Székely Ervin

A város kitörési pontjai

2012.04.17. | Nagyvárad , Önkormányzati választások , Marosvásárhely
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Székely Ervin

Zatykó Gyula, az MPP volt bihari elnöke és az EMNP jelenlegi megyei alelnöke azért indul a nagyváradi polgármester-választásokon, mert tudja, hogy semmi esélye.

Ezt ő maga nyilatkozta az Erdélyi Magyar Néppárt nagyváradi sajtótájékoztatóján, hozzátéve, hogy ő „nem konfrontatív politikus” (ezért indult a választási kampányban, amely éppen hogy a személyek és programok ütköztetéséről szól), s „mint tősgyökeres váradi, látja a város problémáit, kitörési pontjait”. Figyelem, Zatykó úr nem Bivalyröcsögén pályázta meg a polgármesteri tisztséget, hanem egy több mint kétszázezer lakost számláló megyeszékhelyen! A Partium fontos ipari és kulturális központjában, ahol ma is mintegy 45 ezer magyar él (s amely ezzel az országban a harmadik legnagyobb magyar lakosságú város). Nos, ha Nagyváradon az EMNP csak egy Zatykó-kaliberű politikust tudott kiállítani, akkor máris megkaptuk az egyik választ arra, hogy miért hiúsul meg rendre minden fontosabb erdélyi városban a magyar–magyar összefogás a helyhatósági választások előtt.

Az EMNP és az MPP dilettantizmusa, az, hogy képtelenek egy felkészült politikai elitet kitermelni, amelyik megszorítaná és/vagy tárgyalóasztalhoz kényszerítené az RMDSZ-t, odavezetett, hogy Kelemen Hunorék ha akarnának, sem tudnának megegyezni, mert egyszerűen nincs partnerük (legfeljebb Zatykó úr megmutathatná Cseke Attilának, hogy hol vannak a város kitörési pontjai). Most látszik meg igazán, hogy az EMNP-t és az MPP-t felülről hozták létre, nincs olyan valós politikai érdek, amely a létezésüket indokolná, ezért értelemszerűen nem is alakulhatott ki az a politikai elit, amelyik artikulálni tudta volna a – nem létező – társadalmi igényt.

A magyar összefogás elmaradásának a helyhatósági választások előtt azonban van egy másik, immár taktikai oka is. Az EMNP mecénásai számára a helyhatósági választások kimenetelének nincs különösebb fontossága. Budapesten a népben és nemzetben gondolkodó kormánypárti politikusoknak szemmel láthatóan nem számít, hány magyar polgármesterünk, helyi vagy megyei tanácsosunk lesz Romániában június tizedike után. Nekik az a fontos, hogy számszerűsíteni tudják az erdélyi távirányított pártok támogatottságát, és az országos választások előtt felmérjék zsarolási potenciáljukat.

Mellesleg ugyanezt az RMDSZ is tisztázni szeretné, hiszen vezetői és jelöltjei legalább olyan kíváncsiak konkurenseik erejére, bár kétlem, hogy Zatykó Gyula nyilatkozatának elolvasása után nőtt volna bennük a megegyezési hajlandóság (vállalva annak kockázatát is, hogy sohasem tudják meg, hol vannak a város kitörési pontjai).

A népszámlálási adatok és az itt-ott már megjelenő közvélemény-kutatási adatok ismeretében a magyar szervezetek kompromisszumra való képtelenségének egyetlen városban van nagyobb kockázata, ez pedig Marosvásárhely. Azt követően, hogy a módosított választási törvény értelmében a polgármestert egyetlen fordulóban a leadott szavazatok relatív többségével választják meg, és az ellenzéki Szociál-Liberális Szövetség két héttel ezelőtti közös kongresszusán „kőbe véste”, hogy sem a helyhatósági, sem pedig az országos választásokon nem működik együtt a PDL-vel és Traian Băsescuval, a magyarságnak most reális esélye van arra, hogy ismét polgármestere legyen a Bolyaiak városában. Az etnikai arányok és a politikai erőviszonyok ismeretében Vásárhelyen valóban minden szavazat számít. Dr. Vass Levente felismerte ezt a különleges helyzetet, és körömszakadtáig ragaszkodott az egységes támogatottság megszerzéséhez, majd amikor annak nem látta további esélyét, visszalépett. Érzésem szerint elvszerű, de taktikailag rossz döntés
volt a részéről, hiszen kizárólag a szervezetek összefogásában gondolkodott, és nem merte a vásárhelyi magyarok bölcsességére bízni a választást.


Frunda György nagyon nehéz feladatra vállalkozott, de felelősségteljesen tette. Ő jogosan abban bízik, hogy a marosvásárhelyi magyarok és – miért ne – románok megtalálják a kiutat abból a csapdahelyzetből, amelybe a politikai pártok taktikai vetélkedése juttatta a város lakosságát. Megtalálják a reális kitörési pontokat.

Székely Ervin, Új Magyar Szó

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.