Markó Béla

Markó: sírni-nevetni, csak óvatosan

2012.01.26. | Aktuálpolitika
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Markó: sírni-nevetni, csak óvatosan

„Mindannyiunknak vállalnunk kell a felelõsséget, akik ebben a kormányban vagyunk azért, hogy 2010 elsõ felében nagyon kemény megszorító intézkedéseket hoztunk. A mostani tüntetéseken az ezzel kapcsolatos elégedetlenség is elõelõjön” – nyilatkozta az ÚMSZ-nek adott interjúban Markó Béla miniszterelnök- helyettes.

Az RMDSZ egyik szeme sír, a másik nevet. Sír, mert annak a kormánynak a tagja, amely most falhoz van állítva. És nevet, mert – ennek ellenére, vagy ettől függetlenül – a szövetség népszerűségi indexe felmérések szerint nem csökkent, sőt talán még nőtt is.

– Én óvatos vagyok sírásban is, és nevetésben is. A tüntetések folytatódnak, bár minden becslés szerint lassan enyhülni fog a részben valóban spontánul – a sürgősségi mentőszolgálat vezetője és az államfő közti konfliktus miatt – kialakult, részben mesterségesen szított feszültség. Mindannyiunknak vállalnunk kell a felelősséget, akik ebben a kormányban vagyunk azért, hogy valamikor 2010 első felében nagyon kemény megszorító intézkedéseket hoztunk. A mostani tüntetéseken az ezzel kapcsolatos elégedetlenség is előelőjön, bár akkor tetőzött, és számunkra az valóban mélypont volt. Akkora elégedetlenségi hullám söpört végig az országon, hogy egyik-másik kolléga arra panaszkodott, hogy az utcára sem szívesen megy ki... Azóta már eltelt több mint másfél esztendő, és azt kell mondanom, hogy ezekre a megszorításokra szükség volt.

A tiltakozáshullám végül az egészségügyi törvény miatt pattant ki.

– Az egészségügyi törvénytervezettel kapcsolatban alapvető hibát követtek el, nem történt egyeztetés a koalícióban, az egészségügyi miniszter is csak a kezébe kapott egy, az államelnök mellett dolgozó bizottság által elkészített törvénytervezetet. Ennek a tervezetnek nemcsak a formális elfogadtatási módjával, hanem a tartalmával is baj van, mert nem hiszem, hogy most, gazdasági válságban az a megoldás, hogy mindent privatizáljunk, ha kell, ha nem. Az államot azért működtetjük, hogy felelősséget vállaljon a biztonságunkért, az oktatásunkért, az egészségünkért, a kultúra fenntartásáért.

Az utcai tiltakozásnak az egészségügyi törvény csak a kiindulópontja volt...

– Igen, ugyanakkor nagyon komoly figyelmeztetés arra is, hogy a demokratikus játékszabályokat tiszteletben kell tartani. Egy ilyen törvénytervezet elkészítésébe be kell vonni a szakmát, tudomásul kell venni, hogy a törvénytervezeteket a kormány, a minisztériumok dolgozzák ki, és a törvényeket a parlament fogadja el, a kormányzati felelősségvállalás vagy a sürgősségi kormányrendelet pedig csak kivételes törvényhozási módszer kell, hogy legyen.

Nézzük akkor most az RMDSZ másik szemét, a nevetőt.

– A közvéleménykutatások azt mutatják, hogy az RMDSZ-nek megvan a támogatottsága, és hogy az RMDSZ bírálói nem tudnak egyebet mondani, mint amit a korábbi években is mondtak. Az utóbbi években kicsúszott egy nagyon fontos érvrendszer a kezükből: az az érvrendszer, hogy Magyarország támogatásával Európa, a nemzetközi intézmények, szervezetek rendezni fogják a helyzetünket. Jelenleg én nem érzem azt, hogy Magyarország Romániával szemben keményen fel tud lépni, hogy ki tud kényszeríteni dolgokat. Azoknak, akik azt sugallják, hogy nem Bukarestben vagy otthon, az önkormányzatokban kell változtatnunk a sorsunkon, hanem kívülről kell várnunk a megoldást, most nincs nagy hitelük, s a támogatottságuk is csökkent.

Változik a választási stratégia a közvélemény-kutatások kedvező eredményei tükrében? Szükség van még egyáltalán összefogásra?

