Horváth Anna

Szabadság: Új esélyt a magyar ügyeknek a kolozsvári közigazgatásban - Egy éve tölti be Kolozsvár alpolgármesteri tisztségét Horváth Anna

2013.07.17. | Kolozsvár , Önkormányzatok
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Szabadság: Új esélyt a magyar ügyeknek a kolozsvári közigazgatásban - Egy éve tölti be Kolozsvár alpolgármesteri tisztségét Horváth Anna

„Fontos célnak tartom, hogy megvalósuljon az attitűd-váltás az intézményen belül, továbbá a magyar, illetve a román közvélemény irányába. Ha a városházán belül elnyerjem a kollégák bizalmát, kialakítsunk egy olyan légkört, amely az együttműködést segíti elő. Célom volt az anyanyelvhasználat „meghonosítása”: lásd az Igen, tessék! mozgalmat, illetve azt, hogy ajtómra magyar felirat is került. Régi és új munkatársak bevonásával jó csapatot hoztam létre. Szakmaisággal és nagyon-nagyon sok munkával vívtam ki magamnak azt, hogy elismerjenek ennyi idő alatt” – fogalmazott lapunknak adott interjúban Horváth Anna. Az RMDSZ-es alpolgármester, aki idestova egy éve tölti be ezt a tisztséget, az elmúlt egy év sikereiről, kudarcairól, az elkövetkező időszak terveiről beszélt. A beszélgetés alkalmával kiderült egy személyes vonatkozású cél, elhatározás is: eltökélt szándéka, hogy többé nem dohányzik.

– Milyen érvek szóltak amellett, hogy Önt javasolja az RMDSZ az alpolgármesteri tisztségbe?

– Az alpolgármester-jelöltnek mindenekelőtt városi tanácsosnak kell lennie. Ezt a feltételt az én esetemben nem volt egyszerű teljesíteni, ugyanis a jelöltlistán a negyedik helyet foglaltam el, ami nemigen számított befutónak. Remélem, ez volt az utolsó alkalom, amikor a negyedik vagy az ötödik helyért izgulnunk kellett...

Korábban az RMDSZ-es polgármesterjelölt tanácsosi listavezető volt, elvileg őt illette meg a polgármesterhelyettesi tisztség. A kampány alatt a polgármester-jelöltet jobban megismerik, nő a bizalmi indexe. Tavaly Eckstein-Kovács Péter nem kívánt jelen lenni a tanácsosi jegyzéken, így kizárásos alapon (úgy ítélték meg, Geréd Imre még túl fiatal és tapasztalatlan, Oláh Emese pedig nem vállalta) ketten maradtunk Csoma Botonddal. Egészséges, szoros versenyhelyzet jött létre. A kerületi elnökök testülete nem tudott dűlőre jutni, patthelyzet alakult ki, s végül – ezt sokan demokrácia-deficitként ítélték meg – a Megyei Állandó Tanács hozta meg a döntést, hogy én legyek az RMDSZ alpolgármester-jelöltje.

– Tavaly rendhagyó módon Ön pihenőszabadsággal kezdte tevékenységét. Miért?

– 2012. június végén kezdődött a mandátumom és a kemény munka a polgármesteri hivatalban, s csak július végén mentem pihenőszabadságra. Rendkívül nehéz, embert próbáló volt a kampány, sokszor hajnalig plakátot ragasztottunk. Számomra a nyári időszak az, amelyet a családommal, a gyerekeimmel együtt tudok tölteni.

– Milyen volt a kezdeti időszak?

