Biró Rozália

Ne kérjetek a férfiaktól, hanem vegyétek el – Interjú az Erdélyi Riportban

2013.10.22. | RMDSZ Nőszervezet
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Ne kérjetek a férfiaktól, hanem vegyétek el – Interjú az Erdélyi Riportban

Szeptember végén választotta vezetőjévé az RMDSZ újonnan alakult országos Nőszervezete Biró Rozália szenátort, az SZKT-elnökét, aki korábban több mint egy évtizedig volt Nagyvárad alpolgármestere. Új szerepében Szűcs László kérdezte.

- Ráakadtam az interneten egy tesztre, amely azt méri, mennyire gondolkodunk férfiként vagy nőként. A politika világába kerülve rákényszerült arra, hogy megtanuljon férfi fejjel gondolkodni?

 

- Tizenakárhány év tapasztalata rákényszerített megérteni a férfi logikát, azokat a mechanizmusokat, amelyek a férfi vezető kollégák döntései mögött állnak. Az első néhány évben azt hittem, ha sikeres akarok lenni, akkor ezt a logikát kell magamévá tegyem. Aztán hét-nyolc év után rájöttem arra, hogy arra a másfajta gondolkodásra, amit egy nő tud behozni a politikai életbe, nagy szükség van. A politika területén is igaz, hogy a férfiak és a nők kiegészítik egymást. Míg egy férfi hihetetlen eredményességgel tud egy-két irányba koncentrálni, lendületet adni, addig a nők képessége, hogy egyszerre sokkal több minden tudnak menedzselni. Lehet, nem olyan hatékonyan és célratörően. Ha a kettőt egybe lehet kovácsolni, akkor az egy hatékonyabb érdekképviseletet eredményezhet. Ismerve a romániai magyar közösség elvárásait, szükség is van erre.

 

- Gyakran hangzik el a politikával foglalkozó, vezető beosztású nőkkel kapcsolatban, hogy kemény, Vaslady, keresztülviszi az akaratát. A szerep kényszeríti erre a nőket?

 

- Mindenképpen. Rákényszerít. Már az kőkemény küzdelem, hogy egy döntéshozó testületbe kerüljön, s ott lényeges szerepet töltsön be. Szerencsés az én esetem, mert a Bihar megyei RMDSZ olyan csapat, amelyik mindig támogatott. Országos szinten már nem tudom ugyanezt elmondani. Volt csapat, de ez egy férficsapat volt, s a nőknek, hogy eljussanak A-ból B-be, kőkemény küzdelmet kellett megvívniuk. Innen jön az, hogy szükségszerű a keménység. Bele kell tanulni abba, hogy nem biztos, hogy a halkan elmondott mondatot ugyanúgy értelmezik, mint az eréllyel, hangosan elmondottat. Megesik, hogy ha nem mondom kellő hangsúllyal, azt gondolják, határozatlan vagyok. De a keménység mellett ugyanúgy szükség van a részletekre való odafigyelésre és a kedvességre, ami sokkal inkább egy nő sajátja. Még inkább, ha érdekképviseletről van szó. Ahol az emberek zöme azért dolgozik, mert szükségét érzi, hogy adjon valamit a közösségnek. És ezt az adni akarást, adni tudást inkább megértéssel és odafigyeléssel tudjuk erősíteni, mint kemény elvárások megfogalmazásával.

 

- Román közegben hogyan működnek ezek a nemi szerepek?


- Tudja, úgy van az, hogy kisebbségi helyzetben a mi listáinkon többnyire a harmadik-negyedik helyen mindig van egy nő, csakhogy az első-második szokott bejutni az adott testületbe, tisztségbe. A román pártok esetében nem kell annyira nagy csatát vívnod, hogy ott legyél egy döntéshozó testületben. A román pártok vezetőségeiben akadnak olyan hölgyek, akik adottságaiknál fogva férfiként viselkednek, de a többségüknél érvényesülnek azok a női sajátosságok, amelyeket nem kellett háttérbe szorítaniuk azért, hogy oda kerüljenek.

