Újvári Ildikó

Kezelésre szoruló uszítás

2012.03.14. | Oktatásügyek , Marosvásárhely
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Újvári Ildikó

Kezelésre szoruló uszítás

A sajtó, ezúttal elsősorban egyes bukaresti hírtelevíziók függetlenségéről bőven lehetne elmélkedni az elmúlt napok tájékoztatási formájából/módjából kiindulva.

 És a függetlenséget nem feltétlenül az anyagi alárendeltség összefüggésében kell elemezni, hiszen a szakmai hitelesség, követelmény, erkölcsösség, vagy éppenséggel a törvényesség mind olyan feltételek, amelyek túllépnek – vagy túl kellene lépniük – az anyagiakon, de még a pártpolitikai irányultságon is. Nem beszélve az uszítássá fajuló szélsőségességről, elfogultságról, korlátoltságról, amelyekre felépítették beszélgetőműsoraikat és hírközléseiket néhányan a fővárosi televíziók közül. A téma napok óta a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem – a MOGYE – kálváriája, stílusosan kórképe, amelyet a magyar nyelven történő oktatás érdekében létrehozandó magyar karok váltottak ki. Aki azonban a televízióból akart tájékozódni a tényleges eseményekről, „igazi vészhelyzettel” találta magát szemben, hiszen egyébről sem volt szó, mint: az RMDSZ zsarolásáról, az egyetem teljes bukásáról illetve autonómiája elvesztéséről, a magyarok és a magyar nyelv „honfoglalásáról”, a román oktatás elsorvasztásáról a magyarok anyanyelven történő tanulásigénye miatt, a székelyföldi állami hivatalok magyar alkalmazottainak nagy arányáról, egyes magyar politikusok ellen (újra)indított kivizsgálásokról, arról, hogy bezzeg Tőkés László is kilépett az RMDSZ-ből a szövetség elvakult hatalomszomja miatt, meg azokkal a műsorvezetői félelmekkel is megismertették a nézőket, hogy ezentúl az orvosok csak magyarul fognak tudni, és a románok kezelés nélkül, betegen távozhatnak a rendelőkből. Közben helyszíni filmezések érzékeltették a forró politikai hangulatot a parlament épületében, meg a valóságos forradalmi hangulatot Marosvásárhelyen, ahol még tegnap is román diákok meg tanárok tüntettek az általuk elképzelt egységért, etnikai szeparáció ellen, de ugyanakkor az önálló magyar tagozatok illetve karok ellen is. A forradalmi hangulat – meg miért ne: magyarok iránti gyűlölet – fokozása érdekében, az Antena 3 hírtévé az 1990 márciusi marosvásárhelyi eseményekről játszott be folyamatosan képsorokat, mégpedig legtöbbször azt, amikor a földön fekvő öntudatlan férfit (Cofariu) többen (magyarok) botokkal ütlegelik. Régi, ismerős, fájdalmas, ugyanakkor még jó húsz év elteltével is (megválaszolhatatlan) kérdéseket felvető eseményeket idéztek fel – megdöbbentő és undorító manipulációs szándékkal. Mert mi köze lenne a huszonkét évvel ezelőtti magyar–román összetűzésnek a MOGYE keretében kialakítandó magyar karokhoz? Ha csak nem általában az a „zavaró tényező”, amelyet a magyar nyelv használata illetve az anyanyelvű oktatás jelent folyamatosan, és amely ellen az uszítást nem sikerült kikezelni, több évtized elteltével sem.

Ilyen hangulatban, és ilyen politikai meg média „környezetben” került ki végül közvitára az a kormányhatározat, amelyet tegnap fogadtak el, és amely jobb híján előírja az egyetemi magyar karok létrehozását a marosvásárhelyi egyetemen. Jobb híján. Ugyanis nem fajultak volna idáig az események, ha az egyetem vezetősége betartotta volna az oktatási törvény előírását, és idejében megszervezi az önálló tagozatként működő magyar főtanszékeket. Az egyetem vezetősége a saját értelmezésében hivatkozik az egyetemi autonómiára (már csak ezért sem alkalmazta az oktatási törvényt és nem hozta létre az önálló magyar tagozatokat), és a mostani kormányhatározatban is törvénytelenséget meg autonómiaellenességet vél felfedezni. Az RMDSZ a kormányhatározatra hivatkozva a törvényes előírások betartását követeli – várja el, és számára a garancia (amint azt tegnap a szövetségi elnök kijelentette) az adott szó. Ez azonban nem létezik olyan hazai politikai környezetben, ahol a magyarellenes uszítás még mindig ideológiailag jövedelmező és népszerűségnövelő, választási évben pedig éppenséggel szavazatszerző tényező. Tíz nap nem kevés, de nem is túlságosan sok. Kérdéses, hogy elegendő lesz-e arra, hogy a politikai szereplők rendezzék soraikat, a túl(u)szított kedélyek valamennyire lehiggadjanak, és szigorúan tények alapján rendeződjék a helyzet.

 


Újvári Ildikó, Szabadság

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.