Hosu Andrea

Kisebbségi testvérharc, többségi győzelem - Választási Reflexió

2012.06.18. | RMDSZ , Önkormányzati választások
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share



Szatmár és Maros, Szászrégen vagy Zsombolya nem az RMDSZ vesztesége, hanem elsősorban az érintett magyar közösségeké. Hiszen e választás tétjét - a látszat ellenére - nem a magyar-magyar, de sokkal inkább a magyar-román verseny kimenetele képezte.

Meggyőződésem, hogy több lexikonnyi okosságot lehetne összegyűjteni a 2012-es romániai önkormányzati választásokkal, annak eredményeivel kapcsolatban. Megkísérelek néhány eszmét megfuttatni arról, hogy mi történt, miért történt, és melyek lehetnek június 10. utórezgései a romániai magyarság szemszögéből.

Az elmúlt 22 év legkeményebb választási kampánya közhelyeket súroló jellegén túl: a magyar voksokért versenybeszálló három párt vonatkozásában mindenképpen elmondható, hogy egymás túllicitálása a győzelmi mámorban, elégedettségben, mindenfajta reális alapot nélkülöző. Bárki is mondta, hogy ezt a választást mi nem veszíthetjük el, hogy a két polgármester több mint az egy polgármester, úgy vélem,

az interetnikus környezetben tapasztalható veszteségek nem indokolják a felhőtlen örömmámort egyik oldal részéről sem.

Az RMDSZ szempontjából a székelyföldi stratégiai pozíciók elnyerése egyáltalán nem ellensúlyozza a szórványban vagy etnikailag paritásos közegben elszenvedett veszteségeket. A félreértések elkerülése végett, tegyük hozzá: Szatmár és Maros, Szászrégen vagy Zsombolya nem az RMDSZ vesztesége, hanem elsősorban az érintett magyar közösségeké. Hiszen e választás tétjét - minden látszat ellenére - nem a magyar-magyar, de sokkal inkább a magyar-román verseny kimenetele képezte. Lássuk be, ezen a szinten alulmaradtunk, még akkor is, ha kimondottan örülhetünk annak, hogy példának okáért Hunyad megye 10%-ot hozott 2008-hoz képest.

Az EMNP és MPP kapcsán viszont egyértelműen a kudarc asszociáció jut eszembe. A vad elhatározások, a „rendszerváltásra” és sikerre épített a priori nyilatkozatok, valamint az anyaország nyílt támogatása ellenére Székelyföldön is alig sikerült labdába rúgni (Gyergyószentmiklós MPP-s konszolidációját nem tekintem dicsőségnek).

Azonban ennek a háromfelé ágazó magyar-magyar megmérettetésnek betudhatóan – igaz, csupán szimbolikus jelenlétről van szó – olyan, még mindig tömbmagyar helyeken is bekerültek román pártok képviselői a helyi tanácsokba, ahol eddig nyomuk sem volt (lásd Csíkszereda) vagy éppen növelni tudták ezek számát (pl. Sepsiszentgyörgy). Bebizonyosodott, hogy kisebbségi közegben

a politikai pluralizmus egészséges magától értetődőségét csupán egyértelműen kártékony hatása írta felül.

Az EMNP legfontosabb célkitűzése alapból megbukott: a magyar választók – valamelyest jogosan az RMDSZ számlájára írható – politikától való elfordulásán, érdektelenségén egyáltalán semmit nem tudtak változtatni, sőt. Olyannyira nem, hogy a szórványmegyékben, ahol amellett, hogy nem sikerült elérni sehol az 5 vagy esetenként 7%-os választási küszöböt, nyilvánvaló veszteséget okoztak a magyar érdekképviseletnek: Szatmárnémeti, Zilah, Nagyvárad, vagy éppen Kolozsvár esetében egyaránt gyengült az önkormányzati jelenlét.

A magyarországi szponzorálás, a nagyon sok fronton elindított explicit támogatás dacára és/vagy éppen ezért, az EMNP és MPP egyetlen igazán nagy célt ért el: a tévé előtt ülő román nacionalistákat szavazásra buzdította. Ezzel összefüggésben az is kiderült, hogy

Erdélyben továbbra is lehetetlen etnikai határokat feszegetni, vagy falakat lebontani:

Eckstein, Frunda vagy éppen Cseke választási eredménye is igazolja, a program- vagy személyorientált román átszavazás továbbra is mítosz. Kellett ehhez természetesen egy példátlan, a 90-es évek hátborzongató nacionalizmusát gyakran megszégyenítő kormánypárti retorika is, de evidencia, hogy Erdély nagyvárosaiban magyar jelölt román szavazatokat érdemben nem szerezhet. Sőt, ha csak az Eckstein-Kovács Péterre és a kolozsvári RMDSZ listára leadott több mint 4500 szavazatnyi különbséget tekintjük, akkor az is értelmet nyer, hogy miért lehet Emil Boc újabb négy évig Kolozsvár polgármestere.