– Stresszes hetek, hónapok voltak. Éreztem, hogy hatalmasok a kolozsvári magyarság velem szembeni elvárásai. Felelősséget és bizonyítási kényszert éreztem. A városházi kollégák jelezték, hogy nagyon sietek bizonyos kérdések megoldásával. Ügyeltem viszont, hogy a sietség ne menjen az elintézésre váró ügy kárára. Tévedtem: azt hittem, hogy a politikai alkudozások lesznek a legnehezebbek, s nem a döntések, teendők közigazgatási kivitelezése. Ez meglepett. Emil Boc polgármester nagyon együttműködő volt – ehhez természetesen hozzájárult a Demokrata-Liberális Párttal kötött helyi koalíciós megállapodás. Ránk van utalva, jelenleg egyetlen határozattervezetet sem tudnak nélkülünk elfogadni – korábban csak a kétharmados döntésekben volt szükségük ránk. A PDL-s tanácsosok részéről volt és van politikai számítás: amikor úgy érezték, hogy „túlfeszítettük a húrt” bizonyos kérdésben, s hogy többet veszítenek, mint amennyit nyernek, akkor rendszerint visszatáncoltak.

– Ez milyen esetekben fordult elő?

– A temetőszabályzat módosításánál például. Ezt követően nem próbálkoztunk más, számunkra hasonlóan fontos tervezeteknek a plénum elé terjesztésével. Ilyen volt a műemlékek elé helyezendő tájékoztató táblák ügye is. Elvi kifogásuk nincs ezzel kapcsolatban, de félnek, hogy nagy lesz a „politikai ára”. Volt olyan eset, amikor az ilyen javaslatokat megszavazta ugyan a tanács, de a kivitelezés mégis elakadt. Az ellenzék minden alkalmat megragad arra, hogy magyar ügyekben keresztbe tegyen. Az etnikai feszültségkeltés, és annak hozadéka még mindig túlságosan csábító ahhoz, hogy lemondjanak róla.

– Milyen célokat fogalmazott meg a mandátum elején?

– Fontos célnak tartom, hogy megvalósuljon az attitűd-váltás az intézményen belül, továbbá a magyar, illetve a román közvélemény irányába. Hogy a városházán belül elnyerjem a kollégák bizalmát, kialakuljon egy olyan légkör, amely az együttműködést segíti elő. Célom volt az anyanyelvhasználat „meghonosítása”: lásd az Igen, tessék! mozgalmat, illetve azt, hogy ajtómra magyar felirat is került. Régi és új munkatársak bevonásával jó csapatot hoztam létre. Szakmaisággal és nagyon-nagyon sok munkával vívtam ki magamnak azt, hogy elismerjenek ennyi idő alatt. A legjobb módszer a saját példa, ezért sokat és komolyan dolgoztam. Látták, hogy ha valamit célul tűztem ki, azt nem hagyom, és kész. Azt tapasztalták, hogy velem nem működik a kifárasztásos technika. Az első év csatája ez volt a városházán belül. Ezt különben a román sajtó is tükrözte, az ambiciózus magyar asszonyról írtak a többségi újságírók, akik – észrevettem – kesztyűs kézzel bánnak velem, közben keményen bírálják a városvezetőt és alpolgármester kollégámat, illetve a városi tanácsosokat. Eddig csak rossz szokásaimra – például cigarettázás – mutattak rá, viccesen, ironikusan.

– Ehhez hozzájárul az is, hogy Kolozsvárnak eddig nem volt hölgy alpolgármestere?

– Igen, egyértelműen, bár Kolozsvár és Kolozs megye szintjén egyre több a nő politikus, akiket mellesleg elég keményen támadnak a román sajtóban „nemre való tekintet nélkül”. Rólam, úgy vettem észre, pozitív kép alakult ki a román médiában és közvéleményben, bár egyesek túlmennek ezen, s azt állítják, túl erős hatásom van Bocra, s tulajdonképpen én vezetem a városházát. Ez akadályozhatja is a munkámat, s kissé tartok ettől a megítéléstől. Sokszor úgymond betesznek nekem az ilyen cikkekkel. Ezzel tulajdonképpen Bocon akarják elverni a port, s csorbítani érdemeit, önbecsülését. Sokaknak nem érdeke, hogy a városvezető és helyettese jól együtt tudjon dolgozni. Mindezt úgy próbáltam ellensúlyozni, hogy minimálisra csökkentettem a román sajtóban a jelenlétet. Azt gondolom, ez előny. Nem érdekem, s sok energiát és időt elvehet a munkámtól. Egy kis érdekesség: amikor a Paprika Rádióban elkezdtem a kéthetente sugárzott interaktív műsort, nem sokkal később a Napoca FM adón a polgármester is ugyanazt tette – heti rendszerességgel.

