Székely Kriszta

Szolidaritás

2012.07.02. |
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Székely Kriszta

Mindannyiunknak fel kell sorakozni az igazságtalanul megvádoltak mögé! – ez most a jelszó.

Jusztícia vagy elvesztette realitásérzékét, vagy épp ellenkezőleg: nagyon is jól tudja, mit csinál. Bárhogy is van, egyre gyalázatosabb, ami Romániában igazságosztás címen zajlik. Ha a Mikó-pert nézzük, hozzátehetjük azt is: abszurd! Ha pedig még jobban megnézzük: nem csak abszurd, hanem félelmetes is. Egyre félelmetesebb.

Ha valaki korrupt, azt igenis felelősségre kell vonni, viselnie kell a következményeket nemzetiségtől, politikai hovatartozástól függetlenül. A bűncselekménynek nincs neme, kora, színe – legfennebb szaga, bűze. Ezek a játékszabályok. A sepsiszentgyörgyi kollégium ügyében azonban a külső, laikus szemlélő is úgy érzi, mégpedig joggal, hogy egyáltalán nem indokolt az első fokon meghozott ítélet. Enyhén szólva sok tényező hiányzik ahhoz, hogy megalapozottnak tűnjön a Markó Attila államtitkár, a restitúciós bizottság tagja, illetve Marosán Tamás, a református egyház volt jogásza számára kilátásba helyezett börtönbüntetés. A kollégiumot és a hozzá tartozó, egykori tanári lakásoknak otthont adó ingatlanokat ugyanis bizonyítottan a református egyháztól államosították, ő tehát a jogos visszaigénylő. Az önkormányzat, amely az úgynevezett kárvallott, tagadja, hogy valamiféle kár érte volna. A sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal – mindenféle és mindenfelől ránehezedő nyomás ellenére – nem tartott igényt az épületekre, mert amint azt korábban jelezték és dokumentálták, azok a református egyházéi voltak. Hogy az államosított ingatlanok bérlőivel „jóhiszeműen” megvásároltattak olyan lakrészeket, amelyeket visszaigényelt tulajdonosuk, az a 90-es évek Romániájának egyik szégyenletes bűne, következményei ma is sokakat sújtanak, felelősségre azonban nem vontak soha senkit. Ilyen körülmények között a fejenként kiutalt 3-3 év letöltendő börtönbüntetés egyszerűen nevetséges, érthetetlen. Abszurd. Különösen akkor, ha a kívülálló, laikus szemlélő ráadásul olyan „ellenpéldákat” ismer – olvashattuk a felháborodott Facebook-bejegyzéseket – mint amilyen például a sepsiszentgyörgyi nemzeti bank épülete, amelyet úgy utaltak át az ortodox egyház tulajdonába, hogy az soha nem is volt az övé. Ez ellen bezzeg nem lesz kifogás, per, elmarasztalás.

Mondanám: meg nem érdemelt golyókat kapott Markó és Marosán, de az ember mostanában nem viccel ilyesmivel. Lassan már semmivel sem viccel, csak értetlenül, behúzott nyakkal szemléli a beindult pofozógépet, ami Nagy Román Korrupcióellenes Harcként van felcímkézve. Pedig mindenki számára világos, hogy közönséges politikai adok-kapokról van szó, amely végképp lejáratja a visszaélések felszámolására tett bármilyen kísérletet. Valószínű a napirenden levő Mikó-ügy is – akarva-akaratlan – ennek a pofozkodásnak került a kereszttüzébe, mintegy bizonyítékként arra, hogy lám-lám, itt mindenkire kiterjedő korrupcióellenes tisztogatásról, nem csak bandák közti leszámolásról van szó.

Mások szerint Markó és Marosán nem csak oldalági áldozatok. A Mikó-ügy félreérthetetlenül megfélemlítési akciónak, koncepciós pernek számít, vélik. Ráijeszteni a magyarokra, ellehetetleníteni azt az erdélyi magyarság körében beindult önszerveződési, önállósodási folyamatot, amelyhez elengedhetetlen elkobzott javainak visszaszerzése. Ahogy azt Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere megfogalmazta: „akik ezt a döntést támogatták, az erdélyi magyarság reakcióképességét tesztelik”.

Van azonban ennek a szégyenletes pernek pozitív következménye is: a sepsiszentgyörgyi kollégium esete rég nem látott szolidaritást vált ki civilek, egyházak, erdélyi magyar politikusok között. Mindannyiunknak fel kell sorakozni az igazságtalanul megvádoltak mögé! – ez most a jelszó. Fordítsuk ezt az egyre ritkábban tapasztalt összhangot az ügy javára, védelmükre, védelmünkre, amíg a kurrens politikai érdekek szét nem kergetnek megint mindenkit további néhány hét „letöltendő” választási kampánykodásra-acsarkodásra.

Szabadság, 2012-07-02, Székely Kriszta

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.