Anyanyelvünk ünnepére

2016.02.21. | Megemlékezés , Anyanyelvhasználat
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Anyanyelvünk ünnepére

Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának felkérésére a Romániai Magyar Demokrata Szövetség üzenetet fogalmazott meg február 21-ére, az anyanyelv világnapjára. Alább olvashatók Hegedüs Csilla kultúráért felelős ügyvezető alelnök gondolatai az UNESCO által kezdeményezet jeles nap alkalmából:

Szavak a megfogalmazhatatlanrólLénárd Sándortól G.B. Shawig

 

Német, latin, magyar, olasz és angol nyelven publikáló magyar orvos és író vallotta anyanyelvéről, a magyar nyelvről, hogy „olyan, mint egy hangszer: aki játszani akar rajta, annak minden áldott nap gyakorolnia kell”.

A Brazíliába elszármazott Lénárd Sándor lényegre törő definíciója tulajdonképpen arra világít rá, amitől gyakran megijednek azok, akik idegen nyelvként tanulnák meg gyönyörű anyanyelvünket: hogy nem hagyja magát könnyen meghódítani. És, valljuk be, az is benne van ebben a költőien kifejező megállapításban, amitől mi, magyarok sem mentesülünk: attól a görcsösséggel elegyített igényességtől, amellyel nyelvünkhöz kell közelednünk. Hiszen ezt az állandó, cselekvő éberséget követeli meg nyelvünk a beszélőjétől.

Naponta kell játszanunk, tehát, ezen a hangszeren, finom hangokat kell kicsikarnunk belőle ahhoz, hogy szentsége ne sérüljön. Mindemellett, kissé humorosabb megközelítésben: anekdoták szólnak arról, hogy a magyar nyelv számtalan szabálya mellett külön szabályok szólnak a szabályok alóli kivételekről.

Az ésszerűen felmerülő kérdés persze az: hogyan lehet rajongva szeretni azt, ami ennyire nehéz? Nos, ez az a kiváltság, amelyen nekünk, magyaroknak soha nem kellett elgondolkodnunk. Ahogy az anya, gyermeke megfoganásának pillanatától nem gondolkodik azon, miért is szereti őt…

„Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.”Ezek a szavak a brit irodalom egyik vezéralakjától származnak. Köszönjük, George Bernard Shaw! Ennél kristálytisztábban magyar ember sem fogalmazhatott volna egy örökkön tartó szerelemről. Megtisztelő, hogy a világirodalom nagyja ilyen pontosan látta, érezte azt, amiért mi, magyarok rajongva szeretjük, óvjuk és őrizzük anyanyelvünk!

 

Hegedüs Csilla

a Romániai Magyar Demokrata Szövetség kultúráért felelős ügyvezető alelnöke

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.