– A magyar közösség irányába milyen célokat fogalmazott meg?

– Négyéves célt tűztem ki, amelyet röviden így fogalmaznék meg: sokkal erősebb tanácsi jelenlét! Most már tudjuk, hogy csak 15 százaléknyian vagyunk Kolozsváron, de még így sem lehetetlen a nyolc vagy akár tíz önkormányzati képviselő. Csodákban nem hiszek, de odafigyeléssel, kitartó munkával meggyőzhetők a kolozsvári magyarok arról, hogy az emberek nem önmagukért töltenek be tisztséget, hanem a közösségért. Ilyen hittel fejtem ki tevékenységemet. Azon vagyok, hogy a jelenlegi rendkívül szerencsés konjunktúrát a közösség javára tudjuk fordítani.

– A politikai súly szempontjából előny vagy hátrány, hogy Ön nem az RMDSZ megyei elnöke?

– Soha nem éreztem ennek hátrányát. Amikor valamely politikai egyeztetésen erre szükség volt, Máté Andrással tudtunk együtt súlyt adni bizonyos kérdéseknek. Amikor kellett, Csoma Botond RMDSZ-es tanácsi frakcióvezető is csatlakozott hozzánk. Előny az, hogy nagyon oda tudok figyelni a közigazgatási teendőkre, ezekre összpontosítok. Ellenzem a tisztségek halmozását. A kapacitásom le van foglalva az alpolgármesteri teendőkkel. Hiszek a csapatmunkában: a közöttünk korábban fennálló igen éles versenyhelyzet ellenére nagyon jól tudok együtt dolgozni Csoma Botonddal is. A kollégákkal megosztjuk, hogy ki, mikor, hova megy el a szakértelem, rátermettség, kompetencia, rálátás alapján. Nem tisztségekben gondolkozunk, hanem kompetenciában.

– Központi szinten Emil Boc pártja ellenzékben van. Ez mennyiben jelent nehézséget?

– Ez nem nehezíti a helyzetet, sokkal inkább az olyan „örökölt” megoldatlan problémák, amelyek a két-három évvel ezelőtti időszakból származnak, amikor a polgármester pártja, a PDL kormányon volt. Gyakori esetnek számít, hogy az azonos politikai színezetű tisztségviselők egyáltalán nem egyeztek, mi több, konfliktusban voltak. Nem könnyebb, nem nehezebb ellenzéki polgármesterrel együtt dolgozni Kolozsváron. Vákár Istvánnal, a Kolozs Megyei Tanács alelnökével sikerült egy olyan kommunikációs csatornát létrehoznunk különböző döntéshozók között, amelyet többen használnak...

– Vákár Istvánt említette, akinek sikerült kilobbiznia, hogy a megyei döntéshozó testület 60 ezer lejt utaljon át a műemlékek elé helyezendő tájékoztató táblákra és ugyanennyit a többnyelvű helységnévtáblákra. Hol tartanak ezek az ügyek?

– A műemlékek esetében a jó hír az, hogy a közbeszerzési eljárás elindult. Szeptemberben kihelyezzük az első harminc táblát, ötnyelvű szöveggel. Erre a Babes–Bolyai Tudományegyetemmel kötött együttműködési megállapodás alapján kerül sor. Az első harmincat havonta további harminc követi, a végső szám 369. Megítélésem szerint a folyamat egy évet tart. A jegyzéket bővíteni lehet.

