Székedi Ferenc

Jelszavak helyett

2011.12.20. | Aktuálpolitika
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Székedi Ferenc

Jelszavak helyett

Nagyváradon, a februári kongresszuson megkérdeztem a kommunikáció virtuális világában ugyancsak járatos Kovács Pétertől, a jelenlegi RMDSZ-főtitkártól, mikor újítják már fel a szervezet honlapját, hiszen olyan, mint egy szegény rokon: avítt, másoktól levetett ruhákban jár, és mondhat bármi okosat, pusztába kiáltott szó marad. Helyrehozzák – mondta, már dolgoznak a honlapterveken.

Sokáig tartott, de az rmdsz.ro portál végül is megújult és tekintve az okostelefonok piacának robbanásszerű fejlődését, a mobil elérhetőségre is készen áll. Úgy is fogalmazhatnék: a honlap összhangba került a valósággal.

Nagyváradon, a februári kongresszuson megkérdeztem a kommunikáció virtuális világában ugyancsak járatos Kovács Pétertől, a jelenlegi RMDSZ-főtitkártól, mikor újítják már fel a szervezet honlapját, hiszen olyan, mint egy szegény rokon: avítt, másoktól levetett ruhákban jár, és mondhat bármi okosat, pusztába kiáltott szó marad. Helyrehozzák – mondta, már dolgoznak a honlapterveken.
Sokáig tartott, de az rmdsz.ro portál végül is megújult és tekintve az okostelefonok piacának robbanásszerű fejlődését, a mobil elérhetőségre is készen áll. Úgy is fogalmazhatnék: a honlap összhangba került a valósággal.
Alighanem a Körös-parti tanácskozás óta ugyanez a feladat vár a szervezetre is. Összhangba kell kerülni azzal a romániai társadalmi valóssággal, az elmúlt két évtizedben alaposan megváltozott nemzeti és nemzetközi környezettel.
 
Az erdélyi konzultáció létrehozása már jelezte a szándékot: a politika magasságából vissza kell térni a földre. Az eredmény aligha volt váratlan. A romániai magyar társadalom legnagyobb csoportjai mindenekelőtt a hétköznapok gondjaival küzdenek, következésképpen a parlamenti és kormányzati szerepvállalástól kezdve a községi irányításig erre a részleteiben is jobban megismert, valós helyzetre kell alapozni az érdekképviseleti munkát.

Ennek a konzultációnak alighanem jelentős szerepe volt abban, hogy a szövetségi képviselők sepsiszentgyörgyi tanácskozásán szórvány cselekvési tervet és családtámogatási, valamint gyermekvállalást ösztönző programot is elfogadtak.
Nem is akármilyent. Hanem gyakorlatiasat, amelyben megnövekedett szerepet kaptak a családokhoz legközelebb levő szintek, a települési önkormányzatok és a civil szervezetek. Mostanig ugyanis e két területtel is úgy álltunk, mint az autonómiával: elméletekben nincs hiány, de amikor az elveket a hétköznapi élet valóságára kell lefordítani, a szavak helyett már nem találjuk az eszközöket. Úgy tűnik, a most elfogadott két dokumentum eszközközpontú és a valóságra alapoz. Emlékszem, mintegy másfél évtizeddel ezelőtt a magyarországi és európai testvértelepülési kapcsolatok robbanásszerű fejlődésének időszakában, amikor a községi és városi elöljárók előszeretettel utaztak ki a hagymától a szilvalekvárig terjedő legkülönbözőbb fesztiválokra, itthon pedig könnyekkel küszködve és fúvós zenekarokkal fogadták a nem csupán divatjamúlt, hanem használatra képtelen tűzoltókocsikat, néhányszor megpendítettem: vajon nem lehetne testvérekre találni közelebb is? Mondjuk az egyik erdélyi Szentmárton vagy Szentimre nem lenne képes felfedezni a másikat és így tovább? Hiszen mégiscsak azonos országban, sok tekintetben hasonló körülmények között élünk, és akadna bőven, amit tanulnunk egymástól.

Úgy tűnik, lassan megtört a jég, és már itthon is képesek vagyunk megtalálni egymást. Rögtön hozzá is kell tennünk: a szórvány cselekvési tervnek alighanem azért lehet majd sikere, mert nem felülről, hanem alulról született. A Székelyföld-szórvány kapcsolatokat például riporterek, fotósok, képzőművészek, néprajzosok, népi együttesek, műemlékvédők, természet- és környezetbarátok kezdték saját munkájuk révén a felszínre hozni, majd Hargita és Kovászna megye tanácsai jöttek rá, hogy bizony akár Beszterce, akár Hunyad megyék vonatkozásában érdemes intézményesíteni ezeket.

A család- és gyermekvédelem tekintetében is érdemes megfigyelni: a romániai magyar társadalmat alkotó helyi közösségek nem egyszer saját erejükből is képesek a bajba jutottakon segíteni, és ha a médiában a karácsonyi cipődoboz akciók kapnak is nagyobb teret, az erdélyi önzetlen névtelenek folyamatos, a helyi valóság ismeretéhez alkalmazkodó segítsége jóval fontosabb.

Sepsiszentgyörgyön, az elmúlt hét végén újból több szó hangzott el az egységről. Amennyiben az RMDSZ továbbra is úgy gondolkodik, hogy ez a maga változatosságában jelentkező, de a romániai magyarságot önálló közösségként összetartó egység nem csupán politikáról és választásokról, hanem a mindennapi életről szól, akkor jó úton halad. Jelszavak helyett – közösen megtalált szavak. Ezek a megfelelő iránymutatók.

 

Megjelent: Új Magyar Szó, 2011. december 20.

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.