Korodi Attila

Korodi Attila: bányászati témában fő a biztonság

2012.04.20. | Környezetvédelem , Kormány
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Korodi Attila: bányászati témában fő a biztonság

A romániai bányaiparban sajnos jelenleg a ciántechnológiának nincs vetélytársa, mert erre egyszerűen nincs politikai szándék – jelentette ki a Krónikának adott interjúban a környezetvédelmi és erdészeti minisztérium élére nemrég kinevezett Korodi Attila. A zöld tárcát korábban már irányító RMDSZ-es politikus leszögezte: csak akkor engedélyezi a Verespatakra tervezett bányaberuházást, ha megbizonyosodik arról, hogy az valóban az ország javát szolgálja, az emberek egészségét nem károsítja, hiszen környezetvédelmi miniszterként az a feladata, hogy bizonyosságot nyerjen arról: a projekt nem megy a jövő nemzedékének kárára.

– Három év után került ismét a környezetvédelmi és erdészeti minisztérium élére, ezúttal azonban – tekintettel az őszi parlamenti választásokon előre látható kormányváltásra – várhatóan nyolc hónapra. Milyen tervek, megvalósítások férnek bele ebbe a rövid mandátumba?

– Az biztos, hogy ez a mandátum nyolc hónapra szól, ennél hosszabb időszakban nem is gondolkodom. Nem is lenne helyes, mivel a romániai politikai élet annyira felforrt, anynyira változó, hogy aki most többet tervez egy tárca élén, az nem cselekszik helyesen. Nyolc hónapról lévén szó, számomra az a szó jut eszembe, hogy folytonosság. A környezetvédelmi minisztérium esetében az a jó, hogy az elmúlt nyolc évben – kivéve a 2009-ben hatalmon lévő román nagykoalíció időszakát – folytonos témákat átvevő minisztériumról beszélünk, én is átvettem témákat, ezeket kiegészítettem 2007-ben, amelyeket elődöm, Borbély László tovább alakított.

Számomra fontos, hogy a maximumot hozzuk ki azokból az európai alapokból, amelyeket 2013-ig le kell szerződni, ezen túlmenően folytassuk a minisztérium saját beruházásait. Nagyon fontos – és ezt a miniszterelnök külön kérte –, hogy végrehajtsuk az állami erdészet átszervezését, emellett vegyük elejét a maffia jellegű erdőkárosításnak, bevonva ebbe a munkába az ügyészséget, a pénzügyi hatóságokat, a belügyminisztériumot.

Persze ismerve magamat, meggyőződésem, hogy lesznek olyan szakmai témák, szabályozások, amelyeket a következő nyolc hónapban megújítunk, tovább fejlesztünk, erősítve a környezetvédelmi rendszert. Úgy szeretném elhagyni majd a minisztériumot, hogy az utódom rendet találjon.

– Születhet-e döntés az ön miniszteri mandátuma idején a Verespatakra tervezett bányaberuházásról?

– Lehet döntés. Jelenleg az engedélyeztetés nagyon előrehaladott állapotban van, viszont a sajtóban is napvilágot láttak hírek az engedélyeztetéshez alapvetően szükséges jogi dokumentumok ismételt bírósági megsemmisítéséről. Azért beszélek feltételes módban, mert még nem láttuk ezeknek a döntéseknek a szövegét, így szakmai véleményt még nem lehet ezekről formálni. Csak feltételezni lehet, hogy ha minden jogi vetület rendben van, valamint valamennyi érintett minisztérium hozzáteszi a különböző szakmai véleményeket, akkor a környezetvédelmi tárca által koordinált műszaki elemző tanács hozhat egy döntést. Ami megtörténhet ebben az évben, viszont ki kell várni a folyamat végét.

– Sokak számára meglepetésként hatott, hogy ön került a bukaresti zöld tárca élére, hiszen a ciántechnológiával kapcsolatos álláspontja nem feltétlenül egyezett meg az RMDSZ-ével. Egyáltalán mi a hivatalos álláspontja az alakulatnak a témában?

– Az ön kérdésfelvetése bizonyos tekintetben ferdítés. Volt olyan időszak az RMDSZ-ben, amikor véleménye markánsabb volt, és a román parlamentben is erős támogatást élvezett a ciántechnológia beszüntetése, amit az Európai Parlament is szorgalmazott. Romániában viszont a politikai pártok, az elit erre nem kapcsolódott rá. Most sajnos a ciántechnológia kapcsán nem tudunk vetélytársról beszélni romániai szinten, éspedig azért, mert erre egyszerűen nincs politikai szándék. Éppen ezért az a lehetőség adódik, hogy a bányászati témában minél biztonságosabban tudjunk eljárni.

Az RMDSZ-ben Verespatak-ügyben vegyesek az álláspontok: van, aki a környezetvédelmi, de akad, aki az ipari érveket tartja erősebbnek, és ez szerintem nagyjából minden politikai alakulatnál így van, hiszen maga a téma megközelítése is változó. Az, hogy én a tárca élére kerültem, azt mutatja, hogy az RMDSZ a környezetvédelmet komolyan veszi. Az én munkám pedig nem arról szól, hogy mindennek meg kell történnie, amit a sajtóban olvasunk, hanem hogy szakmailag tisztességgel elvégezzük a munkánkat.

– Milyen mértékben befolyásolhatja a döntést a verespataki bányaberuházás ügyében az, hogy a kanadai beruházó pert indított ön ellen amiatt, hogy előző miniszteri mandátuma idején felfüggesztette az engedélyezési eljárást? Egyáltalán hol tart most az a per?

