Ábrám Zoltán

Karácsonyváró szolidaritás

2017.12.04. | Ünnep
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Ábrám Zoltán

Karácsonyváró szolidaritás

Kelemen Hunorral teljes mértékben egyetértek, miszerint ő nem fog ünnepelni jövőre december elsején. És idén sem. A köztudatba kerülő kempinszkys simulékonyságon túl nyílt és egyenes útmutatás ez a romániai magyar érdekvédelem részéről. Dacolva a Románia Csillaga érdemrend visszavonásával (úgy látszik, „ki sem kell érdemelni‟ ez után), az igencsak sajátos történelmet író, románellenességet kiáltó polgártársak minősíthetetlen megbélyegző attitűdjével. Egyesek addig rugaszkodtak el a valóságtól, hiszen senki sem koppintott a fejükre, hogy véleményük alapján történelmi tettnek bizonyul a kitüntetés visszavonása attól a körüludvarolt magyar politikustól, aki benzines kannával jár-kel az ősi román földön. A kimondott és leírt szó szabadságát nevében hordozó Maros megyei napilap főszerkesztőjét parafrazálva.

Nos, amennyiben a főszerkesztőt boldogítja, a közel három évtizede a bal nadrágzsebemben hordott kötelet kicserélhetem egy kisebb méretű benzines palackra, mondjuk a fekete március során hátramaradt Molotov-koktélra. De ha lehet, a jobb zsebemben lapuló kötelet biztonsági okokból mégiscsak megtartanám… Mindezen túl, teljes szellemi agyműködésnek örvendve, az éppen beköszöntő adventi várakozás szeretetteljes légkörében feltétel nélkül szolidarizálok az erdélyi magyar érdekvédelem „hangjával‟. Én sem ünnepelek, eddig sem ünnepeltem, nem ünnepelhettem. Legfeljebb örvendek a szabadnapnak, amelyet idén is magyarországi szabadidőközpontban szeretnék eltölteni családom körében. No meg igen szép számú honfitársammal együtt, kiknek a többsége egy mukkot sem tud magyarul. Legfeljebb annyit, hogy „kurtos‟.

Szolidarizálok és háborgok azért, mert egyesek el akarják venni az állampolgárságot attól, aki nem földrajzi hazájának hatalmi elvárásaihoz igazodik, hanem saját nemzete országhatárokon átívelő lelki hazáját „részesíti előnyben‟. Üsse kő, én is beállok a sorba! Felsorakozom Kelemen Hunor mögé, és ha elveszítem román állampolgárságomat, a magyar útlevelem mégiscsak megmarad. Nagyapáim és felmenőik születésekor amúgy sem kellett annyi személyazonossági okmányt őrizgetni a sufniban, mint mostanában. Hogyha elég sokan leszünk a sorban, legfeljebb néhány tízezer, százezer magyar állampolgár lakhelye lesz Románia. Amúgy ennél több román állampolgár él Itáliában, Spanyolhonban, Katalóniában, Londonban és Dublinban. Egyáltalán nem kívánkoznak haza onnan, csak egyre jobban aggódnak a Brexit és az önállósodási népszavazások miatt. Állampolgárságunktól függetlenül mi se kívánkozzunk el a szülőföldünkről, boldogan éljünk ott akkor is az anyanyelvünkön kiállított okmányokkal, amennyiben a román nyelvűt visszavonnák. Végül is, lassacskán az angol a világnyelv.

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.