Kelemen Hunor

Nem az eget kívánják meszelni - Beszélgetés Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével

2012.12.03. | RMDSZ , Aktuálpolitika , Parlamenti választások
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Nem az eget kívánják meszelni - Beszélgetés Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével

Harmincfős parlamenti jelenlétben gondolkodik az RMDSZ, kampányában pedig elérhetõ célokat igyekszik megfogalmazni. Kelemen Hunor elnök szerint Románia következõ évtizedeiben meghatározó szerepet kell vállalnia a magyarság képviseletének, és úgy tartja, a 6:3-as küszöb, illetve a magyar–magyar verseny veszélyezteti ennek megvalósítását.

– Kilencedik kampányát „gyűri” különbözõ minõségekben. Hogyan vázolná fel e kampánytörténelem legfontosabb tanulságait?

– Hatalmas mértékben megváltozott számomra a világ a 2000-es kampányhoz képest. Szakmai szempontból legfeljebb a kampányidõszakot lehet hasonlóságként említeni, amelyben változatlanul vannak politikai üzenetek és jelöltek. Szakmai szempontból az RMDSZ óriási utat járt be, ami persze nem jelenti azt, hogy nincsenek káros beidegzõdések, vagy az elõkészítések során nem fordulnak elõ rossz kampánydöntések. Alapvetõen megváltoztak a csatornák, az eszközök, s ez nyilván az üzenetek és a stílus átalakulásával járt. Kampánycsapatunk mára képes olyan stratégiát, illetve ennek megfelelõ logisztikai rendszert kidolgozni, amely révén a többi politikai szereplõ – elsõsorban a jelentõs román pártok – anyagi lehetõségeihez mérten jóval szerényebb keretbõl is minõségi kampányt tudunk folytatni. Sok minden változott 2008-hoz képest is, elsõsorban az arculat, a fõüzenetek tekintetében.

– A befogadó közeg változása, az új választói nemzedékek megjelenése mennyire befolyásolja az RMDSZ kampányát?

– Az új nemzedékek jelentkezésével nem meglepetésszerûen szembesültünk a kampány során. Idén nagy újítást hoztunk a kampánytervezésbe, miután 2011-ben elindítottuk az Erdélyi konzultáció elnevezésû akciónkat. A százezer megszólított család véleménye alapján kialakított kép egyaránt hasznosnak bizonyult az önkormányzati, illetve a jelenlegi kampányban. Mindkét kampányunk erõteljesen közösségközpontú volt: nem légbõl kapott történetek, álmok hangzanak el, igyekszünk felmérni, számba venni a lehetõségeket.

– A lehetõségeket vagy a korlátokat

– Lehetõségeink egyben korlátaink is, de nekünk a lehetõségekrõl kell beszélnünk. Pontosan látjuk, mi a romániai magyar elvárása a politikustól, a politikától, meddig lehet elmenni az ígéretekkel. Hiába meszelnénk az eget, ma már nem hinnék el nekünk. A választók elérhetõ célokat akarnak, ahonnan tovább tudnak lépni. Hiába ígérnénk százszázalékos bér- vagy nyugdíjemelést, miközben az emberek azt tapasztalják, hogy omlik össze a világ. Szeretnék ugyan, de tudják, hogy lehetetlen, ezért aki ilyesmit ígér, az nyilván hazug a szemükben. Ma egy kampánycsapat legnagyobb felelõssége a hihetõ, beteljesíthetõ ígéretek megfogalmazása.

– A számszerûsíthetõ ígéretek valóban veszélyesek lehetnek. De mi a helyzet a jól mozgósító érzelmi üzenetekkel, amelyekrõl az RMDSZ többnyire feltételes módban beszél? Lásd autonómia...

– Hogy egyik-másik kolléga mennyire fogalmaz árnyaltan ebben a kérdésben, arról vitatkozhatnánk, de a mi álláspontunk egyértelmû. Nincs semmi gond azzal, hogy a föderalizációról mint lehetséges államberendezkedésrõl gondolkodunk, ám ennek megvalósítására ma a legcsekélyebb esély sem mutatkozik. Mi azt mondjuk, hogy a történelmi régiókat kell megerõsíteni, a szenátust a régiók képviselõi házává alakítani, a régiótanácsokat megfelelõ jogkörökkel felruházni. Úgy véljük, ezeknek a célkitûzéseknek nagyobb a valóságalapja. Az érzelmi üzenetek esetében valóban nagyobb a mozgástér, de számonkérhetõség azért ott is létezik. Annál is inkább, mivel 2012 Románia számára egy ciklus végét jelenti – és nem csak parlamenti értelemben.

– Ennek a jelzésére vannak a választások...

