Winkler Gyula

Nekem a haza Vajdahunyadot jelenti

2014.02.28. | európai parlamenti választások
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Nekem a haza Vajdahunyadot jelenti

A maszol.ro rendhagyó interjúsorozatot indít az RMDSZ európai parlamenti képviselőjelöltjeivel. Nem a politikai programjukról, a választási ígéreteikről faggattuk alanyainkat, hanem életpályájukról, világszemléletükről, netán családjukról vagy hobbijukról. Elsőként Winkler Gyulát kérdeztük.

Hét éve él viszonylag távol az országtól, ideje nagy részét Brüsszelben vagy Strasbourgban tölti. Hogyan fogadja ezt a családja?

 

Az túlzás, hogy távol élek az országtól. Egy út Brüsszelből vagy Strasbourgból Vajdahunyadra kilenc órát tart. Ez azt jelenti, hogy hetente kilenc órát utazom a munkahelyig és ugyanennyit haza. A haza az nekem Vajdahunyad, mert ott él a családom. Mindennek meg van az ára az életben. Ezt az árat én nem csak az elmúlt hét évben, hanem már 2000-től, kisfiam születésétől úgy fizetem, hogy sokat vagyok távol a családomtól. Közel 14 éve lettem ugyanis bukaresti parlamenti képviselő, majd miniszter, és 2007-ben kaptam brüsszeli mandátumot. A család támogatása nélkül szerintem nem is lehet politikai tevékenységet végezni, még akkor sem, ha mondjuk csak a megyeszékhelyre vagy Bukarestbe kell ingázni.

 

Névjegy. Winkler Gyula 2007 decemberétől európai parlamenti képviselő. Brüsszeli mandátumát megelőzően, 2004 és 2007 között külkereskedelemmel megbízott miniszter, majd informatikai tárcavezető volt. Előtte a Hunyad megyei tanács tagja, majd alprefektus is volt. Vajdahunyadon érettségizett, 1998-ban elektromérnöki, 2001-ben pedig közgazdasági oklevelet szerzett. Nős, egy gyermek édesapja. Családjával Vajdahunyadon él. (Forrás: rmdsz.ro)

 

Hogyan telik egy átlagos hete, amikor van parlamenti ülésszak?

 

Négy munkanap van minden héten. Hétfőn kezdődik az ülésszak Brüsszelben, akár bizottsági ülésekkel, akár plenáris ülésekkel. Havonta egy hetet vagyunk Strasbourgban, ahol ugyanúgy hétfőn délben kezdődik a munkahét. Ez csütörtökön délben végződik, pénteken az EP-képviselők választóikkal találkoznak, pártjukkal konzultálnak. Egyébként ez utóbbi feladatra egyetlen nap, a péntek nem is szokott elég lenni. Úgy szoktam fogalmazni: hétfőtől csütörtökig kifárasztom a brüsszeli csapatomat, péntektől vasárnapig pedig kifárasztom a vajdahunyadi vagy dévai csapatomat. Ez így működik.

 

Jut-e ideje hobbira?

 

Hobbijaim változtak az évek során. Van olyan kedvenc foglalatosságom, amire az elmúlt években egyáltalán nem jutott időm. Három évig, amíg a kormány tagja voltam, alig jutott időm az olvasásra. Olvasás alatt azt értem, hogy papírkönyvet tartok a kezemben. Az elmúlt hét évben azonban már hirtelen lett időm olvasni, az utazásaimat, a heti 18 órát könyvvel a kezemben töltöm. Ezen kívül imádok kertészkedni, nagyon szeretem a gyümölcsfákat, van is belőlük a falusi házam kertjében. Ezeket a fákat én szoktam gondozni, ahogyan az időm megengedi.

 

Mérnöki és közgazdasági végzettsége is van. Melyiket tartja az alapfoglalkozásának?

