A romániai kisebbségi oktatásról és a gyűlöletbeszédről az ENSZ Kisebbségügyi Fórumán

2017.12.01. | Jogi ügyek
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


A romániai kisebbségi oktatásról és a gyűlöletbeszédről az ENSZ Kisebbségügyi Fórumán

A Pro Regio Siculorum Egyesület és a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat munkatársai a romániai magyarságot ért jogsértésekről, főként a médiában elhangzó gyűlöletbeszéd hatásairól, valamint az oktatásban felmerülő problémákról tájékoztatták az ENSZ Emberjogi Tanácsát a november 29. és december 1. között Genfben megszervezett 10. Kisebbségügyi Fórumon

Az idei Kisebbségügyi Fórumon több mint 400 résztvevő volt, köztük állami delegációk és számos civil szervezet is. A fórumot a kisebbségi ifjúság témája köré szervezték, amelyet 4 panel keretén belül fejtettek ki: oktatás; ifjúsági részvétel a közéletben; ifjúság és média kapcsolata a digitális korszakban; az ifjúság, mint a béke és a stabilitás közvetítői.

Benkő Erika, a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat vezetője elmondta, a szolgálat munkatársai rendszeresen részt vesznek a fórumon, annak képzési, valamint felszólalási szakaszán, valamint írott nyilatkozattal is fordultak az Emberjogi Tanácshoz.  „Azt gondoljuk, hogy nem elég az erdélyi magyarságot érintő problémákról csak itthon szólni, ki kell ezeket az ügyeket vinni nemzetközi fórumokra is. A szolgálat munkatársai tavaly és idén is részt vettek az ENSZ Kisebbségügyi Fórumán, mert élni akarunk minden lehetőséggel, mely adott a nemzeti kisebbségek számára, annak érdekében, hogy képviseljük a közösségünk számára fontos ügyeket.

A szolgálat képviselői a fórumon beszámoltak a gyűlöletbeszéd aggasztó térnyeréséről Romániában, úgy a közösségi médiában, mint a hírcsatornákon, ahol újságírók, véleményformálók és egyes szélsőséges nézeteket valló román politikusok a magyar közösség ellen irányuló, felbujtó üzeneteket hangoztattak. A különböző hírműsorok szándékosan káros hatású, téves információkat terjesztenek a magyar közösségről. Júniusban például, egy, a kisebbségek nyelvi jogainak kiterjesztését célzó törvénycsomagot végül nem fogadott el a Parlament, ami részben az egyes hírcsatornák által folytatott agresszív nacionalista médiakampánynak tudható be.

A szolgálat munkatársai hangsúlyozták, arra van szükség, hogy az Európai Unió tagállamai határozottabban lépjenek fel a gyűlöletbeszéd megfékezése érdekében. Bár az olyan jogorvoslati szervek munkája, mint az Országos Diszkriminációellenes Tanács, hasznos és fontos, önmagában nem elég. A megoldást az eredményezné, hogy a nemzeti kormányok népszerűsítsék a kisebbségekről szóló pozitív üzeneteket, annak érdekében, hogy feloldják a gyűlöletbeszéd lényegi okait, a többségi társadalom pedig megismerje a kisebbségek történelmét és kultúráját, valamint hangsúlyosabban kellene büntetni a xenofób üzenetek megfogalmazóit. 

A Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat írott nyilatkozatot nyújtott be kisebbségi oktatás témában is, melyben rávilágítottak a magyar kisebbséget érintő romániai oktatási rendszer buktatóira.

A nyilatkozatban hangsúlyozták, annak ellenére, hogy Románia számos emberi jogi nyilatkozatot ratifikált, köztük olyanokat is, amelyek kifejezetten a kisebbségek jogairól szólnak, illetve részben beépítette ezek előírásait a saját jogrendjébe, a gyakorlatban nagyon sok vállalást nem tartott be. Amint azt a 2008-ban megszervezett legelső ENSZ Kisebbségügyi Fórum ajánlásaiban kimondták „az oktatás elidegeníthetetlen emberi jog” és “a közösségi identitás nélkülözhetetlen támasza”. Ezzel szemben a romániai oktatás nagyon kevés helyet enged a specifikus, regionális szükségletek kezelésének, ez pedig főként a kisebbségeket érinti negatív módon: a középiskolai oktatásban a magyar diákok számára továbbra is kihívást jelent, hogy ugyanazon a szinten tanulják a román nyelvet, mint a román anyanyelvű diákok. A román nyelv oktatásának teljes reformjára van szükség, amelyet az idegen nyelvek oktatási módszertanára kell alapozni annak érdekében, hogy a magyar gyerekek megfelelő román nyelvi készségekre, elsősorban kommunikációs kompetenciákra tegyenek szert, így megelőzvén a későbbi hátrányos helyzetet a magyar ifjúság számára a felsőoktatásban, valamint a munkaerőpiacon.

A szolgálat arra is kitért, hogy a minőségi anyanyelvű oktatáshoz való hozzáférést illetően, ugyancsak aggasztó a helyzet, tekintve a magyar nyelvű tankönyvek hiányát az elemi oktatásban, valamint az ötödik osztályban. Nem említve azt a tényt, hogy a magyar anyanyelvű oktatás nem biztosított minden egyetemi szakon, különösen a mérnöki -, illetve az orvosképzésben jelent ez problémát. Aggasztó, hogy továbbra sem engedélyezték a román hatóságok egy önálló magyar tanszék létrehozását a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, annak ellenére sem, hogy a 2011-es tanügyi törvény kimondja: az egyetemek kötelesek önálló karokat vagy tanszékeket alapítani a kisebbségi diákok számára. A magyar tanszék hiánya többek között azt eredményezi, hogy a gyakorlati tantárgyakat román nyelven tanulják a hallgatók, ami végül a magyar nyelvű orvosképzés teljes megszűnéséhez vezethet.

Ezek fényében elengedhetetlenül fontos hangsúlyozni a kisebbségeknek a minőségi anyanyelvű oktatáshoz való jogát, és ugyanakkor azt a jogukat is, hogy beleszólhassanak az oktatási anyagok, eszközök, módszertanok kidolgozásába és felülvizsgálatába, valamint, hogy részt vehessenek gyermekeik teljes oktatási folyamatának megtervezésében és kivitelezésében. Minőségi anyanyelvű oktatás nélkül ugyanis nem biztosítható a közösségi identitás megmaradása és erősítése.

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.