Bokor Tibor

Üres városkassza, sok feladat

2012.07.11. | Önkormányzatok , Kézdivásárhely
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Üres városkassza, sok feladat

www.transindex.ro

Beszélgetés Bokor Tiborral, Kézdivásárhely polgármesterével

A június 10-i helyhatósági választásokon az öt polgármesterjelölt közül Bokor Tibor fizikatanár, szenátor, az RMDSZ képviselője került ki győztesként, az érvényes szavazatok negyvenhat százalékát (3999 voksot) kapta meg.

– Nyílt titok, hogy nem vagyok a város szülötte, a Szeben megyei Medgyesen születtem 1962. június 12-én. Az általános iskolát szülővárosomban végeztem, de a középiskolát már Segesváron a Mircea Eliade Líceumban, mivel abban az időben Medgyesen nem volt magyar nyelvű középiskola. Érettségi után a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem fizika szakára felvételiztem, ott ismerkedtem meg nyujtódi származású feleségemmel is. Így kerültem házasságkötésünk és négy egyetemi év után Kézdivásárhelyre 1986-ban. Felesé­gem, Ildikó szintén tanár, földrajzot és angolt tanít a kantai Nagy Mózes Elméleti Líceumban. Két fiunk van, egyik még középiskolás, a nagyobbik már diplomás. Két évig Csernátonban, majd egy évig Kézdiszentléleken tanítottam. 1989 szeptemberében kerültem az akkor még 3. számú Ipari Líceumhoz, a mai kantai középiskolához, ahol 1996 és 1999 között aligazgató, majd 1999 és 2008 között igazgató voltam.

– Négy évet szenátorként tevékenykedett...

– 2008 végén azért vállaltam szerepet az ország legfontosabb döntéshozó testületében, a szenátusban, hogy az oktatási reformhoz hozzájáruljak. Mint a szenátus oktatási bizottságának tagja és kulturális bizottságának alelnöke, büszkeséggel töltött el, hogy sikerült véghezvinni a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditációs folyamatát, és megszületett a nemzeti kisebbségek számára is előnyös új oktatási törvény. Közel négyéves bukaresti kitérő után tértem haza, mivel úgy éreztem, itthon fontosabb és felelősségteljesebb feladatok várnak rám, mint a fővárosban.

– A beiktatása óta eltelt idő alatt mivel foglalkozott?

– A hivatal alkalmazottjaival több rendben beszélgettem, együtt és külön, irodánként is. Reális képet akarok kapni arról, mivel foglalkozik minden iroda, kinek mi a feladata. A beszélgetések után következik a feladatkörök újraosztása, átírása. Június 21-én, amint betehettem a lábamat az irodámba, azonnal leszereltettem a belépőkártyával működő ajtózárat. Ennek az a hátránya, hogy reggel 8-tól 16 óráig folyamatosan jönnek az emberek. Fölöslegesnek tartottam és tartom. Több alkalommal is találkoztam az önkormányzat új tagjaival, hogy lássuk, ki milyen feladatkörben óhajt dolgozni, hogy a jövőben a fontos döntéseket együtt beszéljük meg. Az irodámból is kimozdultam, és szétnéztem a terepen, hogy felmérjem az elkezdett munkálatok stádiumát, lássam, lehetne-e gyorsítani azokat. Itt elsősorban arra a projektre összpontosítottam, ami az udvarterek és néhány utca vízvezetési és csatornázási munkálataira vonatkozik. Problémák merültek fel, amiket igyekeztünk átszervezéssel megoldani. Az elképzelésünk az, hogy az udvarterekben, amint a kivitelező átadja a munkálatot a városházának, azonnal megkezdjük a kockakőburkolat lerakását. Ezzel párhuzamosan a kockaköveket is elszállítjuk Szentkatolnáról, hogy legyen mivel dolgozni. A város eddig elég szemetes volt, ezért ott is próbáltam valamit előrelépni, átszervezni a munkát. Beiktatásom utáni második naptól az utcaseprők már két váltásban dolgoznak. Sajnos, a meglévő géppark teljesen lerobbant, ezért kénytelen voltam Sepsi­szentgyörgyről bérelni egy gépet, amellyel folyamatosan locsoljuk a város főbb utcáit. Hattagú munkacsoport a kockaköves útburkolatot javítja. Ami engem igazán aggaszt, az az utcák és járdák állapota. Igaz, hogy a városkassza üres, de ha muszáj, akkor akár kölcsönből is, mindenképpen hozzálátunk az aszfaltozáshoz. Gondolok itt elsősorban az Állomás, a Molnár Józsiás és a Fortyogói utcára, ezek a legjárhatatlanabbak, burkolatuk a legrosszabb. A foltozásokra mai napig nincs aláírt szerződés egyetlen céggel sem. Az Állomás utcára most készítik a javítási tervet, amíg az nem készül el, nem lehet licitet kiírni. Volt egy árverés a foltozásra, amit a megyei útosztály nyert meg, de még nem járt le a fellebbezési időszak, ha nem óvják meg, azonnal aláírjuk velük a szerződést, és elkezdődhet a munka.

