Székely Ervin

Savanyú az alelnökség

2011.12.12. | Brüsszel , Európai Parlament
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Székely Ervin

Savanyú az alelnökség

Tőkés László arról tájékoztatta Szájer Józsefet, az Európai Néppárt alelnökét, valamint Gyürk Andrást, a magyarországi néppárti küldöttség vezetőjét, hogy az Európai Parlamentben betöltött alelnöki mandátumát nem kívánja meghosszabbítani a ciklus második felére, hanem energiáit az otthoni magyarság szolgálatára kívánja fordítani. A politikus tehát úgy tesz, mintha az EPP, sőt a teljes európai törvényhozás égne a vágytól, hogy újraválaszthassa őt magas tisztségébe, s fel sem vetődne, annak lehetősége, hogy nem választanák meg.

Tőkés László arról tájékoztatta Szájer Józsefet, az Európai Néppárt alelnökét, valamint Gyürk Andrást, a magyarországi néppárti küldöttség vezetőjét, hogy az Európai Parlamentben betöltött alelnöki mandátumát nem kívánja meghosszabbítani a ciklus második felére, hanem energiáit az otthoni magyarság szolgálatára kívánja fordítani. A politikus tehát úgy tesz, mintha az EPP, sőt a teljes európai törvényhozás égne a vágytól, hogy újraválaszthassa őt magas tisztségébe, s fel sem vetődne, annak lehetősége, hogy nem választanák meg.

A valóság egészen más. Már Tőkés első megválasztása az EP alelnöki tisztségébe is, szalontaiasan mondva, pötyögős volt. Emlékezzünk vissza: Tőkés 334 támogató szavazatot kapott, 287-en tartózkodtak és 168-an megválasztása ellen szavaztak. Ezzel a „teljesítménnyel” sem a román, sem pedig a magyar parlament alelnökévé nem választották volna meg, hiszen ahhoz a képviselők többségének a támogatására lett volna szükség. Tőkés megválasztását így is több EP képviselő vitatta (Sztavrosz Lambrinidisz, Robert Goebbels, Joanna Senyszyn és mások, akik sérelmezték az előzetes pontos tájékoztatás hiányát), és végül csak az ülésvezető elnök erélyes szabályzatértelmezése vetett véget a vitáknak, amelynek értelmében a tartózkodást nem tekintik érvényesen leadott szavazatnak – ami valljuk be, elég különös eljárás. Történt pedig ez olyan körülmények között, amikor a tisztség eleve le volt osztva Magyarországnak, a volt püspöknek pedig egyszerűen nem volt ellenjelöltje.

Tőkés megítélése azonban az Európai Parlamentben időközben számottevően romlott. Képviselőtársai valószínűleg nem méltányolták különösképpen „polgári engedetlenségi akcióját”, amellyel leragasztotta a Markó Béla beszédéről tájékoztató plakátokat, vagy az alelnök voluntarista akcióit, amelyekkel európai tisztségviselőket hatáskörüket túllépő állásfoglalásokra akart rávenni. Magyarán: az alelnök „kiviselte magát”, s ezért – amint az Kovács Péternek, az RMDSZ főtitkárának a blogján is megjelent – a német küldöttség jelezte, hogy nem támogatja újraválasztását, a magyar pedig fenntartásokat fogalmazott meg. Ismerve a hazai közhangulatot, jómagam a hazai PDL EP képviselőinek támogatására sem kötöttem volna életbiztosítást – hogy az ellenzékiekről ne is beszéljek.

Tőkés tehát azért állt el a jelöléstől, mert felmérte, hogy semmi esélye sincs azt megszerezni, s nem azért, mert idehaza kíván dolgozni, hiszen a hatalmat mindennél jobban szereti. Ha ugyanis a politikus komolyan gondolta volna, hogy a romániai magyarság érdekében kíván tevékenykedni, akkor EP-mandátumáról is lemondott volna. Nagyon nehéz megérteni, hogy mi az az erdélyi munka, amit brüsszeli mezei képviselőként lazán el tud végezni, de alelnökként már nem. Döntése egyébként cáfolja saját képviselői programját is. Az Unió, Erdéllyel című saját honlapján lévő programban azt vállalja, hogy szövetségeseket keres ahhoz, hogy „minél hatékonyabban megjeleníthessük, érvényesíthessük és megvédhessük Erdély és a Részek népei, az egymással stratégiai partnerségben levő nemzeti közösségek, köztük mi, szülőföldünkhöz, közösségi önazonosságunkhoz, múltunkhoz és jövőnkhöz ragaszkodó magyarok értékeit és érdekeit”. Ehhez az EP-alelnök tekintélye sokkal jobb esélyt biztosított volna, mint az egyszerű tagság.

Valójában Tőkés Lászlónak minden eddiginél nagyobb szüksége lenne az alelnökségre, s ezt ő maga is tudja. A Fidesz kezdi belátni, hogy dédelgetett (fene)gyereke, az EMNP nem szökken szárba. Támogatottságát a felmérések mérni sem tudják, miközben az RMDSZ továbbra is a parlamenti jelenlétet biztosító öt százalékon áll. Ilyen körülmények között nyilatkozta Németh Zsolt Kovásznán, hogy „ha a romániai magyar közösség hallatni akarja hangját a politikában, képviselőinek a következő választások eredményeként is be kell kerülniük a román parlamentbe, ezt a célt nem lehet félvállról venni, nem lehet másodlagosnak tekinteni”.

Egyértelmű figyelmeztetés ez Torónak és Tőkésnek, hogy ne okoskodjanak, bármi áron egyezzenek meg az RMDSZ-szel. Még a beolvadás árán is.

 

Forrás: www.maszol.ro

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.