Tibori Szabó Zoltán

Évfordulós gondolatok az RMDSZ-ről

2015.02.02. |
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Tibori Szabó Zoltán

Évfordulós gondolatok az RMDSZ-ről

Megalakulásának 25. évfordulóját ünnepli a Romániai Magyar Demokrata Szövetség. Az elmúlt időszakban több településen is összejöttek a szervezet tagjai és szimpatizánsai, akik az RMDSZ mellett e két és fél évtized során jóban-rosszban kitartottak.

A kolozsvári ünnepségre, a Magyar Operában, holnap kerül sor. Jó alkalom lenne ez az elmúlt huszonöt esztendő történéseinek, cselekvéseinek és mulasztásainak részletekbe menő elemzésére, de persze a napilap szabta terjedelem erre nem lenne elegendő. A gyorsmérleghez azonban nyújthatunk néhány támpontot. A szövetség élete zavaros történelmi körülmények közepette kezdődött. 1990 januárjára az egy hónappal korábbi nemzetiségközi testvériség érzése teljesen elpárologni, a korábbi rendszer nacionalizmusa pedig erőteljesen visszatérni látszott. Februárra már odáig forrósodott a hangulat, hogy a marosvásárhelyi márciusi vérengzés előtt egy hónappal, február 18-án, lapunk hasábjain leírtam: „A nemzetiségek közötti feszültségek is napról napra növekszenek. Ismerősöm szavaival: úgy dühöng a testvériség, hogy csak éppen nem estünk egymás torkának. Igaz, még pogromokról nem kaptunk hírt, s remélve próbáljuk hinni, hogy ez nem idő kérdése. Persze azt is észre-észrevesszük, hogy mellettünk nem éppen a 20. század végén élő európai embertől elvárható módon gondolkodnak. Talán majd rájönnek erre? Idő kérdése?‟ (Szabadság, 1990. február 18., 1. oldal) A reménykedés dacára márciusban a pogromszerű támadás bekövetkezett. Mára bizonyított tény: az RMDSZ bölcsességén és a haladó magyar és román értelmiség határozott állásfoglalásán múlott, hogy akkor nem Erdély lett a szocializmus bukása utáni első kelet-közép-európai polgárháború helyszíne. Az építkezés nem volt sem könnyű, sem gyors. Lassanként helyre kellett állítani a kölcsönös bizalom minimális szintjét, s a komolyságot, az elvszerűséget újra meg újra be kellett bizonyítani. Aztán 1993 augusztusában, amikor Romániát felvették az Európa Tanácsba, az RMDSZ – nem kevés társadalmi vita lényegét leszűrve – megalkotta azt a memorandumot, amelyben a romániai magyar közösség alapvető követelményeit és önrendelkezési igényét kifejtette. Jó alapját képezheti ez a dokumentum ma a mérlegkészítésnek. Ha ezt ugyanis elővennénk, és pontról pontra végighaladnánk rajta, kiderülne, hogy az akkor megfogalmazott, konszenzusos követelmények közül a legtöbb mára megvalósult. Nyelvhasználati, oktatási, művelődési, hagyománymegőrzési és intézményműködtetési követelményeink nagy részét ma már a román parlament által elfogadott törvények szavatolják. Gyakorlatilag két akkori követelést nem sikerült a román többséggel elismertetnünk, elfogadtatnunk: az önálló, állami finanszírozású, magyar tannyelvű egyetemnek, illetve a közösségi önrendelkezés különböző formális intézményeinek a létrehozását. Nem kizárólag a többség ellenkezésén, ellenérdekeltségén vagy értetlenkedésén múlt, hogy ezeket a célokat az RMDSZ nem vitte sikerre, hanem rajtunk is. E két ügyet igazából mindmáig nem sikerült belső konszenzussal megtámogatva a román partnerek elé vinni, és olyan formában bemutatni és elmagyarázni, hogy azok előnyeiről és szükségességéről őket is meg tudjuk győzni. Más kérdés, hogy a fentebb említett, nem könnyen megszerzett/ visszaszerzett jogokkal élni is kellene tudnunk. Semmit nem ér ugyanis az a jog, amelyet a kedvezményezettek – bármilyen okból kifolyólag is – nem gyakorolnak. Azt hiszem, hogy a következő években, a közösségépítés mellett, erre kellene a legnagyobb hangsúlyt helyeznünk. Ennek a munkának az elvégzésében az elkövetkező években az RMDSZ nélkülözhetetlen támaszunk kell hogy legyen. Hiszen megtanulhattuk ebben az időszakban bőven, hogy másokra úgysem igen számíthatunk. Nem vagyunk azonban olyan gazdagok, hogy ennek a negyed évszázadnak a politikai, társadalmi és intézményi tapasztalatáról – bárki unszolására is – lemondjunk. Nagy butaság, óriási pazarlás lenne. Éppen ezért megköszönjük az RMDSZ-nek, hogy az elmúlt huszonöt évben számunkra számos eredményt ért el, de a következő kerek évforduló felé tekintve csak ekképpen bíztathatjuk: munkára fel!

 

Tibori Szabó Zoltán, szabadsag.ro, 2015-02-02

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.