 

- Az RMDSZ női szervezetének a megalakulása egyfajta kritikája is annak, hogy a Szövetségben nem volt megfelelő a női érdekek érvényesítése? Végül is elég ránézünk a romániai átlagtól is messze elmaradó statisztikai adatokra a különböző testületek női tagjainak arányáról. Igaz, ugyancsak önök mondták, hogy a megoldást ma még nem feltétlenül a kötelező kvótákban látják.


- Férfi kollégáink a lehető legkevésbé engedték a nőket abban az esetben is, ha megérdemelték a munkájuk alapján, hogy vezető pozícióba kerüljenek.

 

- Most viszont lelkesen üdvözölték a megalakulást…


- Hogyne. Két tényező volt, ami e szervezet megalakulásához vezetett. Az egyik a két meglévő platform munkája, mely az RMDSZ-en belül a nők érdekképviseletét vállalta fel, a Nők a nőkért és a Határon nélküli esélyegyenlőség platform. Ugyan évek óta dolgoznak, de platformként kevés az erejük. Anyagi keretük is véges, s a hangjuk is elég halk volt. Sem az SZKT-n, sem más testületen belül nem kaptak akkora lehetőséget, hogy komoly eredményeket érjenek el. A másik tényező a jelenlegi romániai politikai élet helyzetéből adódik. Szövetségként gondolkodunk, miközben partnereink, ellenfeleink pártként működnek, ezért nekünk is a pártok eszköztárát használva kell dolgoznunk. A pártok eszköztárában pedig hatékony és pragmatikus eszköz a nőszervezet.

 

- Követtek létező mintákat?

 

- Természetesen a kereket nem akarjuk ismét feltalálni. De nekünk olyat kell építeni, ami a mi közösségünk számára hasznos. Hangsúlyoznám is a közösség szót, mert nem az RMDSZ-tagok, hanem minden romániai magyar nő érdekeit próbáljuk felvállalni.

 

- Konkrétan hogyan működik majd ez a szervezet?


- Az RMDSZ-en belül, de nyitottan. Szeretnék szoros együttműködést kialakítani az egyházakkal és a civil szervezetekkel, erre az alapra kell építeni. Országos szinten lesz néhány stratégiai célkitűzésünk, amit meg szeretnénk valósítani. Az összesen 28 területi, megyei szervezetből 22-ben alakult már meg a női szervezet, egy közös karácsonyi akciót tervezünk legközelebbre, amelyet minden nőszervezet a saját igényeinek megfelelően alakíthat. A megyei és területi szervezeteinknek meghagyjuk a szabadságot, hogy ki-ki alakítsa a saját programjait. Ami a politikai életben való szerepvállalásunkat illeti, szakcsoportjaink alakulnak, ezek politikai, oktatási, gazdasági, szociális, kulturális problémakörökkel foglalkoznak majd. Mindegyik területen kiváló női szakembereink vannak, ők képezik e szakcsoportok magját, s ők alakítják ki azt az álláspontot, amit a nőszervezet képvisel majd az adott kérdésben.

 

- Úgy képzeljem el ezt, mint egyféle tanácsadó testületeket, mely szerepet játszik a döntések előkészítésében?


- Igen, mert a döntéshozó testületeknek szerves része lesz a nőszervezet. Mondok egy példát. A megyei vagy területi nőszervezet elnöke a megyei vagy területi RMDSZ szervezet elnökségi tagja. A helyi és a megyei nőszervezetek javasolnak majd női jelölteket az önkormányzati választás előtt. Az országos elnökségünk a parlamenti listára javasol majd női jelölteket. Tehát részt vállalunk a döntéshozatalban. Korábban nem volt kötelező, hogy akár egyetlen hölgy is jelen legyen a megyei stb. vezetőségekben. Ami a kvótákat illeti, ha körülnézünk az Európai Unióban, azt látjuk, hogy bevált módszer bizonyos arányban, százalékban megegyezni. Elsőre nem szabnék meg hasonló százalékokat, mert azt sem tudjuk pontosan, mekkora a súlyunk jelen pillanatban. Azt meg tudjuk állapítani, hogy egy adott területi RMDSZ hány rendezvényt szervezett, s hány szervezés esetében volt ennek kulcsfontosságú szervezője nő. Nos, itt nem 15 százalékról beszélünk, hanem 70-80 százalékról.

