüli elképzelés papírra írva, törvénytervezet formájában benyújtottuk a Parlamentbe. Romániában az első szakmai anyagot is mi készítettük el, igazából mi álltunk elő egy konzekvens elképzeléssel. Azt is tudni kell, hogy a közigazgatási régiók kialakításába Brüsszel nem fog beleszólni, nekünk kell valamilyen formában jó megoldást találnunk, és a kormányzatból annak elfogadását kikényszerítenünk. Ezért is próbálunk - s a következő időszakban is ezt fogjuk tenni - minden egyes érvet megtalálni, minden egyes összefüggést kideríteni, hátha meg tudjuk világosítani a döntéshozókat, hogy amit mi javasolunk, az nemcsak a mi sajátságos érdekünk, hanem az ország érdeke is egyben. Mi nemcsak Székelyföldről beszélünk, a mi javaslatunk az egész országra kiterjed, a 16 régiós elképzelés Dobrudzsától a Bánságig és Moldvától Olténiáig a teljes országot átfogja.

  

- Amint mondta, a kormány nem jelentkezett egyelőre egy konkrét elképzeléssel, ami papírra lett volna vetve. Ennek ellenére nagyon szűkös határidőt szabtak meg maguknak a folyamat végrehajtására. Mennyi esélye van ennek politikai, illetve jogi szempontból?


- Liviu Dragnea nagyon határozottan véghez akarja vinni az átszervezést. El kell mondani, az Európai Unió Romániától nem kéri, hogy a fejlesztési régiókat közigazgatási régiókká alakítsa át, ez az érv hazugság. Az európai uniós alapoknak a felhasználása sincs semmiféle összefüggésben a közigazgatási régiókkal. Az sem igaz, hogyha év végéig nem fogjuk a régió-átalakítást kivitelezni, akkor Románia a jövőben a pénzeket nem tudja lehívni. Hisz a mostani nyolcrégiós ügynökség jól-rosszul működik (inkább rosszul), és ezeken kellene változtatni, nem közigazgatási régióátszervezésben gondolkodni. Ez a történetnek az egyik része. A másik része az, hogy a határidőket lehet-e vagy nem tartani. Szerintem ebben az esztendőben a közigazgatási régiók átszervezését csak akkor lehet véghezvinni, ha a 70 százalékos koalícióban van egy nagyon erős akarat. Ehhez előbb az alkotmányt kell módosítani, mert anélkül nincs régióátszervezés. Én nem hinném, hogy ebben az esztendőben megtörténhet, de nyilván nem mondhatom azt, hogy nem lesznek képesek ezt véghezvinni. Láttuk, hogy kétharmados többséggel hogyan lehet kormányozni. Románia ilyen szempontból még sokat tanulhat. Ebből a szempontból a december 31-e tartható lenne. Ha ez megtörténne, ki merem jelenteni, hogy az számunkra katasztrofális lenne.

 

- Az adminisztráció is nagyobb lenne, hiszen még egy szint épülne be a megyék és a központi kormányzat közé...


- A mi véleményünk, és az én meggyőződésem is az, hogy ebben a pillanatban a megyék és a központi kormányzat közé még egy közigazgatási szintet beállítani hosszú távon adminisztratív szempontból teljes csőd, rengeteg pluszkiadás. Ezt valahonnan elő kell venni. Honnan? Kiveszik a polgár zsebéből, az adóból, melyet megemelnek, vagy elveszik a beruházásokból. Az intézkedés a bürokráciát is növeli, amire nincsen szükség. Ha a központi hatalom a régiós szintre hatásköröket adna le, az jó lehetne, egy esélyt jelentene, akárcsak a fejlesztési régióknak is, de az a mi félelmünk, hogy nem ez fog történni. Néhány esztendőn belül elindul egy olyan tendencia, mivel nem lehet tudni, ki fog kormányozni, hogy a megyéket üresítik ki. A mi félelmünk arra vonatkozik, hogy Székelyföldet politikai értelemben először asszimilálják egy nagyobb tömbbe, de ez a Partiumra is igaz. A régiókat úgy kell szétválasztani, hogy esélyt adjunk Hargita, Kovászna, Marosnak, esélyt adjunk Szatmárnak, Biharnak, Szilágynak, Máramarosnak, mert Kolozsvár, Brassó és Szeben, Bukarest vagy Konstanca mindig erős lesz. Röviden: hasonló adottsággal rendelkező megyéket kell egy fejlesztési régióba tenni, mert eddig azt tapasztaltuk, hogy a gazdagabb megyék nem húzták maguk után a szegényebbeket.

 

- Milyen konkrétforgatókönyvvel számolnak? Hogyan fog reagálni az RMDSZ?


