Balogh Levente

A katalán példa

2015.09.29. | autonómia
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Balogh Levente

Bár a katalán függetlenségpárti erők választási győzelme még nem jelenti automatikusan Spanyolország leggazdagabb régiójának elszakadását, könnyen megtörténhet, hogy néhány éven belül új országgal bővül az európai államok sora. Az mindenesetre semmiképpen sem javítja a spanyol–katalán viszonyt, hogy az egyértelmű vereséget szenvedett, értelemszerűen egységpárti madridi kormány most a saját szája íze szerint próbálja interpretálni az eredményt, és azzal próbál érvelni az önálló Katalónia ellen, hogy a függetlenségpárti oldal nem szerezte meg a régió polgárai több mint 50 százalékának voksát – mintha ez a kritérium előzetes feltétel lett volna.

Madridnak amúgy is kulcsszerepe van abban, miként alakul a katalán–spanyol viszony, mint ahogy már eddig is egyértelműen a spanyol vezetés felelőssége, hogy az autonóm közösségek alkotta Spanyol Királyság fönntartásáról szóló egyeztetések helyett immár az elszakadás szerepel a katalán politikusok napirendjén.

 

A katalánok többsége ugyanis az elmúlt évekig nem volt elszakadáspárti, zömük elégedett volt azzal a statútummal, amely egy erdélyi magyar számára szinte elképzelhetetlen mértékű autonómiával ruházta fel a régiót. Csakhogy rövidlátó, kicsinyesen nacionalista spanyol politikusok alkotmánybíróságon támadták meg a statútumot, amely mintegy négyéves huzavona után a katalán önrendelkezés csorbítása mellett döntött.

 

Ez háborította fel a katalánokat, akiknek többsége most az elszakadást akaró pártokra adta a voksát.

 

Ami egyértelmű jelzés minden olyan ország felé, amely elzárkózik a területén élő őshonos nemzeti közösségek önrendelkezésének minél magasabb szintű biztosításától. A katalán példa ugyanis azt mutatja: az elszakadási törekvések éppen azzal szoríthatók háttérbe, ha az illető nemzeti közösség tagjai a lehető legjobban érzik magukat a szülőföldjükön. Nyelvi, kulturális, pénzügyi – és nem utolsósorban: területi – autonómiájuk pedig olyan mértékű, hogy egy pillanatra se érezzék úgy: nem egyenrangúak a többségiekkel, sőt másodrendű állampolgárok a saját szülőföldjükön.

 

Balogh Levente, kronika.ro, 2015-09-29

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.