– Kerül-e sor átszervezésre a városházán?

– Egyelőre senkit sem akarok elbocsátani, hogy utólag ne mondhassa senki azt, azért menesztettük, mert más politikai párthoz tartozott. Meglátásom szerint a hivatal alkalmazottjainak nem kell elkötelezniük magukat ide vagy oda, ha nem akarják, de amíg itt dolgoznak, munkájukat tisztességesen kell elvégezniük, és kölcsönös bizalomnak kell fennállnia a munkatársak között. Nem fogok egymagam döntéseket hozni, miként az eddig megszokott volt, hanem kikérem a szakiroda munkatársainak a véleményét. A döntéseket a törvényesség szigorú betartásával fogom meghozni, és nem egyedül.

– Fedezett-e fel rendellenességet?

– Több olyan szerződés is létezik, mely számomra nehézségeket okoz. A kampány utolsó napjaiban városszerte beindult az aszfaltozás, ami a közbeszerzési törvény megszegésével történt. A vállalkozó teljesen jogosan kéri a pénzét az elvégzett munkálatokért, viszont a jogi keretek és pénzhiány miatt nem tudok fizetni. Meg kell keresni azt a törvényes utat, amely lehetővé teszi az aszfaltozás kifizetését, ezért levelet fogalmaztam meg a liciteket felügyelő intézményhez, kikérve a véleményüket.

– Mi történik a színházzal?

– Több tanácstaggal együtt már két alkalommal is találkoztam a Vigadó és a színház vezetőivel. Semmiképpen nincs szó a színház bezárásáról, ahogy az ellenfeleink részéről a kampányban elhangzott, viszont azt kértem, hogy ezentúl gazdálkodjanak egy kicsit másképpen a pénzzel. A város költségvetéséből megszavazott háromszázezer lejből a felét utalták már át a színház fenntartására. A város jövő évi költségvetéséből elkölthető összeg kisebb lesz, mint az idei, megkezdődik a volt fás cég megvásárlása nyomán felvett hitel törlesztése, ami tíz évig tart, illetve létezik egy aláírt szerződés az ipari park létesítéséről, aminek az önrészét szintén kölcsönből tudjuk előteremteni. Ezek az összegek hiányozni fognak a városkasszából, ami azt jelenti, hogy az iskolák, a sport, a művelődés is meg fogja érezni, a szükséges pénzt valahonnan el kell venni. Adónövelésre nem gondoltunk, hiszen sokan a jelenlegit sem tudják kifizetni.

– Tárgyaltak-e a néppárttal a bizonyos esetekben szükséges kétharmados többség biztosításáért?

– Velük a választások előtt és után is tárgyaltam. Próbálok a lehető legkorrektebb módon viszonyulni hozzájuk, és minden információt a rendelkezésükre bocsátani. Fontos, hogy ők is részt vegyenek a város vezetésében. Én bízom abban, hogy támogatni fognak a város fejlődése érdekében. Kezdeményezéseikre is bármikor nyitott vagyok.

– Mi a helyzet a bukaresti ügyvéddel?

– Nagyon érdekes, ugyanakkor nagyon bonyolult vele a helyzet. Két típusú szerződés létezett, az egyik fix fizetéssel, áfával együtt havi ezerhétszáz eurónak megfelelő összegre, amit elődöm már felbontott, mivel időközben megjelent az a kormányrendelet, amely megtiltotta ügyvéd foglalkoztatását azoknak az önkormányzatoknak, ahol jogászok dolgoznak. De létezik egy titkos szerződés is minden külön peres ügyre, amit én nehezményezek, hiszen nem mondhatom meg az összeget, a szerződés értelmében csak az ügyvéd nyilatkozhat róla, a városvezetés nem. Abban az esetben, ha felmondjuk a szerződést, nagy összeget kell kifizetnünk a bukaresti ügyvédnek, amit az adófizetők pénzéből vinne el. A furcsa az, hogy ha megkérdezi valaki, hány peres ügyünk van, nem tudom megmondani, mivel minden peres irat nála lelhető. A fortyogós perben ezért is kértünk halasztást. A tanácsadói szerződések is nagy összegeket jelentettek az adófizetők zsebéből.

– Idei városnapok?

– Már szervezzük. Annyit elárulhatok, hogy nem lesz egyhetes, csak háromnaposra tervezzük, augusztus 31. és szeptember 2. között tartjuk. Egy színpad lesz, és azon is kevesebben fognak fellépni, mint eddig. Arra törekszünk, hogy kevesebb pénzből minőségi sokadalmat szervezzünk. Azt szeretném, hogy minél több kézműves vegyen részt. Kevés a pénzünk, ezért szorosabbra fogjuk a szíjat. (Háromszék, 2012-07-11, Iochom István)

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.