– Nekem az utóbbi években nem változott az a határozott véleményem, hogy az erdélyi magyarság csakis egységes politikai képviselettel érvényesülhet. Ennek a véleménynek a része az is, hogy bár a közvéleménykutatások nagyjából háromnegyedes támogatottságot mutatnak az RMDSZ esetében, nekünk a száz százalékra kell törekednünk. Ami az összefogást illeti, annál a kompromiszszumnál, amelyet annakidején az utólag megalakult Erdélyi Magyar Néppárt vezetőivel megkötöttünk – vagyis helyeket, első helyet adni az RMDSZ listáján –, nem hiszem, hogy lehet kötni. A baj az, hogy erre a válasz az volt, hogy ezek az emberek léptennyomon belénk rúgtak, és amikor úgy látták, hogy kedvező szelek fújnak Magyarországról, létrehoztak egy új pártot. Ennek ellenére nem mondom azt, hogy nem kell összefogni. Értse úgy: lehet, hogy erről a nagykabátról, amely az RMDSZ, hiányzik egy-két gomb, de nem a hiányzó gombhoz varrjuk a kabátot, hanem azt az egy-két gombot szívesen felvarrjuk a kabátunkra.

Visszatérve a politikai válságra: a kormány a tüntetések hatására elkezdett feszültségoldó intézkedéseket hozni – regadó elhalasztása, közalkalmazottak pénzügyi amnesztiája, és ezeket mind-mind RMDSZ-es javaslatra. Folytatódik ez az engedménysorozat?

– Először is, amint többször is elmondtuk, 2012 nem lehet a megszorítások éve. Másodsorban mi azt mondtuk a koalícióban, hogy ott, ahol ezt a költségvetés lehetővé teszi, engedni kell a szorításon. Amikor adni nem tud egy kormány, mert egyensúlyban kell tartania az országot, akkor legalább ne vegyen el.

A napokban több szakmai találkozón is részt vett, tanfelügyelőkkel, oktatási szakemberekkel. A találkozóknak az volt az egyik fő konklúziója, hogy az oktatási törvény gyakorlatba ültetése nehezen halad. Mi ennek az oka? Netán az, hogy ezt a törvényt is parlamenti és közvita nélkül vitte keresztül annakidején a kormány?

– Nézze, egy ilyen nagy lélegzetű reformot, az egész társadalmat érintő területen, valóban hasznos lenne konszenzussal elfogadni. Persze mindig minden reformnak lesznek ellenzői, de jó lett volna, ha például az oktatási törvény élvezi a szakma nagy többségének támogatását, ugyanakkor a parlamenti pártok esetében is az erre vonatkozó egyetértés átnyúlik a kormányoldal és az ellenzék közti törésvonalon. Nem így történt. Hogy miért nem alkalmazzák a kívánt ritmusban? Mert minden téren változást feltételez: új iskolai tantervek kidolgozása, új tankönyvek... A nehézkes gyakorlatba ültetés másik oka az, hogy ellenzéki oldalról mindent megtesznek, hogy halogassák a törvény alkalmazását. Van egy olyan titkos remény is, hogy ősszel, a választásokon ha kormányváltás lesz, a törvényt vagy egyes rendelkezéseit vissza lehet majd csinálni.

Lassan egy éve, hogy Markó Béla nem az RMDSZ elnöke. Mi változott meg?

– Én az RMDSZ-elnöki tisztséget nem vállaltam tovább, de a politikából nem léptem ki egyből. Most is miniszterelnök- helyettes vagyok, és amíg ennek a kormánynak a mandátuma tart, addig vállalom tovább. Szenátor is vagyok, és nap mint nap követem azt, ami a politikában van. A közéletből viszont nem fogok kivonulni, én nem azt vallom, hogy alkotó értelmiséginek nem kell időnként kinéznie a könyvtár csendjéből. De a politikából kivonulok, ezt a döntést meghoztam.

Több verset ír, többet van a családjával?

 – Valamivel többet tudok lenni a családommal, de nem eleget: a családom Marosvásárhelyen van, én pedig a hét egy részében itt vagyok, Bukarestben. Írni is többet tudok, de azt sem eleget. Igaz, két verses könyvet írtam meg ebben az évben, ami nagyon sok. Egyesek neheztelnek is, hogy Markó az egész közösség életét érintő problémákkal az irkálást-firkálást állítja szembe, de számomra a kultúra, az irodalom fontos dolog, bár készséggel elfogadom, hogy sokkal kevesebb embert érdekel.

 

Salamon Márton László, Új Magyar Szó

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.