Dézsi Attila

Román kormány magyar kézben - Beszélgetés Dézsi Attilával, a kormányfőtitkárság új vezetőjével

2012.01.16. | Aktuálpolitika
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Román kormány magyar kézben - Beszélgetés Dézsi Attilával, a kormányfőtitkárság új vezetőjével

fotó: maszol.ro

Alig két hete vette át hivatalát, de már egymásnak adják a kilincset az emberek az irodájánál, amelyre még ki sem került a névtábla: „Románia kormánya. Dézsi Attila kormányfőtitkár”. A volt Hunyad megyei prefektus két találkozó és az íróasztalán tornyosuló aktacsomók között adott lapunknak interjút.

Csúcsforgalom van önnél... Milyen a kormányfőtitkári munka? Mélyvíz?
– Nos, az biztos, hogy ha valakit mély vízbe dobnak, kénytelen lesz megtanulni úszni. A kormányfőtitkári munkám azzal kezdődött, hogy menedzsmentileg felmérem az intézményt, és a felmérés eredménye után szerkezeti változások lesznek, mert az intézmény működése jelenleg nem olyan, amilyent elvárok. A kormányfőtitkár a közpolikákat koordinálja a kormányban, ez azt jelenti, hogy valamennyi minisztérium közpolitikája itt találkozik, a főtitkárság pedig egységes koordinációt végez el. Jogilag tiszta kormányüléseket kell biztosítani, ehhez naponta mintegy háromszáz határozattervezetet vagy egyéb dokumentumot olvasok át és véleményezek.

Hogyan zajlik a munkanapja? Hánytól hányig dolgozik?
– Reggel kilenckor kezdek, és addig maradok bent, amíg elvégzem az aznapra magam elé kitűzött munkamennyiséget. Ittlétem két hete alatt már olyan napom is volt, nem is egy, hogy másnap hajnalig maradtam bent, már kelt fel a nap...

Ön tavaly decemberig Hunyad megye prefektusa volt. Mi az alapvető különbség a prefektusi és a kormányfőtitkári munka között. Ott is a törvényesség betartása volt a feladata, itt is az.
– Én a közigazgatásban végigjártam néhány lépcsőfokot, prefektúrai titkárként és alprefektusként, mielőtt prefektussá, majd kormányfőtitkárrá neveztek ki. Az alapvető különbséget abban látom, hogy a prefektus azokat a törvényeket alkalmazza helyi, megyei szinten, amelyeknek a törvényességét a kormányfőtitkárság előzőleg megállapította. A kormányhatározatainak, sürgősségi rendeleteinek jogilag meg kell állniuk a lábukon, és az utóbbi években meglehetősen sok olyan dokumentum született, amelyekben az alkotmánybíróság hibát talált. Mióta itt vagyok, máris elég sok olyan jogszabály-tervezet volt, amelyek a kormányülés-előkészítő üléseken fennakadtak a rostán, jogtisztasági problémák miatt.

Ha jól tudom, éppen sztrájkoló Zsil-völgyi bányászokkal tárgyalt prefektusként, amikor érkezett a felkérés a kormányfőtitkári posztra.
– Így van, Kelemen Hunor elnök úr hívott fel telefonon, és megkérdezte, hogy mi lenne, ha... Meg kell mondanom, sokat vívódtam, pedig igencsak megtiszteltetőnek tartottam és tartom a felkérést. És nem csak megtiszteltetésnek, hanem kötelezettségnek is. Ami a bányászokat illeti, kilencszáz bányászt bocsátottak el tavaly végkielégítéssel az Országos Kőszéntársaságtól, akiknek három részletben – október, november és december végén – kellett kifizetni a végkielégítésüket. Sajnos a kifizetések októberben és novemberben is csúsztak, innen indult az elégedetlenkedés.

Ön dolgozott is a bányavállalatnál, valamikor pályája kezdetén…
– Igen, és ezért is jól belelátok az ottani emberek problémáiba, ismerem őket, és együtt is érzek velük. Ezek az emberek bennem bíztak és bíznak; az előbb, ön előtt éppen a szakszervezetek képviselői jártak itt nálam, a főtitkárságon. Korábban kétszer is sikerült rávennem az éhségsztrájkolókat arra, hogy hagyjanak fel a tiltakozó akcióval, és azóta is megbíznak bennem, számítanak a támogatásomra. Tavaly február elején, amikor egy nagy tragédia történt az urikányi bányánál, én értem oda elsőként a robbanás helyszínére, nekem kellett az elsősegélyt is megszerveznem, és az áldozatok hozzátartozóival is nekem kellett közölnöm a tragikus híreket...

Visszatérve a kinevezéséhez: akkor a sajtóban megjelentek olyan felvetések, hogy a kormányfőtitkári tisztség igazi tétje az országos protokollalap, a RAAPPS ingatlanvagyona…
– Ez badarság, nincs semmilyen személyes vagy csoportérdek a RAAPPS körül. A kormány tavaly novemberben fogadta el a 101-es kormányrendeletet, amelyben az áll, hogy eladásra kerülnek egyes, a protokollalap tulajdonát képező ingatlanok. Mióta én itt vagyok, arra figyelek, hogy nagyon átlátható eladási procedúrarendszert állítsunk össze, és ez folyamatban van. A fő érdek az, hogy minél több pénzt sikerüljön az államkasszába behozni, az ingatlanok eladása révén.

Dél-erdélyi szórványmagyarként ön hogyan magyarázza azt, hogy a meglehetősen kisszámú, öt százalék alatti Hunyad megyei magyarság egymás után termeli ki az élpolitikusokat – Takács Csabától és Winkler Gyulától Borbély Károlyig, Széll Lőrinczig és most már Dézsi Attiláig elég hosszú a sor…
– Talán az a magyarázat, hogy a Hunyad megyei magyarság mindig fel tudta vállalni nemcsak a magyarság ügyeit, hanem az ottani, más közösségek ügyeit is, így nemcsak helyi, hanem országos és európai szinten is teljesíteni tudó politikusokat adott az erdélyi magyarságnak. Az úttörő Takács Csaba elnök úr volt, akinek nagyon sokat köszönhet a Hunyad megyei magyar közösség, és én magam is a Takács Csaba-vonalat képviselem.

Mit jelent a Takács Csaba-vonal? Hogyan határozná meg, két-három szóban?
– Komolyság, meggondoltság, határozottság.

Jelenleg még Gáti István a kormányfőtitkár-helyettes, de ő előreláthatólag távozik, és a nagyobbik kormánypárt jelöl majd valakit a helyére. Mit lehet erről tudni?
– Én remélem, hogy még jó ideig Gáti Istvánnal együtt dolgozhatok a főtitkárságon.

Ezek szerint Románia kormánya most teljesen magyar kezekbe került: a pilóta és a segédpilóta is magyar.
– Higgye el, jó kezekben is van…


Salamon Márton László, Új Magyar Szó, 2011. január 16.

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.