– Alapfokon megnyertük a pert a minisztériummal és a szintén perbe hívott államtitkárral együtt, de a felperes fellebbezett, és most fellebbviteli szinten zajlik a tárgyalás. A perről amúgy azt gondolom: nem engem kell megkérdezni arról, miért állok perben a verespataki társasággal, hanem a Roşia Montană Gold Corporationt (RMGC). Tudni kell, hogy az RMGC 2010 májusára éppen azt a feltételt teljesítette, amiért beindult maga a bírósági per: hogy jogilag tegye rendbe a teljes dokumentációját, hogy érdemben meg lehessen vitatni a beruházási kérelmét.

– És miként befolyásolja az engedélyezés kimenetelét a romániai ipari beruházásokat általában támogató Traian Băsescu államfő, aki az ön beiktatásakor is felszólította: záros határidőn belül választ kell adni a verespataki beruházó kérelmére?

– Az államfő álláspontját illetően nincs nagy változás az elmúlt évekhez képest. Érvelésében számos elem van, amit szerintem is fontos figyelembe venni a következő időszakban. Én is azt gondolom, hogy ha lehet felelősséggel és felelősségteljesen bányászatot működtetni, akkor Romániában működtetni kell. Viszont a környezetvédelmi miniszternek éppen az a feladata, hogy bizonyosságot nyerjen arról, a beruházások nem mennek a jövő nemzedékének kárára.

– Közismert, hogy Magyarország határozottan ellenzi a verespataki bányanyitást. Milyen mértékben veszi figyelembe a budapesti álláspontot a romániai minisztérium az engedélyezés során, tekintettel például az espooi egyezményre?

– Függetlenül attól, hogy az pontosan miről szól, Magyarország álláspontja tisztességes. A jelenlegi környezetvédelmi egyezményrendszer szükségessé is teszi az ilyen álláspontok kifejezését. Arra most még nem tudok választ adni, hogy a jogi akadályok megszűntével ismét beindult engedélyezési eljárás során miként integrálták a folyamatba a magyar álláspontot a beruházóval szembeni kritériumként; ez számomra a következő napokban, hetekben válik világossá.

– Elődje, Borbély László többször hangsúlyozta: csak akkor bocsátja ki az engedélyt az RMGC-nek, ha száz százalékig megbizonyosodik arról, hogy a verespataki beruházás nem ártalmas sem a környezetre, sem a lakosságra. Miként hangzanak Korodi Attila miniszter feltételei a bányanyitás kapcsán?

– Remélem, minden környezetvédelmi miniszternek az az első számú feltétele, hogy érdemben és teljes egészében biztonságos projektet lehessen engedélyeztetni, amely teljes mértékben megfelel a környezetvédelmi szabályozásnak. Hogy ha este lefekszünk, és másnap felkelünk, nyugodt szívvel ki tudjuk jelenteni: a kibocsátott engedély valóban az ország javát, az emberek egészségét szolgálja.

Ebben az egyenlegben egyértelmű, hogy csak nagyon tárgyilagos, alapos elemzés után lehet igent vagy nemet mondani, ugyanakkor bátran ki kell mondani az igent, ha működik, de a nemet is abban az esetben, ha nem működőképes a projekt.

– Az elmúlt időszakban éles vitát váltottak ki egyéb bányanyitási, az ásványi kincsek kitermelését célzó projektek is, gondolok itt a veresvölgyi rézmezők magánosítására vagy a palagáz-kitermelésre. E tekintetben mi az álláspontja a minisztériumnak?

– Jelenleg téves megközelítésnek, álságos problémakeresésnek számít a rézbánya történetébe belevonni a környezetvédelmi minisztériumot felelősséggel rendelkező intézményként. Működő rézbányáról beszélünk, amely ez év januárjáig integrált környezetvédelmi engedéllyel rendelkezett, amelyet meg kell újítani. Mindez akkor lehetséges, ha az illető vállalat teljesíti az előző, lejárt engedélyben is szereplő feltételeket. Mindez egyszerű beruházáspolitikai és környezetvédelem-politikai ügy.

A palagázé már új tematika, hiszen új beruházás jönne létre az országban, lehet, hogy több helyszínen, amelyre már szakmai véleménnyel kell hogy válaszoljanak a környezetvédelmi hatóságok. Viszont ahhoz, hogy eljussunk odáig, hogy a palagáz kérdésében érdemi vitát folytassunk, három feltételnek kell teljesülnie. A beruházók jelenleg kitermelés-előkészítésre kaptak lehetőséget, ami még nem kell hogy környezetvédelmi engedéllyel rendelkezzen, csak a mélyfúrások, kutatások igényelnek egyszerűsített engedélyt. Integrált környezetvédelmi engedélyre – sokkal szigorúbb rendszerben – akkor lesz szükség, ha neki akarnak látni a palagáz vagy bármilyen más ásványi anyag kitermelésének.

Minden szakasznak meglesz a maga engedélyeztetési eljárása, szakhatóságilag pedig nagyon komoly véleményt kell formálni a beruházás biztonságáról. Mivel a minisztérium jelen pillanatban konkrétan még nem szembesül az ilyen jellegű beruházással, a mi szerepünk abban merül ki, hogy odafigyelünk a témában rendezendő közvitákra, de hatóságilag még nincs szerepkörünk.

Szerző: Rostás Szabolcs

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.