Ambrus Károly

Meg kell erősítenünk közösségünkben az összetartozást

2012.05.03. | Brassó , Önkormányzati választások
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Három kérdés AMBRUS KÁROLY Brassó városi polgármesterjelölthöz A magyar közösség tapasztalt személyisége, volt kormánybiztosa is indul a június 10-i önkormányzati választásokon a Cenk alatti város polgármesteri tisztségéért. Ambrus Károly jelentős eredménynek tartja azt, hogy a brassói magyarság kivívta és gyakorolja a jogait, ugyanakkor szükségesnek tartja az összetartozás és összefogás élményének megerősítését.

Milyen gondolatokkal és elképzelésekkel vállalta Brassó RMDSZ-es polgármesterjelöltségét?

Úgy érzem, nagyon sok tapasztalat áll a hátam mögött, amelyet  kár volna nem gyümölcsöztetni, ha ezt a brassói magyarok is így látják jónak. Brassó, történelme során, mindig multikulturális, többnemzetiségű város volt, három nagy nemzete mindig jól megvolt egymással. Mi, magyarok eddig is jól kivettük a részünk a közügyek intézéséből, még akkor is, ha ezt a mindenkori hatalom nem mindig vette jónéven, mint ahogy ez a kommunista időszakban is volt. Mi akkor sem hiányoztunk a közügyek intézéséből. A magyar közösség szót kért és szót is kapott, súlyát tekintve is. Bár ma közösségünk számarányában már nem versenyezhet a többségi nemzettel, a magyar közösség képviselői elismerten jól teljesítettek munkájukat tekintve. Kivívtuk ezzel a többségi nemzet elismerését is. Ez most is sokat nyom a latban. Ugyanakkor úgy érzem, hogy elérkezett az idő, amikor a polgármester megválasztásakor nem az etnikai szavazásnak kell előtérbe kerülnie, hanem a jelölt eddigi munkájának és teljesítményének, politikai programjának. Én úgy gondolom, remélem, hogy hogy a román szavazók egy részének támogatását is elnyerem, eddigi munkámnak köszönhetően.
 

Melyeket tekinti ön a brassói magyarság legjelentősebb közösségi megvalósításainak az elmúlt két évtizedben?

Először is leszögezném, hogy az RMDSZ-nek tetemes hozzájárulása van ezekhez a megvalósításokhoz. Sőt, azt is mondhatom, hogy kizárólag ennek a tevékenységnek köszönhető a brassói magyarság elismertetése és láthatóvá tétele a brassói összképben. A legnagyobb megvalósítás ilyen tekintetben az, hogy mindenki tudja, hogy itt vagyunk. Ha az utóbbi ötven esztendőben volt is olyan időszak, amikor igyekeztek bennünket teljesen letörölni a tábláról, íme, az utóbbi húsz esztendőben bebizonyítottuk, hogy itt vagyunk, jelen vagyunk Brassó városában mindenféle tekintetben: a közoktatás, a kultúra, az egészségügy, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás terén egyaránt. Mindenütt jelen voltunk, és remélem, hogy ez a közeljövőben is így lesz. A magyar közösségnek sikerült elismert személyiségeket kitermelnie, akik évek hosszú során át ott voltak, ott vannak a közösségi tudatban és, úgy gondolom, hogy manapság a fontos döntések nem hozhatók meg úgy, hogy a magyar közösség véleményét és beleegyezését ki ne kérnék. Én ezt tekintem a legnagyobb megvalósításnak. Az RMDSZ következetes politikát folytatott, amely elsősorban a magyar közösség érdekeinek a védelmére, jogainak kivívására összpontosított. A szervezet igyekezett odahatni, hogy ezeket a jogokat a brassói magyarság érvényesíthesse is, mert a kivívásuk csupán az első lépés. Ebben a tekintetben is elmondható, hogy a magyar közoktatás helyzete megfelelő, van egy megbízható iskolarendszerünk óvodától gimnáziumig. Ugyanakkor jelen vagyunk a közintézményekben, ahol képviselőink által mindig hallatjuk a szavunk. Az utóbbi időben sikerült az RMDSZ és mindazok fáradtságot nem kímélő munkájával, akik a kultúrával, szórakoztatással foglalkoznak, számos, szinte napi rendszerességű eseményeket szervezni, ahová szép számban eljöttek a brassói magyarok.