– Természetesen, de ez azért annál sokkal több, mondhatni a rendszerváltás óta eltelt 23 év lezárása. Jövõ évben kell meghatározni, hogy Románia milyen utat járjon az átalakuló világban. Azért ígérkezik történelmi jelentõségûnek a decemberi választás, mert nem pusztán egy négyéves idõszakra, hanem 15-20 esztendõs távlatban határozza meg az ország útját. Ha most elbaltázzuk, nem lesz alkalmunk kiigazításra, olyan helyzet kialakítására, hogy bármiféle ráhatással legyünk Románia döntéseire, lehetõségeire. Ez a választások igazi tétje. Alkotmánymódosítás, régióátszervezés, új uniós költségvetés elõtt állunk, ezek alapvetõen meghatározzák az ország következõ évtizedeit. Lehet foltozgatni is a meglévõ rendszert, de az lenne jó, ha az ország új alkotmánnyal vágna neki az új ciklusnak. Ha pedig képtelen erre, akkor alapos alkotmánymódosítással, amely a regionalizáció feltételeit is megteremtené, hogy a történelmi régióknak a korábbiaknál jóval nagyobb szerepük és hatáskörük legyen. Ha így lesz, közelebb kerülhetünk ahhoz, amit tervezünk, építünk.

– A hazai magyar társadalom egységigénye egyre egyértelmûbb. Az önkormányzati választások után sokan a korábbinál szélesebb gesztusokat vártak az RMDSZ-tõl, ehhez képest még keményebb és kizárólagosabb szövetséggel találkozhattunk. Miért?

– Ismerve az MPP, illetve a néppárt létrejöttének okait, valamint a két párt önkormányzati választások utáni „viselkedését”, teljesen ésszerûnek tartom az RMDSZ viszonyulását. Ellenfeleink azért jöttek létre, hogy az RMDSZ-szel szembeni elégedetlenséget kihasználva, nagy támogatottságot felmutatva térdre kényszerítsenek bennünket, majd a sok sebbõl vérzõ ellenféllel elõnyös megegyezéseket kössenek. Így azonban roppant kockázatos egységteremtésbe fogni. A politikában senkit sem szabad úgy sarokba szorítani, hogy ne hagyjunk neki mozgástért. Velünk az EMNP ezt próbálta megtenni. Ez az önkormányzati választások után sem változott, ami eszméletlenül nagy önbizalomra vall – igen törékeny alapjaik dacára. Ilyen körülmények között azt kérni, hogy a 86 százalék igazodjon a héthez, érthetetlen magabiztosságról árulkodik. Mi azt ajánlottuk: gyertek be, készek vagyunk arra a kompromisszumra, hogy RMDSZ-listán bevigyük egy-két embereteket a parlamentbe. De senki ne várja tõlünk, hogy 23 év után – 86 százalékos támogatottsággal – feladjuk politikai identitásunkat. Felelõsséggel kijelenthetem: kizárólag azért nem született parlamenti választási egyezség, mert a magyar ellenfeleinkben nem létezett a támogatottsági adatokat is figyelembe vevõ szándék.

– Meggyengülést vagy megtisztulást hozna az RMDSZ-nek, ha a szövetség nem jut be a parlamentbe?

– Bizonyos mértékig meggyengülést, de ez alapvetõen nem az RMDSZ-rõl szól, nem személyi egzisztenciákról, hanem a közösségünkrõl. Kemény szó, de kimondom: tragédia lenne. Alig néhány képviselõvel semmiféle erõvel nem rendelkeznénk, nem volna lehetõségünk befolyásolni a folyamatok alakulását, és nem tudnánk garantálni a közösség biztonságérzetét. Ebben a pillanatban nem az a fontos, hogy kormánytényezõk leszünk-e, vagy sem, hanem, hogy a számarányunknak megfelelõ képviseletünk legyen a parlamentben. Rendelkezünk annyi tapasztalattal, hogy ott már megtaláljuk a megfelelõ szerepet.

– Az EMNP által két magyar párt bejutásának eszközeként kezelt 6:3-as küszöb eltérõ értelmezései hallatán a választópolgárban joggal merülhet fel a gyanú: itt valaki nem mond igazat. Melyik oldalon van az igazság?

– A 6:3-as küszöb kivitelezhetetlen módszer, a jelenlegi helyzetben legfeljebb elméleti politológiai értekezések témája lehet. Csak akkor mûködhetne, ha elõzetesen olyan stratégiai egyezség születik, amelynek keretében megvizsgáljuk, mennyit jelent, és hogyan érhetõ el egy 6:3-as bejutás, majd még egy, valamint, ahol egyik fél indul, onnan a másik visszavonul. Így viszont téves ez a pálya, és roppant ártalmas a romániai magyar közösségre nézve.

 

 

Csinta Samu

Erdélyi Napló

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.