- Ez nagyon komplex kérdés, nagyon nehéz egyetlen választ adni. Egyrészt időt nyertünk azzal, hogy az alkotmánybíróság kimondta, az alkotmánymódosításhoz szükséges népszavazási érvényességi küszöb ötven százalék maradt, legalábbis a kihirdetéstől számított egy esztendőn belül. A törvényhozásban nekünk továbbra is az lesz a célunk, hogy a különleges státusú régiók lehetőségét az alkotmányba bevigyük, és a dél-tirolihoz hasonló megoldást alkotmányos szinten lehetővé tegyünk. Hogyha ezt az alkotmányban megteremtettük, akkor nem vagyunk rossz helyzetben, sőt. Ez azt jelentené, hogy a román politikusok mentalitásában, a döntéshozóknak a fejében lassan valami változni kezdett, és azt jelenti, hogy az alkotmányos lehetőségét ennek is megteremtettük. Másik oldalon pedig Székelyföldön és a Partiumban is tervezünk néhány olyan akciót, amelyek a közösség akaratát mutatják meg. Az első pillanattól azt mondtuk, hogy a régiók átszervezésével és a közigazgatási reformmal kapcsolatosan szükség van a népszavazásra és a népszavazáshoz el lehet jutni különböző módozatokban. Mi kiválasztottunk egyet, és azt közösen elindítjuk. A másik az önkormányzatok szintjén, az ott élő emberek akaratát tudjuk felmutatni, ez lehet nyilatkozat, határozat és nyilván ennek a végén valahol szeptemberben lesz az a tüntetés, amire több tízezer embert várunk. Elképzelésünk szerint a közigazgatási régiók kialakításánál, ha már ezen az úton fog menni a kormány, akkor a Székelyföldet egyben kell tartani. Nem szabad beolvasztani egy olyan többségű régióba, ami először a döntéshozatalnak, a politikai asszimilációnak lenne a terepe, amelyből később nyilván más rossz döntések is következnének. Azért árnyalt a válasz, mert addig semmi sem világos, semmi sem végleges, amíg a parlamentben nem történik meg a szavazás. Én nem vagyok ebben a pillanatban túlságosan pesszimista. Azt gondolom, hogy most van lehetőség arra, hogy ne nyolc régió legyen, hanem nyolc plusz valamennyi.

 

- Említette a dél-tiroli mintát. Az Olaszországban élő osztrákok képviseletének van egy nagyon kemény szövetségese, az osztrák állam. Az RMDSZ-nek van most egy ilyen kemény szövetségese?


- A kiindulás pillanata hasonló, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása. Hisz Dél-Tirol is az első világháború utáni Párizs melletti békeszerződés folytán került Olaszországhoz, mint ahogy Erdély is az első világháború után került Romániához. Utána viszonylag különböző pályát jár be politikai értelemben a két régió. Egyrészt Olaszországban ott van a fasizmus, a Mussolini-féle rendszer, és ott van a hitleri Németország. Ez rányomja a bélyegét tulajdonképpen a 40-es évek közepéig, a második világháború lezárásáig a régióra, illetve rányomja a bélyegét arra, hogy mi fog történni Dél-Tirollal. Közben ott van Ausztria, amely önálló államként a második világháború után fel tud lépni anyaországként Dél-Tirol mellett. A mi történetünk bizonyos értelemben a két világháború között, a második világháború alatt és azt követően más. Észak-Erdélyt visszacsatolják Magyarországhoz, ilyen szempontból a pályánk más, de a második világháború után megint egy teljesen más politikai-társadalmi környezetben kell élnünk. Dél-Tirol egy demokratikus Olaszország része, mellettük van egy független Ausztria, demokratikus államként. Addig nem írják alá a két állam között a megállapodást, amíg Róma nem garantálja az autonómiát. Amikor Róma nem teljesíti az államszerződésbe foglaltakat, akkor Ausztria az ENSZ-hez fordul. Az ENSZ az 50-es évek végén, a 60-as évek legelején két határozatban és két alkalommal is Dél-Tirol mellett foglal állást, és kötelezi Rómát, hogy megfelelő megoldást találjon. És attól a pillanattól kezdve telik el még jó néhány év, amikor a két külügyminiszter jegyzéket vált, s amíg a két ENSZ- nagykövet együtt megy az ENSZ-vezetőség elé, és azt mondja, hogy megegyezett Róma és Bécs, és úgy egyezett meg, hogy a dél-tiroliak azt az egyezséget elfogadták. Ilyen értelemben nekik volt egy óriási előnyük. Ausztria az 50- es években tudta biztosítani az ENSZ-en keresztül az előrelépést. Nos, nekünk van-e ilyen?

 