A magyar nyelvű helységnévtábla kihelyezése nem megvalósítható. Iszonyú nagy a politikai ára, s teljesen fölösleges időpocsékolásnak tartom azt, hogy kigyomrozzunk egy tanácsi határozatot, amely ellen a prefektus óvást emel a közigazgatási bíróságon, ahol aztán elveszítjük a pert. Lásd az aranyosgyéresi példát. Ezért Vákár Istvánnal azt találtuk ki, más utat keresünk. Ez a következő: a Kolozsvár 2012 Európa Kulturális Fővárosa Egyesületnek 40 ezer lej céltámogatást utaltunk át új városkapuk ötletbörzéjére. Ez látványosabb, szembetűnőbb lesz, akárcsak Brassóban. Ezek elhelyezése nem igényel városi tanácsi határozatot. A kulturális főváros magába foglalja a többnyelvűséget mint megjelenítendő értéket. Ez jövő év végéig megvalósul. A Kolozsvár 2012 Európa Kulturális Fővárosa Egyesület vezetőségében benne vannak a helyi döntéshozó politikusok, az egyetemek vezetői, a politikai pártok képviselői, a prefektus, illetve elődje. Ha ők beleegyeznek, akkor a tanácsban sem akadályozhatják meg az ügyet...

– Folyamatosan visszatérő téma a Mátyás-szoborcsoport védelme és biztonsága. A kolozsvári magyarság úgy érzi, továbbra is védtelen ez a kincs. Továbbra sincs megnyugtató megoldás?

– Védtelen a műemlék, és hosszú ideig az is marad. Bonyolult, összetett kérdés ez. A törvény szerint nem kihágás vagy bűncselekmény felmászni egy műemlékre. A szobor megrongálása az utóbbi kategóriába tartozik...

– ... s amikor nemrég letört egy bronzdarab...?

– A műemlékvédelmi bizottság illetékesei és más szakemberek szerint ez nem a szoborra való felmászás miatt történt. Ezt le is írták. Az összeszerelési hiba volt. Egy évbe telt elhitetni a városházán belül, hogy a Mátyás-szoborcsoport védelme számomra fontos. Meg kellett értetni, hogy nem csak azért intézkedem ebben az ügyben, mert valaki szombaton este felhívott vagy SMS üzenetet küldött, hanem mert komolyan gondolom ezt a kérdést, s addig fogom mondani, amíg megoldást nem találunk. Sajnos nincs lehetőség arra, hogy egy helyi rendőr folyamatosan őrizze Fadrusz alkotását. Mindenféle adminisztratív megoldást próbáltam foganatosítani, a legutolsó a vasráccsal történő körbekerítés. Ezeket is el kell távolítani, mert rontják az összképet, de a Kolozsvári Magyar Napokra visszakerül...

– ... nehogy a magyarok ismét felmásszanak rá, akárcsak a tavaly...

– ... igen, sajnos ez is előfordult. A felmászás a szoborcsoportra nem „magyarellenesség”. Sajnos magyarországi turista csoportok is felmásztak a piedesztálra. A kisgyerekek számára is nagyon csábító. Hogy ez miért baj, a kollégák is nehezen értették meg. A nyár második felében virággal vesszük körül, hátha az segít. Egyik megoldás sem teremt abszolút biztonságot.

Mérlegen Horváth Anna RMDSZ-es alpolgármester egyéves tevékenysége. Néhány számadat: egy év alatt 23 tanácsülést hívtak össze – csak egyszer hiányzott. Tizenöt szakbizottságot vezet, véleménye szerint ebből a legnehezebb a szociális lakások, illetve a nem lakóhely jellegű helyiségek kiosztásával foglalkozó testület; 246 személyi meghallgatást tartott, 17 lakónegyedi fogadóórán vett részt, 49 magyar nyelvű házasságkötést bonyolított le, 82 tanácsi határozat társkezdeményezője, 69 felszólalása volt a városi tanácsban. Interjúnk első részében a tisztségviselő elmondta: az egyik legfontosabb célja érvényt szerezni az anyanyelvhasználathoz való jogainknak a közigazgatásban, kezdve attól, hogy irodájának ajtajára magyarul is kikerült a névtábla. Megtudtuk azt is: a kolozsvári műemlékeket jelző ötnyelvű táblák közül az első 30-at szeptember folyamán helyezik ki.

– A Palocsay-kert ügyében mekkora a városháza felelőssége?