 

Mérnökként dolgoztam 1988-tól, miután az első diplomámat megszereztem. A rendszerváltás után mérnökként voltam magáncégnek az alkalmazottja, sőt a kilencvenes évek elején három évig voltam szövetkezeti alkalmazott is. Időközben az érdeklődésem a közgazdászi pálya felé fordult. Amikor 1993-ban megalakult a Magántulajdon Alap, akkor bevizsgáztam az alap aradi intézményébe. Itt dolgoztam több évig, Hunyad megyei cégek igazgatótanácsának voltam a tagja. Ezt a munkát végezhettem volna mérnöki diplomával is, ám úgy éreztem, hogy kellene még tanulnom, és megszereztem a közgazdász oklevelet. Amikor 2007-ben megalakult az adótanácsadók kamarája, akkor bevizsgáztam ebbe a testületbe is, amelynek azóta tagja vagyok. Sőt tagja vagyok a kamara szakmai ügyekkel foglalkozó, 11 tagú bizottságának is. Ha az alapszakmámat meg kellene neveznem, akkor a közgazdász szakmát nevezném meg.

 

Ha váratlanul ott kellene hagynia a politikát, meg tudna-e élni a polgári foglalkozásából?

 

Igyekeztem nem elszakadni a szakmámtól az elmúlt években. Havonta megpróbálok egy adóügyi vagy közgazdasági tárgyú cikket írni, ezeket szaklapok kérik tőlem. Amióta EP-képviselő vagyok, minden évben kiválasztottam az általam legaktuálisabbnak tartott európai gazdasági kérdést, és erről szakmai előadásokat tartottam otthon Erdélyben és Bukarestben is. Természetesen plusz kihívást jelent napirenden lenni a szakmámhoz tartozó kérdésekkel, de nem esnék kétségbe, ha ott kellene hagynom a politikát.

 

Milyen esetben hagyna fel a politizálással?

 

Ha olyan kompromisszumot kellene kötnöm, amely ellentmondana az elveimmel.

 

Szórványvidéken született. Milyen volt magyar gyereknek lenni Vajdahunyadon, a Ceausescu-diktatúra idején?

 

A kisfiam ugyanabban az általános iskolába jár, ahová én is jártam annak idején. A különbség az, hogy mi két párhuzamos osztályban voltunk körülbelül hatvanan abban az iskolában. A kisfiamék jelenleg tizenhárman vannak összevont osztályban. A hetvenes években sokkal több magyar élt Vajdahunyadon, mint ma. A gyermekkorom másik fontos színhelye Nagyenyed volt, oda jártunk minden hétvégén. Ott a fagylaltos bácsitól a piaci árusig és a kenyérbolti elárusítóig mindenkivel lehetett magyarul beszélni. Ma már Vajdahunyad és Nagyenyed is mély szórványhelyzetben van. Amúgy nem emlékszem etnikai konfliktusokra, feszültségekre a gyermekkoromból. Nem volt ilyen sem akkor, amikor német óvodába jártam, sem a magyar nyelvű általános iskolában, sem az egyetemi éveim alatt, amikor román környezetben voltam. Viszont arra emlékszem, hogy kétnyelvűként nőttünk fel a szülővárosomban.

 

Szokták mondani, hogy a romániai magyar fiataloknak, de különösen a szórványban élőknek sokkal jobban kell teljesíteniük, mint egy román fiatalnak, ha eredményeket akarnak elérni. Egyetért ezzel?

 

Szóról szóra ugyanezt mondták nekem is a szüleim, amikor tizenéves voltam. Megtudtam: ahhoz, hogy helyt tudjanak állni a munkahelyükön, sokkal többet kellett dolgozniuk és vállalniuk, mint román kollégáiknak.

 

Van-e valami az életében, amire büszke, és ha igen, mi az?

 

Büszke vagyok a kisfiamra. Én 1964-ben születtem, ez a kínai égövek szerint a sárkány éve volt. A fiam 2000-ben született, és ő is sárkány. Ám nyilván nem ezért vagyok büszke rá, hanem azért, mert tavaly is és az idén is érdemösztöndíjas lett. Próbálom azt sugallni, hogy minél több nyelvet tud, annál több értéket sajátít el. Ugyanakkor büszke vagyok arra, hogy sikerült hozzájárulnom Déván a Téglás Gábor iskola beindításához, a dévai magyar szórványközösség megerősödéséhez. Olyan helyeken sikerült magyar házakat építeni, ahol 15 éve még zöld mező vagy düledező épület volt.

 

Cs. P. T., www.maszol.ro, 2014. február 28. 

 

 

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.