Nagy Zsolt

Hét év - Nagy Zsolt levele

2013.12.03. |
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Nagy Zsolt

Hét év - Nagy Zsolt levele

Alábbi levelem november 18-án írtam és szándékoztam nyílt levél formájában közzé tenni. Eredeti szándékomtól elálltam, az ügyvédeim szerint a bíróság nyomásgyakorlásként érzékelhetné. 

Ma, hogy megszületett az alapfokú döntés, immár nem kell ettől tartanom… 

 

Hét éve, 2006. november 21-én, berobbantották a közvéleménybe az ún. „Hazaárulás – kémkedés” ügyet. 


Hét éve élek ebben az abszurd drámában, amit egyesek igazságszolgáltatásnak neveznek. 


Hét éve annak, hogy szélmalomként harcolok a képtelenségekkel. 


Hét éve annak, hogy addigi ismerősök elkezdtek kerülni, hirtelen maroknyira zsugorodott a most már valódi barátok száma. 


Hét éve válaszolok mosolyogva az ügyed hogy áll, de te jól vagy? jellegű, „aggódó” kérdésekre. 


Hét éve kell családomnak magyaráznom ezt a helyzetet, nyugtatnom őket, erőt és bizakodást adva egymásnak a következő naphoz. 


Hét év után, november 19-ére várjuk az alapfokú ítéletet. 


Nagy Zsolt miniszterként intellektuálisan, morális támogatás és bátorítás által járult hozzá a Radu Mihai Donciu, Michal Susak és Stamen Stantchev törvénysértő tevékenységéhez, amelyről tudomása volt, támogatása más személyek által folytatott telefonbeszélgetésekből következtethető. (ZSOLT NAGY, în calitate de ministru a contribuit intelectual, prin sprijin moral şi încurajare acordată acţiunilor ilicite derulate de Radu Mihai Donciu, Michal Susak şi Stamen Stantchev, despre care avea cunoştinţă, activitate ce a fost decelată din conţinutul convorbirilor telefonice purtate între alţi conlocutori.) Idézet a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Ügyészség (DIICOT) 147/D/P/2007 számú vádiratából. 


Az ügy 


2006. novemberében hazaárulással vádoltak, azt állítva, hogy a nemzetközi tanácsadókkal és befektetési bankárokkal, azaz a „kémekkel” együttműködve államtitkokat szivárogtattam volna ki. Ezt követően a „szabad” médiában naponta közölték a különböző részleteket a telefonlehallgatásokból, pontosabban azoknak az ügyészek által adott értelmezését. Egy tanácsadót, egy magas rangú befektetési bankárt, az egyik tanácsosomat és a gazdasági minisztérium egyik igazgatóját vizsgálati fogságba helyezték.


Miniszterként elkezdtem járni a Cotroceni-i palota útját: többször is az államelnöki bizottság elé járultam, bizonyítva ártatlanságom. Őket meggyőztem, jelentésük számomra kedvező volt, de ez mit sem számított az államelnök számára, aki márciusban zöld utat adott az eljárásnak. 2007. június 10-én felfüggesztettek tisztségemből. 


2009. márciusában vádat emeltek ellenem. De már nem hazaárulásért. „Csupán” egy nemzetközi szervezett bűnözési csoport morális támogatásáért (sprijin moral, intelectiv). 


Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy ez egy vicc, el kell mondanom, hogy a jelenlegi BTK szerint a kiszabható büntetés 5 és 20 év közötti letöltendő börtönbüntetés! 


A bírósági tárgyalás 


Az ügy tárgyalása látszólag hosszúra nyúlt, de érdemi védelemre nem adtak lehetőséget. Mások telefonbeszélgetései alapján vádolnak (erről a későbbiekben részletesen írok). Csak egynegyedét hallgathattuk meg ügyvédeimmel azon lehallgatott telefonbeszélgetéseknek, amelyek az ügy alapját képezik. A meghallgatott 254 beszélgetés több mint felében hibás vagy hiányos fordítást tapasztaltunk. Ezeket az észrevételeket a bíróság nem akarta meghallgatni. Védelmemben kért és először engedélyezett három tanú meghallgatásától végül októberi döntése alapján elállt a bíróság. Az általam megjelölt, ártatlanságom bizonyítandó iratok bekérését (a SRI-től, az ügyészségtől, a minisztériumból) szintén elutasította a bíróság. 