Más: sokat hallottunk az utóbbi időben az EMNP vezérkarának szájából az új egység megteremtésének szükséges voltáról. Bevallom, számomra értelmezhetetlen ez a kategória. Nem tudtam egyelőre összeegyeztetni az összefogás állítólagos igényét azzal a nyilvánvaló RMDSZ-célzatú lejárató hadművelettel, amelyre üzenethordozók, nyilatkozatok szintjén kampányukat építették.

Megkockáztatom, hogy bukásuk igazi indoka ez volt. A kevesebb több lett volna. Kevesebb megfélemlítési sirám, panasz, provokáció, RMDSZ-oligarcházás, kudarc és posztkommunistázás. Sokkal több pozitív üzenet, tartalmas cselekvési terv, és jövőkép-rajz. Mert így felmerül a kérdés: hogyan lehet perspektivikus, érdemi együttműködést sejteni e nyilatkozatok mögött, amikor eme alakulat(ok) létrejöttét éppen az RMDSZ bírálata, kritikája indokolta?

Cinikusnak találom azt is, hogy bár Kolozs megyében az EMNP és az MPP választási koalícióban indult a választáson, és annak ellenére, hogy – újra kiemelném - mindketten egyértelműen élvezték a Fidesz soha nem titkolt támogatását, valójában legalább akkora ellentét feszül köztük, mint amennyire frontális szembenállásuk az RMDSZ-el. Továbbá nem szorul különösebb bizonyításra, hogy

az erdélyi magyaroknak minden eddigihez képest most lett volna okuk igazán büntetni az RMDSZ-t az unalomig emlegetett elmúlt 22 év miatt,

azonban ha a teljes képet szemléljük, ez nem következett be maradéktalanul. Lehet azt mondani, hogy az RMDSZ renegát, korrupt és megalkuvó, ettől még az erdélyi magyarok több mint kétharmada továbbra is benne bízik.

Ezzel kapcsolatban egyetlen kérdés foglalkoztat: időszerűnek érzi-e végre Magyarország kormánya megérteni, hogy az erdélyiek semmilyen szövetségesre, pártfogóra nem tartanak igényt? Felfogja-e vajon, hogy az erdélyi magyarok tisztában vannak azzal: nemzeti alapon bármennyire is aggódnak orbánkövérrépásnémethsemjénék a 2014-ben hatalmukat konszolidálni hívatott több százezer határon túli szavazatért, a Trianon-siratáson és szűzmáriázáson túl, sajátos, romániai gondjaikat nem Budapest fogja megoldani?

És végül: keveset beszéltünk erről, de e választás egyik legfontosabb tanulsága éppen az, hogy míg a Fidesz erdélyi leányvállalataiként futó magyar pártocskák az RMDSZ-képviselet falát próbálkoztak valós áttörés hiányában repesztgetni, addig az igénytelen provincializmus szenzációéhségét kihasználó

Dan Diaconescu médiatulajdonos minősíthetetlen bulvártémáit politikai demagógiává, sőt választási ajánlattá konvertálta.

A gazdasági megszorításokat követő széleskörű elégedetlenségi, alapvetően rendszerellenes hullámot meglovagolva, a DD-féle Néppárt a balfenéken beevezett a helyi önkormányzatokba, nem kevés esetben pedig a mérleg nyelvét is képezheti az elkövetkezendő négy évben meghozandó döntések vonatkozásában. Nem vagyok annyira biztos abban, hogy ez bárhol kedvezően érintené magyar közösségeinket, annál is inkább, hogy eléggé valószínű: a magyar képviselők ellenében PPDD-éket választja szövetségesének a választásokon majd mindenhol taroló, és ezáltal a helyi önkormányzatokban jelentős súllyal jelen lévő Szociálliberális Unió (USL).

Engem ez sokkal inkább aggaszt, mint az, hogy az EMNP és MPP fúziója létrejön-e az őszi parlamenti választásokig, vagy hogy Tőkés László kikaparja-e mégis Szász Jenő szemét a politikai versengés hevében. Ettől még nagy kérdés, hogy megértik-e, elsősorban ők ketten, hogy a nemzeti alapon szerveződő pártocskák esetében az egy több, mint a kettő?

Az erdélyi magyar-magyar jövő tekintetében időszerű volna levonni a helyes következtetéseket ahhoz, hogy négy évig rombolás helyett építkezni tudjunk. Érvényes ez mind az RMDSZ-re, mind az ellenjelölt pártokra. Hátradőlni nincs okunk, a győzelmi csatakiáltásokat is mellőzhetjük. Mert addig, amíg magyar emberek magyar emberektől féltik Erdély jövőjét, érdekképviseletünk lazán megkerülhetővé válhat, és egyszerűen nem lesz ránk szükség a különböző döntések meghozatalához. Nem volna haszontalan ezen mélyen elmerengeni.

 

transindex.ro, 2012-06-15, Hosu Andrea

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.