 

- Arról nem is szólva, hogy a szavazóknak is minimum a fele nő. Más kérdés, hogy nem biztos, egy nő minden esetben szívesen szavaz egy másik nőre…

 

- Igen, ez egy összetett kérdés. Én azt mondom, legyen az első esztendő a nőszervezet építkezésének az ideje, s a következő küldöttgyűlésen üljünk le, s tárgyaljuk meg, szükségünk van-e a kvótára, s ha igen, állapítsunk meg egy arányt. A PSD nőszervezetének egyik vezetője megjegyezte: „Drága hölgyeim, ha nektek 23 év kellett ahhoz, hogy nőszervezetet hozzatok létre az RMDSZ-en belül, akkor ti ezen túl ne kérjetek a férfiaktól, hanem vegyétek el.” De hangsúlyozom, az alakuló nőszervezet ereje 95 százalékát kell arra fordítsa, hogy építkezzen, s öt százalékot arra, hogy a szövetségen belül a nekünk megfelelő és vállalható döntéshozói részarányt biztosítsuk.

 

- Érdekes a női szerep megélése, hiszen ha egy kortárs írót, képzőművészt írónőként vagy festőnőként mutatok be egy rendezvényen, akkor ezért jó eséllyel fejbe vágna. Önnek mennyire fontos, hogy szenátor asszonynak szólítsák, vagy korábban alpolgármester asszonynak?


- Nem tudom, hogy a művészek hogy élik meg, de a politikumban – sok hölgytársam nevében mondhatom – büszkék tudunk lenni női mivoltunkra. S ha azon a politikai színpadon, ahol tevékenykedünk, elfogadják a női mivoltunkat, ami nem feltétlenül abban merül ki, hogy a táskánkat s a cipőnket vizsgálják, hanem a munkánkról szól a történet, akkor úgy érezzük, ha a tisztségünk mellé odateszik azt, hogy nő vagy asszony, az nem baj, hanem egy lépés az elismerés útján. Bizonyítéka a többnek, bizonyítéka az elfogadásnak, annak a plusznak, amit egy nő jelent.

 

- Olvastam egy interjúban, amit a kolozsvári Szabadságnak adott, hogy nem érzi a romániai társadalmat felkészültnek arra, hogy női államfőt válasszon. Mit gondol, mennyi idő kell, hogy az ország erre megérjen, s gond nélkül elnökké válasszon egy nőt?


- Én azt tartanám ideálisnak, ha egy nő államfőnk s egy férfi miniszterelnökünk lenne. Olyan kombinációnak érezném ezt a felállást, ami eredményes és jó lenne a társadalomnak, amelyben élünk. Amelynek égető szüksége van konkrét célokra és következetes végrehajtásra mind rövid, mind hosszú távon. A női elnök az egyensúlyt, az összetartozást, az önértékelést tudná elősegíteni, ami szükséges ahhoz, hogy az ország együttgondolkodását segítse. S hogy hány év? Silviu Brucanra emlékszem, aki egykor azt mondta, húsz év kell nekünk ahhoz, hogy megértsük a demokráciát. Akkor a magunk fiatal lendületével leintettük, mondván, idős ember. Most azt mondom, újabb húsz év kell ahhoz, hogy a demokráciának azt a fajta félreértelmezését, amibe beletévedtünk, azt meg tudjuk változtatni egy felelősséget vállalni tudó társadalommá. Majd akkor fogunk oda érni, hogy a tevékenysége és az eredménye alapján ítéljünk meg egy politikust, s nem bármi más, neme, külsősége vagy más kritérium alapján. Na, majd akkor lesz komoly esélye egy női elnökjelöltnek.

 

 - Akkor erre a kérdésre 2033-ban visszatérünk.

 

 

Erdélyi Riport, 2013-10-21, Szűcs László

 

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.