Szőcs Levente

Árulók

2012.05.09. | Aktuálpolitika
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share



Általános meglepetést okozott, amikor egy hete az Ungureanu-kormány éppen a kisebbségi frakció pálfordulásán bukott meg. Utóbbi fejlemény több vonatkozásban is érthetetlen.

Miként fér bele egy kisebbségi képviselő credójába az alapvetően kisebbségellenes – mert anyanyelvű jog érvényesítését támadó – bizalmatlansági indítvány megszavazása? De főleg mi oka lehetett kormányt buktatni egy olyan csoportnak, amely húsz éve mindig az éppen aktuális hatalmat támogatta? Mire vágyott ez a frakció, amit a PDL–RMDSZ-kormánytól nem kapott meg? Kormányzati tisztséget korábban sem fogadtak el! A kormánykoalíció népszerűtlensége zavarta őket? Aligha, hiszen ezeket a képviselőket gyakorlatilag szavazat nélkül választják meg. Tegnap reggel megvilágosodott a kép. Victor Ponta, akkor még kormányfőjelöltként megállapodást írt alá Varujan Pambuccian kisebbségi frakcióvezetővel a kormány támogatásáról. Pambuccian büszkén újságolta, hogy a kormány egyik célkitűzése a parlamentben több éve veszteglő kisebbségi törvény elfogadása. Ponta gyorsan kiegészítette, hogy a „zavaró elemek”, vagyis a kulturális autonómiára vonatkozó előírások nélkül fogadják el a jogszabályt. Kulturális autonómiával vagy anélkül, a kisebbségi törvény van akkora súlyú cél, hogy ha már kitűzi maga elé egy kormány, beemelje a programjába. Hogy nem emelte be, abból sejthető, hogy az ötlettel a tegnap reggeli tárgyaláson hozakodott elő Pambuccian. Mi sem volna természetesebb, mondhatná erre valaki, elvégre a kisebbségi frakció vezetőjéről van szó. Csakhogy a kisebbségi törvény a kulturális autonómia nélkül semmiféle előrelépést nem jelent. Nem hiába érvelt az RMDSZ azzal, hogy jobb kivárni a megfelelő pillanatot, semmint elfogadni egy kiüresített kisebbségi törvényt. Most pontosan ez történik, és ezt Pambuccian is tudja. Más kérdés, hogy nem zavarja. Talán azért, mert az örmények – ahogy a többi kisebbség is Romániában – beolvadtak. A kulturális identitás megőrzésén ők általában egy hagyományőrzőnek titulált – esetleg állami pénzen szervezett – bált értenek, ahol románul beszélnek egymás között, nehogy véletlenül megsértődjön az ablak alatt elsétáló többségi. Sokuknak a szemében minden, amit az RMDSZ tesz, nemcsak okvetetlenkedésnek tűnik, hanem hálátlanságnak is a bőkezű többséggel, és határtalan arroganciának a többi kisebbséggel szemben. Miután az RMDSZ nem volt hajlandó elárulni a partnereit, és ellenzékbe kényszerült, hirtelen ők lettek a királycsinálók. Mi több, lehetőség nyílhat arra, hogy pozíciójukat tartósítsák. Ha ugyanis a támogatásukkal beiktatott kormány elfogadja azt a választási törvényt, amiről Ponta beszélt Pambucciantól kijövet, a kisebbségi frakció szerepe felértékelődik. Az RMDSZ-é meg le. Az elképzelés szerint választókerületenként a legtöbb voksot elnyerő jelölt jut majd mandátumhoz, visszaosztás pedig nem lesz, tehát arányos képviselet sem. Ilyen körülmények között a magyar képviselet – ha lesz egyáltalán – megtizedelődik, Pambuccian csoportja viszont továbbra is 18 tagú lesz. Ez egy 300 fős törvényhozásban hat százalékot jelentene, és ezzel a kisebbségi frakció gyakorlatilag elfoglalná az RMDSZ eddigi helyét. Ez már megér egy árulást, nem?

 

Új Magyar Szó

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.