A koholt vádak és a puszta tények 


Vád: Részt vettem a Távközlési és Informatikai Minisztérium alárendeltségben működő vállalatok (Romtelecom, a Rádiókommunikációs Vállalat – SNR, Societatea Nationala de Radiocomunicatii - és a Román Posta) privatizációjában.


Tény: A miniszteri mandátumom idején egyetlen privatizáció sem zajlott. Tanácsadókat választottunk ki a Romtelecom állami részvényeinek tőzsdei jegyzése, illetve a SNR privatizálása érdekében. A Postánál két folyamat zajlott: átszervezési tanácsadó kiválasztása (ez megtörtént), és a privatizációs tanácsadó kiválasztása (ezt a folyamatot leállítottuk). Fontos elmondanom, hogy egyik nemzetközi versenytárgyalás kapcsán sem kaptunk egyetlen óvást sem. 


Vád: A Romtelecom esetében a tanácsadói megbízatást a Credit Suisse nyerte el. Tudtam volna miniszteri tanácsosom és a tanácsadók cselszövéséről, a Credit Suisse érdekében. (În calitate de ministru a contribuit intelectual, prin sprijin moral şi încurajare acordată acţiunilor ilicite derulate de Radu Mihai Donciu, Michal Susak şi Stamen Stantchev, despre care avea cunoştinţă, activitate ce a fost decelată din conţinutul convorbirilor telefonice purtate între alţi conlocutori.) 


Tény: Ezt semmivel nem támasztják alá! Még csak tagja sem voltam a versenytárgyalást bonyolító bizottságnak. A személyes tanácsosomon kívül, a bizottság többi öt tagjára semmilyen hatással nem lehettem volna. Ráadásul, az én javaslatomra létrejött bizottságnak a Miniszterelnöki Hivatal munkatársa, a Pénzügyi Minisztérium képviselője és egy ügyvédi iroda képviselője is tagjai voltak. Ha akartam, sem tudtam volna őket befolyásolni. A bizottság munkamódszere a következő volt: az előre ismert pontozási rendszer alapján minden bizottsági tag egyénileg értékelte az ajánlatokat, a végeredmény az egyéni pontozások középarányosa volt. Ez volt a munkamódszere mindenik bizottságnak. Semmi bizonyíték a teljesen alaptalan vádra! 


Vád: A SNR privatizációs tanácsadói eljárás során morálisan támogattam, biztattam a CAIB (Credit-Anstalt Investment Banking) tanácsadói megbizatás elnyerése érdekében. (În calitate de preşedinte al comisiei de evaluare şi selectare a consultantului a contribuit moral la acţiunile ilicite ale lui Radu Mihai Donciu şi Stamen Stantchev, acordând sprijin moral, prin încurajări pentru declararea consorţiului CAIB-Muşat şi Asociaţii drept câştigător al competiţiei.) 


Tény: Továbbra sem támasztják elő egyetlen bizonyítékkal sem ezt a vádat. Amire hivatkoznak, az két személy telefonbeszélgetése, amelyben egyikük azt mondja: Zsolt is úgy gondolja, hogy ők a legjobbak. Még csak azt sem, hogy kiről lenne szó. Továbbá az ügyészek felsorolnak egy csomó találkozót, mintegy alátamasztva ezt a vádat. Azon személyeknek, akiket felsorolnak, mint ezen találkozók résztvevői, egyike sem a CAIB képviselője, hanem olyan bankoké, akik nem is indultak ezen a versenytárgyaláson! 


Vád: A Román Postánál bonyolított átszervezési tanácsadó kiválasztása kapcsán morálisan támogattam bizonyos tanácsadók ténykedéseit. (Acţiunea a constat în sprijin moral prin încurajarea demersurilor întreprinse de Vadim Don Benyatov, Stamen Stantchev, Michal Susak şi acordarea de sfaturi.) 


Tény: Értelemszerűen, itt sem mutatnak fel egyetlen más bizonyítékot, csupán ezen személyek találkozóira és beszélgetéseire utalnak. De figyelem! Ezen személyek a Credit Suisse bank képviselői, amely részt sem vett ezen a versenytárgyaláson! A nyertes cég (Roland Berger) képviselőit soha senki sem vádolta. 

 

A Postával kapcsolatos slusszpoén: a privatizációs tanácsadó kiválasztása. Ezt a folyamatot leállíttattam, amikor kiderült, hogy csak egyetlen ajánlat érkezett be. Mindezt annak ellenére, hogy törvényesen lehetőségem lett volna nyertesnek nyilvánítani az egyetlen ajánlat letevőjét: a CAIB-ot. 