– Az ügy per alatt van. A városháza a hóstáti közösség oldalán áll, ez mindenki számára világos. Sztranyiczki Szilárd ügyvéd segítségével a városháza is törvénymódosítást kér. Ez nagyon hosszú lejáratú folyamat, a közösség jogosan vesztette el a türelmét. A prefektus butaságokat beszél: felszólít minket, oldjuk meg a kérdést, pedig városi tanácsos volt, s tudja, nem a mi kezünkben van a megoldás.

– Aránytalanul kevés a magyar alkalmazott a városházán. Miként lehet ezen javítani?

– Nyolcszáz alkalmazottja van a polgármesteri hivatalnak. Ebből 27 személynek magyarul csengő neve van, de csak 25-en vallják magukat magyarnak. Így az arány 3,1 százalék. Ha mind a 27-et számoljuk, akkor 3,38 százalék. Az elmúlt egy évben három magyar munkaerőt sikerült a városházára csalogatni, egynek folyamatban van az alkalmazása. Tudni kell, hogy a városházán nagyon alacsonyak a fizetések, s legtöbb helyen rendkívül sok a munka. A helyzetet nehezítette, hogy a közszférában befagyasztották az állásokat, ezt a tilalmat csak két héttel ezelőtt oldották fel. Az eddigi munkatársakat is csak ideiglenesen sikerült alkalmazni. A pályakezdőknek nincs szakmai tapasztalatuk, a kezdő fizetések pedig még kisebbek. Ilyen feltételek mellett elég nehéz munkatársakat toborozni a magyarok köréből is.

– Továbbra is kívánnivalót hagy maga után a Házsongárdi temető őrzése. Sikerült-e előbbre lépni ezen a téren?

– Emeltük a Kolozsvári Közterület-fenntartó Vállalat költségvetését, s így lehetőség nyílt további őrök alkalmazására. Most 12-en vannak, hamarosan újabb 25 személyt alkalmaznak a 22 hektár őrzésére. A tervek szerint egész nap két-két járőr ügyel majd a rendre, biztonságra. A temető védelmére szakemberek által kidolgozott terv ugyanakkor arra kötelezi a városházát, hogy év végéig javítson az ottani közvilágításon.

– Komoly fegyverténynek számít a kolozsvári magyar kulturális intézmények kiemelt támogatása az idén…

– Sikerült teljesen átszervezni a kulturális események finanszírozási rendszerét. Kiemelten támogatott rendezvény lett a Kolozsvári Magyar Napok, intézményként a Kolozsvári Állami Magyar Színház, az Ecsetgyár Művésztelep, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Jelzésértékű, hogy a román színház és felsőoktatási intézmények ugyanannyi pénzt kaptak, mint a magyarok. Fontos a Félsziget Kolozsvárra költöztetése és a Kolozsvár 2015 Európa Kulturális Főváros cím elnyerése – ezek által is a magyar nyelv újra otthonra talál a kincses városban, használata természetessé válik. 2012-hez képest 275 százalékkal több pénzt kaptak a magyar kulturális, ifjúsági, oktatási és szociális civil szerveztek. A kulturális rendezvényekre kiutalt összegek elsősorban a hagyományőrzéssel kapcsolatos tevékenységeket támogatják, holott Kolozsvár kultúra- és értékteremtő jelleggel bír. Feltétlenül szemléletváltásra van szükség, amelyet nagyon nehéz elfogadtatni. Kolozsvár a kulturális vitalitás szempontjából vezető helyet foglal el, furcsának is tartom, hogy nemrég még az utolsók között voltunk a művelődési célokra kiutalt összegek tekintetében. 2011-ben megduplázódott az összeg, 2012-ben ismét nőtt, idén 50 százalékkal gyarapodott. Most a középmezőnyben vagyunk, ami a kulturális támogatásokat illeti. Úgy vélem, hogy a továbbiakban növelni kell az ifjúsági szervezeteknek, illetve az új kulturális ágak működtetésére szánt pénzeket is.

– Egyik fontos megvalósítás a magyar bölcsődei csoportok beindítása, amivel régóta adós az önkormányzat.

