Székedi Ferenc

Kullancsok

2012.05.31. | Önkormányzati választások
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Székedi Ferenc

"A csipkelődés, a sárdobolás, a földbe döngölés, az erőltetett szellemeskedés – akár a valós, akár a virtuális világban – nem pótolja annak a helyi demokráciának a megteremtését, amely nélkül nem képzelhető el semmiféle autonómia."

Vox populi vox Dei. A nép szava Isten szava. A televíziózás kettőbe vágta ezt a jól ismert latin szólásmondást és ott maradt az első felénél. A vox populi mint tévés műfaj a nép véleményének gyors megkérdezése az utcán bizonyos történésekkel vagy személyekkel kapcsolatban. Nincs szociológiai, csupán hangulati és manipulatív, azaz befolyásolási értéke. A vox-pop-okat soha nem szabad valóságnak, vagy érvényes érvrendszernek tekinteni bármilyen eldöntendő kérdés viszonylatában. Inkább televíziós illusztrációk, hiszen a megnyilatkozók amúgy is névtelenek, és a szerkesztő úgy vágja össze a megcsonkított mondataikat, hogy a saját értékítéletének avagy a főnökei elvárásainak feleljenek meg, és így próbál olyan televíziós valóságot teremteni, amelynek vagy alig van köze magához a valósághoz, illetőleg annak csupán egyetlen, a megrendelt arcát próbálja felerősíteni. A nép szava televíziós változatban tehát nem az Isten szava, hanem annak az Úrnak a szava, aki a szerkesztőnek adja a pénzt. Mindezt azért írtam le, hogy emlékeztessem az olvasót: különösképpen a virtuális térben, a világhálón nagyon kezd eldurvulni a romániai magyar-magyar választási kampány. Például adott pontig szellemesnek is lehetne nevezni azt a felavattam.ro honlapot, amelyet a kommunikációt és az imidzsépítést ugyancsak szerető Borboly Csaba jelenlegi Hargita megyei tanácselnökről, RMDSZ tanácselnök- jelöltről készítettek, amíg meg nem jelent a legutóbbi, vox-popokon alapuló néhány perces filmecske, amelynek készítői azt szeretnék bizonyítani, hogy a felavatási sorozatok ellenére Hargita megye falusi lakosságának fogalma sincs arról, ki is az a Borboly Csaba és milyen tisztséget tölt be. Nyilván ugyanilyen filmet lehetne összeállítani sok-sok erdélyi magyar politikusról, pártállásuktól függetlenül, de mondjuk arról is, ha az utcán megkérdeznék az embereket: Romániában ki hozza a törvényeket? És Magyarországon? Lenne bőven, amin derülni. A szövegmanipuláción kívül azonban ebben a filmecskében néhány olyan képsor van bevágva, amelyek nem Borboly Csabát sértik, hanem az újságírást és általában a médiamunkát mint szakmát. Lám, pénzért milyen mélyre lehet süllyedni! Mert az „alkotást” nem internetes fórumozók, hanem szakmabeliek készítették. Nem óhajtom részletesen leírni ezeket a képeket, csupán jelzem: amennyiben a szakmát néhányan, más mesterségekben, ilyen mélyre taposnák, az eltévelyedetteket kicsavarnák magukból, mint a kullancsot. Hogy ne terjesszék a vírust. Bizonyos állatok párzását manipulációs és asszociáció-teremtő céllal bevágni egy ilyen filmecskébe nagyjából olyan cselekedet, mintha egy orvos trágyába mártott pálcával próbálna műteni egy vakbélgyulladást. Persze, ez is érdekes, erre is lehetne utalni a közösségi oldalakon – és milyen sokan lájkolnák! Pedig mindennek semmi köze a sajtó- és a szólásszabadsághoz. Mindent el lehet mondani, le lehet írni, be lehet mutatni az emberhez méltó kifejezésmódok szabályai szerint. Bármiért és bármivel szemben lehet érvelni. De ne süllyedjünk oda, hogy megtagadjuk erdélyi magyar újságírói mivoltunkat. Ezt a néhány sort nem Borboly Csaba védelmében írtam. Nem a világhálóról ismerem Hargita megye valóságát, és számomra egyértelmű, hogy a jelenlegi tanácselnök olyan fölénnyel nyeri meg a júniusi választási futamot, hogy politikai ellenfelei a célvonal előtt még a cipője sarkát sem látják. És nem azért, mert Borboly a közigazgatás alfája és omegája, az emberek embere, a székelyek székelye, a közéletnek az a Székely Terméke, amelynek a szavatossági ideje négy év alatt sem jár le... Hanem azért, mert négy esztendő alatt politikai ellenfelei képtelenek voltak valakit úgy felépíteni, olyan hiteles és meggyőző programmal ellátni, hogy a választók benne látnák a jobbítás, a jobbulás lehetőségét. A választás szabadsága ugyanis hasonló törekvés nélkül puszta szólam marad. A csipkelődés, a sárdobolás, a földbe döngölés, az erőltetett szellemeskedés – akár a valós, akár a virtuális világban – nem pótolja annak a helyi demokráciának a megteremtését, amely nélkül nem képzelhető el semmiféle autonómia.Vox-pop téma: de vajon mi az?

Új Magyar Szó, 2012-05-31, Székedi Ferenc

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.