Borbély Tamás

Prioritások

2015.08.22. | gazdaság
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Borbély Tamás

Végéhez közeledik az áfacsökkentésnek szánt vita ideje, hiszen jövő héten a parlamentnek döntenie kell, mit kezd az egyik legfőbb adónemmel, és milyen változásokkal fogadja el az adótörvénykönyvet. A kardinális kérdés az, hogy mekkora áfacsökkentés lesz, és hogyan tudja meglépni a kormány úgy, hogy ne kelljen más formában, vagy a legsötétebb forgatókönyvek szerint az egész gazdaságnak megsínylenie a jelentős bevételkiesést. A költségvetés azonban többnyire nulla összegű játszmához hasonlítható, márpedig ha az áfából származó bevételek elmaradnak a remélt szinttől, és 7 milliárd lejes lyuk keletkezik a költségvetésben, akkor csakis két lehetőség van annak betömésére: vagy máshonnan vesz el pénzt a kormány, vagy visszafogja a kiadásokat.

Végéhez közeledik az áfacsökkentésnek szánt vita ideje, hiszen jövő héten a parlamentnek döntenie kell, mit kezd az egyik legfőbb adónemmel, és milyen változásokkal fogadja el az adótörvénykönyvet. A kardinális kérdés az, hogy mekkora áfacsökkentés lesz, és hogyan tudja meglépni a kormány úgy, hogy ne kelljen más formában, vagy a legsötétebb forgatókönyvek szerint az egész gazdaságnak megsínylenie a jelentős bevételkiesést. A költségvetés azonban többnyire nulla összegű játszmához hasonlítható, márpedig ha az áfából származó bevételek elmaradnak a remélt szinttől, és 7 milliárd lejes lyuk keletkezik a költségvetésben, akkor csakis két lehetőség van annak betömésére: vagy máshonnan vesz el pénzt a kormány, vagy visszafogja a kiadásokat. Nem lettünk sokkal okosabbak azzal kapcsolatban, hogy melyik az a határ, ameddig különösebb kockázatok nélkül elmerészkedhet a kormány. Most a négy százalékpontos áfacsökkentés tűnik valószínűnek, amit várhatóan a főbb politikai erők, így a parlament is elfogad. A dilemmát viszont radikálisan leegyszerűsítené, ha a kormány nem éppen most akarna belevágni a közalkalmazotti bérek emelésébe is. Az egészségügyben és az oktatásban dolgozók bérének növelése elengedhetetlenül fontos, efelől nincs vita, sőt örömmel tapasztaltam, hogy most már a nép ügyvédje is úgy értelmezi az orvoselvándorlást, mint nemzetbiztonsági kérdést. Az egészségügyben a helyzet ugyanis olyan mélyre süllyedt, hogy muszáj közbelépni még mielőtt összeomlik a rendszer. Csodálkozva tapasztalom, hogy még senkinek nem fordult meg a fejében prioritásokat felállítani a közszférában. Persze én sem vagyok naiv, és értem, hogy egyetlen politikus sem meri vállalni a tanárok diszkriminációját az orvosokkal szemben, ugyanis a pedagógusok alkotják a közszféra legnépesebb ágazatát. Mégis felelősségteljes és becsületes érvelésnek tartanám, ha valaki kiállna, és megmagyarázná, hogy a kormánynak most az elsődleges célja az egészségügy szétbomlását megakadályozni. Ennek sürgőssége nem hiszem, hogy bárki számára kérdéses lenne, hiszen az egészségügy működése vagy kimúlása élet-halál kérdés, emberéletek függnek ettől rövid távon. Az oktatási rendszer milyensége is meghatározza életünket, ez sem vitás, de nem tartom ördögtől valónak egykét éves türelmet kérni a pedagógustársadalomtól. Ha ezt valaki őszintén vállalná, nem tartom lehetetlennek, hogy a pedagógusok esetleg megértenék és el is fogadnák. A mostani vita, hogy 20 százalékos vagy 19 százalékos áfa legyen januártól, álságos és csak politikai imázscélokat szolgál. Lényegében szinte ugyanakkora csökkentésről beszélünk, így gazdaságilag nem feltétlenül annak az egy százalékpontnak van relevanciája. A kétkedő nemzetközi hitelezőket, a nemzeti bankot és a költségvetési tanácsot sokkal inkább érdekelné, hogy miért kell egyszerre adót csökkenteni és béreket is emelni, mert sajnos nem reális abban bízni egyelőre, hogy a bevételek meghaladhatják a GDP 33 százalékát. Túl nagy a feketegazdaság, és ezzel a bevételi aránnyal Románia az utolsó helyen kullog az EU-ban. De húszéves gyakorlatról beszélünk, amit egyelőre semmi nem támaszt alá, hogy gyökeresen meg tudna változtatni a kormány. S ha már prioritásokról beszélünk, előbb érdemesebb lett volna az adóhatóság megreformálásába kezdeni, és ha ez a reform eredményes, akkor már sokkal könnyebb lett volna meggyőzni a kétkedőket az adócsökkentés és a béremelés kivitelezhetőségéről. Így marad a félelem, hogy vajon mikor állhat elő újabb válság, ami aztán mindenkit megvisel.

 

Borbély Tamás, szabadsag.ro, 2015-08-22

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.