Székedi Ferenc

Kanyar a terepversenyen

2012.05.09. | Aktuálpolitika
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Székedi Ferenc

Victor Ponta nem csupán azt helyezte kilátásba, hogy kormányának első intézkedései között szerepel a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet önálló magyar (és angol) tagozatának létrehozására vonatkozó kormányrendelet visszavonása, annak minden következményével egyetemben, hanem arról is beszélt: ahol arra szükség van, leváltják a prefektusokat.

A hazai politikai gondolkodásban az az elv működik, a politikai gyakorlatban pedig az a szokás, hogy a kormány kinevezettjei majdhogynem kizárólag a kormányzó párt (pártok) színeiben jutnak a megbízatáshoz. Mindez – ismerjük el – nyilvánvalóan tartalmaz valamiféle logikát, hiszen nehezen képzelhető el, hogy ellenzéki pártok képviselői vezető megyei tisztségekben tökéletes összhangban működnének azzal a párttal és azzal a kormányzattal, amelyet politikai küzdelemben éppen le akartak győzni, választási kampányokban pedig kígyót-békát kiabáltak a sajátjuktól eltérő, mindenféle más elképzelésre. Persze, a kormányzásnak és országvezetésnek léteznek más, jóval hatékonyabban modelljei is. Ezekben a közigazgatást kisebb-nagyobb régiókban tevékenykedő és a választásokhoz nem kötődő szakemberek végzik, a különböző politikai áramlatok pedig egyetértenek abban, hogy ez éppen olyan szakma, mint bármi más, a tudást és a tapasztalatot kell érvényesíteni, különben a mindegyre bekövetkező változások nagy mértékben csökkentik a munka hatékonyságát, ami nyilvánvalóan kihat a fejlesztési programokra ugyanúgy, mint a lakosság mindennapi életvitelére. Amennyiben az autóversenyző miniszterelnök olyan lendülettel végzi a nagytakarítást, ahogyan a terepversenyeken veszi be a kanyarokat, akkor alighanem búcsút mondhatunk a magyar prefektusoknak és nem csupán a Székelyföldön, hiszen kinevezésük a Romániai Magyar Demokrata Szövetség kormányjelenlétéhez kötődött. Úgyszintén nincsenek könnyű helyzetben a szakminisztérium kihelyezett igazgatóságainak (mint mondani szokás, a dekoncentrált intézményeknek) a vezetői sem, hiszen majd ott is megvizsgálják, ki méltó arra, hogy tovább maradjon a tisztségben és ki nem, márpedig Romániában köztudott, hogy a szakmai erények olykor csupán a rokonság-barátság, politikai elkötelezettség hullámverésében képesek megcsillanni. Úgyszintén ideje leltárt készíteni – ha eddig el nem készült – a különböző bukaresti minisztériumokban és kormányhivatalokban, hogy kinek kell mennie és ki marad. Tekintve a minden szövegelés ellenére még mindig alaposan felduzzasztott fővárosi bürokráciát, ez a szám magyar vonatkozásban több mint százra, öszszességében pedig több százra is tehető. Ilyen vonatkozásban nagy szerencséjük van azoknak a főhivatalnokoknak, akik jó érzékkel idejében leszálltak a politika lováról és különböző megbízatásokkal a parlament hatáskörébe kerültek, őket ugyanis már eleve úgy és olyan időtartamra nevezték ki, hogy a választási ciklusok és a kormánycserék nem befolyásolják. Az akkor még túlságosan is fiatal Ponta nem emlékezhet, de az akkori Stolojan miniszterelnöknek még élénken élhet emlékezetében a két évtizeddel ezelőtti hasonló helyzet, amikor nagy dérrel-dúrral éppen ő cserélte le a prefektusokat, köztük a rendszerváltás után kinevezett székelyföldi magyar prefektusokat; akiket egynémely archaizáló helyi politikus előszeretettel nevezett főispánnak. Akkor ez a cselekedet nem maradt társadalmi hatások nélkül: tüntetés tüntetést, nyilatkozat nyilatkozatot, tárgyalás tárgyalást követett mindaddig, amíg meg nem született az a meglehetősen szokatlan megoldás, hogy adott ideig két prefektus, egy magyar és egy román állt a székelyföldi megyék élén és bármiféle hivatalos dokumentum csak közös, kettős aláírással léphetett érvénybe. Érdemes lenne elgondolkodni: a prefektuscserék vajon jelenleg képesek lennének kiváltani ugyanilyen társadalmi visszhangot és összefogást? A válasz alighanem tagadó. A társadalom megváltozott, az élet számos tekintetben levált a politikától, és nem véletlen az, hogy minden párt hangzatosnál hangzatosabb, látványosnál látványosabb kampánynyitással igyekszik felrázni a lakosságot a közömbösségből.

 

Forrás: www.maszol.ro

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.