Az ügyészek „bizonyítékai” 


1. Azt állítják, hogy egy nemzetközi bűnszövetkezetet támogattam. Ezt szerintük az támasztja alá, hogy egyesek beszéltek rólam telefonon, másokkal meg találkoztam. Kettőjüket a bíróságon ismertem meg. Másik hármat (a Credit Suisse vezető beosztású befektetési bankárai) kizárólag hivatalos találkozókon volt alkalmam megismerni. A vádlottak egyike kollégám volt a kormányban, a köszönő viszonyt a bíróságon léptük túl. A tanácsosommal, gondolom, bocsánatos bűn találkoznom. Ugyanakkor a SRI nemcsak lehallgatta, hanem meg is figyelte az ügy vádlottjait 2005 áprilisától kezdődően. A vádiratban idézett, de számunkra nem hozzáférhető (ez törvénytelen eljárás!) megfigyelési jelentés (raport de filaj) szerint összesen hét találkozóm volt a kémként elhíresült Stamen Stanchev nevű tanácsadóval. Az ügyészek pedig a saját vádiratuk mellékletének ellentmondva, több mint tíz találkozóról beszélnek, itt is más személyek telefonbeszélgetéseire hivatkozva! 


2. Az ügyészek nyolc alkalommal írják le a vádiratban, hogy az én feltételezett bűntetteim más személyek telefonbeszélgetéseinek lehallgatásából következtethetőek ki. (Faptele ilicite ale lui Zsolt NAGY sunt decelate din convorbirile altor persoane). Ebből is egyértelműen kiderül, hogy semmilyen tettem, de mégcsak telefonon vagy személyesen elmondott szavam sem tartja fenn a vádat! 


3. Amint az eddigiekből is kiderül, ez az ügy kizárólag telefonlehallgatásokra épül. A vádirathoz mintegy 1000 telefonbeszélgetés lehallgatását mellékelték. Ebből összesen húsz (5 százalék csupán) olyan beszélgetés van, amelyben én is beszélek, és ebből tizenkét hívás a saját tanácsosommal! A vád fenntartásához egyik beszélgetésem tartalmát sem használják. Jogos kérdés, hogy vajon miért nem?! 


Sem a vádirat ismertetésekor, sem a bírósági tárgyalás folyamán nem volt lehetőségünk a lehallgatások összességét megismerni! Hogy érthető legyek: a beszélgetések túlnyomó többsége nem román nyelven zajlott. Az ügyészek kizárólag a román fordításból dolgoztak. Bár kértük, hogy bocsássák rendelkezésünkre a lehallgatásokat tartalmazó CD-k másolatát, ezt megtagadta a bíróság. Lehetőséget teremtettek arra, hogy a bíróság épületében az általuk kijelölt napokon, hivatalos fordító jelenlétében meghallgathassuk a beszélgetések egy részét. Azért egy részét, mert ezt a folyamatot a bíróság indoklás nélkül leállította 254 beszélgetés meghallgatása után. Ezek közül 123 (azaz több mint fele) esetében találtunk súlyos fordítási hibákat vagy le nem fordított részleteket! A bíróság meg sem akarta hallgatni ezeket az észrevételeket! 

 

4. Az ügyészek különböző, mások beszélgetéseiből levont következtetésekkel támasztják alá a bűnszövetkezet iránti támogatásom. Íme, miről is van szó:


a. Az ügyész szerint a bűnszövetkezet támogatását bizonyítja, hogy Stanchev szervezett volna nekem találkozót egy Zund nevű személlyel Bécsben, 2005. december 14-én. 

 

Az ügyészek Stanchev egy hölggyel folytatott beszélgetésére utalnak és arra, hogy én valóban Bécsben voltam azon a napon. Stanchev elmondja feltételezhetően Zund titkárnőjének, hogy én majd Bécsbe fogok utazni, és tudna-e Zund úr velem találkozni. Ennyi. Visszaigazolás sincs. Zund úr kilétét meg sem próbálják megtudni. 


A valóság: soha nem találkoztam ilyen nevű személlyel. Tanú kihallgatását kértem, bizonyítandó, hogy nem találkoztam ezzel az úrral, elfogadják idén év elején a kérésem, majd október 31-én kijelentik, hogy már nem érdekes, és nem fogják beidézni!!!