Ami még várat magára, az a közösségi szellem megerősítése, az összetartozás és összefogás szükségességének nyomatékosítása, hangsúlyozása. A demokrácia alapja az, hogy négyévente elmegyünk és megválasztjuk, megszavazzuk azokat, akiket erre érdemesnek tartunk, szavazatunkkal érvényesítjük közösségi jogainkat. Ennek a tudatnak a megerősítése továbbra is egy fontos feladatunk.
 

Melyek a brassói magyarság jövőbeli kilátásai a demográfia és a társadalomszervezés szempontjából?

A demográfiai adataink nem lelkesítőek. Ha az utóbbi húsz esztendőt nézzük, a hetvenezres Brassó megyei magyar lélekszám negyvenezernél kevesebbre csökkent. Ezt a folyamatot mindenképpen meg kellene állítani. Gyakran felteszem magamban a kérdést: mi a tennivaló, hogyan lehet ezt a folyamatot előbb lassítani, aztán megállítani és megfordítani. Úgy látom, ez nem egy politikai szervezetnek a dolga, hanem az egész brassói magyarság közügye, mindannyiunk közös ügye.

Első lépésként egy olyan program kidolgozását tekintem szükségesnek, amely mindenkit megszólít, aki tehet valamit ebben a tekintetben. Gondolok itt az oktatásban dolgozókra, az egyházaink képviselőire, az egészségügy terén munkálkodókra, és főként a magyar családokra, amelyek társadalmunk alapját jelentik. A kérdés leegyszerűsíthető arra is, hogy minél több gyermeket kell vállalni ahhoz, hogy ezt a folyamatot lelassítsuk, megállítsuk és meg is fordíthassuk. Tudom, könnyű ezt mondani, mert ott van az ellenérv: nehéz élni manapság Romániában, Erdélyben, Brassóban. De egyetérthetünk abban is: egy sokgyerekes család élete soha nem volt könnyű, ezelőtt száz, ötszáz vagy ezerötszáz évvel sem. A különbség az, hogy akkor az emberek nem gondolkodtak azon, hogy vállaljanak-e vagy sem gyermeket. Itt kellene közbelépnie az egyháznak, a tanügynek és tudatosítania kellene a közösségben azt, hogy a gyermekvállalás nem pusztán egyéni kérdés. Az ember felelősséggel tartozik a családjának, de ugyanakkor a tágabb közösségének, a nemzetének is. Be kell látnunk azt is, hogy számtalan olyan tényező van, amely segít ebben a helyzetben: egy sokgyermekes családot mindig és mindenütt támogatnak, kezdve az állammal, az egyházon át egészen a közösségig. Nem vagyunk egyedül. Ha a brassói magyarságban megerősödik a közösséghez való tartozás érzése, az a tudat, hogy számíthatunk egymásra, akkor – meggyőződésem – a gyermekvállalási kedv is megnő, és a negatív demográfiai tendenciák is megállíthatóak.

Miért fontos ez? Több mint ezer éve vagyunk itt. Nagyon szomorúnak tartanám, ha úgy gondolkodnánk: „feladjuk, úgyis mindegy”. Mindig voltak nehéz időszakok, elkeseredettek is voltunk, de bizakodóak is tudtunk lenni. Itt az ideje annak, hogy újra bizakodóak legyünk, mert akkor megtaláljuk a helyünket és meg is maradunk közösségként.
 

 

NÉVJEGY

Ambrus Károly 1946. december 15-én született Parajdon. A középiskolát az Unirea Líceum magyar tagozatán végezte, a Transilvania Egyetemen szerzett villamosmérnöki oklevelet, majd a brassói Traktorgyárban dolgozott műszaki tervezőmérnökként.

Közigazgatási tapasztalatát a Brassó Megyei Tanács területrendezési, építkezési és befektetési osztályának vezérigazgatójaként alapozta meg, később az intézmény területrendezési hivatalának főtanácsadója lett.

2010 januárjától 2012 márciusáig töltötte be a kormány Brassó megyei alprefektusi tisztségét, ezt követően tért vissza a magán szférába, vezeti sajtá vállalkozását. 

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.