– Tavaly nyáron nyolcszáz bölcsődei hely volt, háromszázas várólistával. Ezt évről évre növelni fogjuk. Családpolitikai szempontból számomra nagyon fontos ez a terv. Túljelentkezés miatt a kezdeti negyven helyett ötven magyar bölcsődei helyet hoztunk létre a Monostoron és a Györgyfalvi lakónegyedben az Életfa Családsegítő Egyesület segítségével. A magyar óvónők alkalmazásában a Diakónia Keresztyén Alapítvánnyal működtünk együtt, amelyért szintén köszönet jár. Idén a Kolozs megyei főtanfelügyelő és Vákár István megyei tanácselnök-helyettes közbenjárásával a Méhes utcában levő kisegítő iskola néhány osztályát elköltöztetjük, s a földszinten bölcsődét hozunk létre, ahol ősztől legalább húszfős magyar csoport indulhat. A felújítási munkálatok máris elkezdődtek. Ebben az évben sokkal több pénzzel, 70–70 ezer lejjel nagyobb összeggel támogattuk a történelmi magyar egyházakat. Ebből többek között a katolikus Szent Mihály-templom, a Király utcai református püspöki palota, a Kossuth Lajos utcai unitárius püspökség, valamint az evangélikus-lutheránus templom tatarozási munkálatait segítette az önkormányzat. Bevezettük a pénzügyi amnesztiát, azzal, hogy elengedtük a késedelmi kamatokat, sok-sok magyar intézményen is segítettünk.

– Mikor kereshetik Önt ügyes-bajos dolgaikkal a kolozsvári magyarok?

– Bármikor. Ezt láthatták azok is, akik a Töltsél egy munkanapot projektben részt vettek. A hivatalos meghallgatási időpont különben szerda délután van, hogy azok is jöhessenek, akik délutánig dolgoznak.

– Mennyire ismerik a magyar alpolgármester napi tevékenységét a polgárok?

– A visszajelzések arra utaltak, hogy nem ismerték, vagy legalábbis nem így képzelték el. Ezért ezeket a programokat folytatni kell. A leghitelesebb hírvivője az alpolgármester munkájának az, aki személyes tapasztalatot szerzett ezen a téren.

– Kudarcok?

– Még nem sikerült kialakítanom az egyensúlyt az egészséges életmód, a család és a munka között. Tudom, hogy ha ebben az ütemben, ezzel a hozzáállással kívánom tovább folytatni a tevékenységem, elengedhetetlen az egyensúly kialakítása. Az első lépés a dohányzással való felhagyás. Jó példa a polgármester, aki egyáltalán nem cigizik, mi több, sportol.

– Sikerül tartani a nem dohányzásra tett fogadalmat? Valamennyi elődje cigarettázott…

– Két hete nem dohányzom. Remélem, sikerül megőrizni ezt a jó szokást.

– Tervek? Újabb célok?

– Az Európai Kulturális Főváros cím elnyerése, illetve sikerre vinni az Európai Ifjúsági Főváros projektet. Régóta dédelgetett tervem az önálló magyar szakközépiskola beindítása, a családok hangsúlyosabb támogatása. Odafigyelünk a nyugdíjasokra, pénzt osztunk az aranylakodalmukat ünneplőknek, tegyük ugyanezt a nagycsaládosokkal is, vagy azokkal, akik második, harmadik, esetleg negyedik gyereküket vállalják be. Az önkormányzatnak nincs olyan szociális lakásépítési programja, amely odafigyel a kilakoltatott személyekre, családokra. Évente 40–50 szociális lakást kellene építenünk – ez nem megterhelő. Újfajta szemléletet szeretnék meghonosítani a 2014-es időszakra az európai pénzek lehívása kapcsán. Konkrétan: összefüggő, integrált, prioritásokat felsorakoztató csomaggal pályázzunk, ne legyen fejetlenség, főbb irányvonalak alapján történjen minden.

– Önértékelés következik. Egytől tízig terjedő skálán hányast adna saját magának egy év alpolgármesteri tevékenység után?

(Hosszasan gondolkozik)

– Hetest-nyolcast. Azt gondolom, ez reális.


Szabadság, 2013-07-17, Kiss Olivér

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.