 

Tehát egy légből kapott, mások beszélgetéséből származó, hiányosan fordított átirat alapján, meg nem történt találkozó a „bizonyíték”! 


b. Azt mondják, hogy a tanácsosomat csak azért alkalmaztam volna, mert Stanchev ajánlotta nekem. Erre a bizonyíték: a tanácsosom önéletrajza és Stanchevnek egy beszélgetése egy hölggyel. 


A valóság: már februárban interjún volt nálam a jövendő tanácsosom, 2005. március 31-én már a hivatalos kinevezése is megvan (pedig ez több hetet tart a bürokrácia útvesztőiben), Stanchevet áprilisban ismertem meg. A beszélgetés: 2006. október 31-én éjfélkor a Stanchev lakásán beszélget egy hölggyel és dicsekszik azzal, hogy ő ajánlotta volna nekem a tanácsos alkalmazását! Ez a lakásbeli lehallgatás, bár utalnak rá és használják, NINCS a dossziéban! Vajon miért? 


c. Azzal vádolnak, hogy tájékoztattam volna Stanchevet egy titkosszolgálati jelentésről, amelyet én kértem volna egy D.I.S. nevű személyről. Erre a bizonyíték: Stanchev beszélgetése egy bankárral, ahol egy olyan jelentésről beszél, amelyet én kértem volna a SRI-től erről a személyről, aki nagyon gyakran jár be a minisztériumba, és akitől „nekik tartaniuk kell”. 
Ez már gáz, ugye? A valóság: NEM kértem és NEM kaptam egyetlen jelentést sem ilyen nevű személyről. Nem is találkoztam vele soha. A vád tanújaként D.I.S. is elmondja, hogy nem járt a minisztériumom épületében sem, nem ismer engem. 


d. Az ügyészek szerint együttműködésemet velük az bizonyítja, hogy Stanchev ismerte a programom. Erre bizonyítékként azon beszélgetéseket sorolják, amelyekben Stanchev másokkal beszélve mondja, hogy nem tudott velem találkozni, mert éppen elutaztam valahova. 
A valóság: miniszterként a programom nyilvános volt, sajtóközleményben, honlapon közölték azt. Egy internet-hozzáférés bőven elégséges volt arra, hogy valaki tudja, éppen hova készülök utazni. 


A büntető törvénykönyv szerint az engem ért vádnak, a bűnszövetkezet támogatásának, több kötelező eleme van. Ezek közé tartoznak azok is, amelyeket felsoroltam, és amelyek a „tagok” együttműködésére, a csoport céljainak ismerésére, közös cselekedetekre kellene utaljanak. DE van egy másik, szükséges elem: a HASZON. Haszna kell származnia, vagy haszonszerzés érdekében követhet el valaki ilyesmit. A DIICOT (szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség), aki ezt az ügyet gyártotta, még csak említést sem tesz ilyesmiről! Az ügyben megkeresték a DNA-t (a korrupcióellenes ügyészség), amely hosszas vizsgálódás után 2012-ben véglegesen lezárja az ügyet: SEMMILYEN korrupciógyanús tettre utaló bizonyíték sincs! 


Hét év. És még nem ért véget. A keddi döntés alapfokú lesz. Hét év után sem értem, hogy MIÉRT. 


Miért indult el ez az ügy? Ütni kellett az RMDSZ-en? Esetleg rajtam? 


Miért nem álltak ki értem azok, akik megtehették volna, akik minden egyes részletét ismerték ennek a képtelenségnek? 


Miért nem jelentettek semmit a logikus, napnál világosabb érvek az ügyészség vagy az államelnök számára? 


Miért nem akarta a bíróság a védelem érveit is megismerni? 


Miért ül fel a közvélemény ezeknek az igazságszolgáltatásnak álcázott kacsáknak?! 


Miért maradtam célpont az után is, hogy félreálltam? Kilenc hónappal az ügy kirobbanása után, két héttel a felfüggesztésem után, úgy éreztem, hogy magamra maradtam. Ezért önként álltam félre a politikából. Ma is azt gondolom, ez egy helyes döntés volt. 


Miért... 


A kérdések maradnak. A keddi válasz – éppen a vád képtelensége miatt – remélem, ésszerű lesz. Még mindig hiszek a racionalitásban. 


Sokszor halljuk, hogy ami nem öl meg, az megerősít. Élek. De talán már elég erős is vagyok... 


És köszönöm. Mindenkinek, aki mellettem maradt, aki hitt és hisz bennem. 

 

Forrás: www.transindex.ro

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.