A 21. században Románia és Magyarország is az EU tagja, tehát ez a fajta, az ENSZ-féle védőhatalmi státust kérő, nyújtó biztosítás nem működik. Más megoldást kell találni. A kérdés az, hogy Magyarország ilyen tekintetben milyen érdekérvényesítő képességgel bír hosszú távon. Az egyik megoldás pontosan abból az új európai politikai társadalmi kontextusból eredhet, amiben mi is benne vagyunk, és amely a gazdasági válság miatt is átalakulóban van, de szerintem számunkra ez kedvező irányba alakulhat. Bár az európai közösség annak idején, az Európai Unió a későbbiekben nem azért jött létre, hogy az európai őshonos kisebbségeket védje, hanem gazdasági érdekek miatt, de ebben a pillanatban egyre többen felismerik, főleg 2007, 2009-től, amióta van erősebb magyar képviselet Brüsszelben, hogy az őshonos nemzeti közösségekkel valamit kezdeni kell, ahhoz, hogy az európai békét biztosítani lehessen. Az európai polgári kezdeményezéssel pontosan azt akarjuk, hogy az őshonos nemzeti közösségekre vonatkozóan az Európai Unió a tagállamok számára kötelező szabályozást dolgozzon ki. A tagállamokban eddig sokféle megoldás létezik. A lényeg az, hogy legyen egy olyan keretszabályozás, amely a tagállamok számára kötelező, itt fog tudni nagyon sokat segíteni Magyarország. Lehetne mondani még sok kisebbséget, amelynek erős anyaországa van. Ha itt a közös érdeket sikerült lassan fölmutatni, akkor én azt gondolom, hogy ez lehet az az út a 21. században, amelyik valamikor a 20. században az ENSZ volt. Az európai polgári kezdeményezésbe ezért is fektettünk nagyon sok időt, energiát, munkát.

 

- Van ezekben a törekvésekben román partnere a magyar közösségnek?

 

- Nekünk az is fontos, hogy az erdélyi román demokratákat meggyőzzük, mert ők erős partnereink lehetnek. A következő időszakban a történelmi régiók szerepét ismét meg kell találni. Egy dolgot már lehet látni, hogy a sok vita ellenére a moldvaiak, a dobrudzsaiak, a regátiak, a olténiaiak, partiumiak, bánságiak, erdélyiek, székelyföldiek a régiósítás kapcsán egyvalamiben szót értenek: abban, hogy a Bukaresttől való függősséget fel kell számolni. Ez már egy jó kiindulópont.

 

- A magyar közösség tud egységesen cselekedni a régiósítás kérdésében?


- Mindig el kell mondani, hogy Székelyföld mellett van Partium, van Közép-Erdély van szórvány. Székelyföldi ügyekben az SZNT-vel és az MPP-vel van folyamatos beszélgetésünk, konzultációnk, az EMNP-vel nincs. Ők bennünket nyíltan is első számú politikai ellenfélnek tekintenek. Kaptam egy levelet Toró Tibortól, amelyben azt mondja, hogy hívjam össze az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot, és négy kérdésről beszéljünk. Az első kérdés az alkotmánymódosítás. Miután mi az alkotmánymódosító elképzelésünket papírra tettük, nyilvános vitára bocsátottuk, abból egy jelentős részt elfogadtattunk, miről akar beszélni? Továbbá a régiós átalakításról, az európai polgári kezdeményezésről és közös felkészülés az európai parlamenti választásokra. Éppen Csíkból Udvarhely felé tartottam, amikor megkaptam a levelet e-mailben, majd Udvarhelyen kaptam a következő hírt, 18 óra után sajtótájékoztatón bejelentette, hogy ők július 20-án több településen tüntetést szerveznek. Valaki elküldött egy levelet fél hatkor, amelyben azt írja, hogy tárgyalni akar, amelyben az egyik pont az, amelyet húsz perc múlva bejelent, hogy ők meg fogják csinálni, visszás. Ennyire nem játszhatunk egymással, mint ahogy Toró próbálkozik. Ilyen szempontból azt gondolom, hogy ők különutas politikát folytatnak. Ha valaki együtt akar velünk valamit megtenni, akkor nem azt várja el, hogy a két polgármesteréhez igazodjon a 204 RMDSZ-es polgármester. Ez így nem működik. Ilyen értelemben azt mondom, hogy székelyföldi kérdésekben és más kérdésekben is az EMNP egy különutas. Az SZNT-vel és az MPP-vel ezekről a kérdésekről a következő napokban is fogunk tárgyalni és egyeztetni. Ez így a legtermészetesebb, a legnormálisabb. Ők is keresnek bennünket, mi is keressük őket.

 

- Mindenki azt mondja, hogy az EMNP prioritási listáját Budapesten határozzák meg. Milyen a viszonya most az RMDSZ-nek Budapesttel?


- Az RMDSZ az összes demokratikus magyarországi párttal fenntart egy normális viszonyt. Ez így korrekt, ez a transzszilván értékrendnek is az egyik eleme: kíváncsiak és nyitottak vagyunk a mások véleményére. Hogy Budapestről irányítják-e vagy sem az EMNP-t, nem tudom most ebben a pillanatban határozottan kijelenteni. Én azt látom, hogy Toróék az utóbbi időben rettenetesen frusztráltak, irritáltak, és ennek az egyik oka a múlt évi két nagy vereségen túl, az, hogy talán ma a Fidesz, a magyar kormány nem minden egyes esetben hozza meg azt a döntést, amelyet szeretne Tőkés és Toró. Ez nem jelenti azt, hogy nekik nincs továbbra is támogatásuk, hisz ez az egész irodarendszer működik, ezt nem ingyen működtetik, az emberek fizetést kapnak, a rezsiköltségeket kifizetik, de van nekem egy olyan érzésem, hogy nem mindig az a döntés születik vagy nem az a prioritás, amit ők szeretnének.

 

Isán István Csongor, Hargita Népe

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.