Átörökíteni az erőt, amelyet 1990 marosvásárhelyi tavasza jelentett – Marosvásárhelyen elismerést vehettek át a fekete március résztvevői

2016.04.16. | Marosvásárhely , Megemlékezés
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Átörökíteni az erőt, amelyet 1990 marosvásárhelyi tavasza jelentett – Marosvásárhelyen elismerést vehettek át a fekete március résztvevői

Fotó: Banga Előd-Ernő

Fel kell idézni és át is kell örökíteni azt az erőt, amelyet 1990 marosvásárhelyi tavasza jelentett résztvevőinek. Hiszen akkor, az atrocitások közepette a közösség olyan szolidaritásról tett tanúbizonyságot, amely a hősöknek a sajátossága – hangzott el április 15-én, pénteken azon a gálaeseményen, amelyen a marosvásárhelyi fekete március résztvevői Ezüst tulipán-díjat vettek át „magyarságuk életveszélyig feszített vállalásáért”. A marosvásárhelyi Kultúrpalota Tükörtermében 37 marosvásárhelyi és környékbeli résztvevőnek, illetve hozzátartozónak nyújtotta át az elismerést Kelemen Hunor szövetségi elnök és Markó Béla szenátor. Az akkori eseményeket és következményeit Demeter András színész és Borbély László képviselő idézte föl, a gálaműsort pedig Nagy István színész vezette. 

„Arról, ami 26 évvel ezelőtt történt, mindannyian ugyanazt gondoljuk, bár sokat változtunk negyedszázad alatt. De 26 éve is egyet akartunk és szolidárisak voltunk tetteinkben. A mai esemény egyértelmű üzenete az, hogy soha nem késő felidézni egykori szolidaritásunkat” – hangsúlyozta ünnepi megemlékező beszédében Markó Béla szenátor, aki ugyanakkor köszönetet mondott mindazoknak, akik 1990 márciusának forrongásában az RMDSZ-székház „padlására szorultak”, és akik a gálarendezvényen elismerést vehettek át. „Azoknak tartozunk köszönettel, akik megvédték az RMDSZ-t, akik cselekvő jelenlétükkel megvédték Marosvásárhelyt. Mert ha akkor nem ezt teszik, más lett volna a magyarság és az RMDSZ jövője. Önök akkor megvédték a jövőnket, a jövőhöz való jogunkat” – jelentette ki a Szövetség egykori elnöke, aki arra a felmerülő kérdésre is választ adott, hogy miért éppen most ismerik el az akkori bátor kiállást, hiszen az akkori eseményeknek nincs kerek évfordulója 2016-ban. „Miért éppen most? A válaszom egyszerű erre: mert soha nem késő bepótolni egy mulasztást, soha nem késő elismerni azoknak a tetteit, akik a magyarságért cselekedtek, ezért voltak akkor ott, az RMDSZ székházában. De van egy másik érvem is, hiszen sokan állítják ma azt, hogy a történelem nem fordítható vissza. Igenis visszafordítható, ha nem tartjuk ébren a múlt tanulságait. Azért kell beszélni ezekről, mert miközben úgy tűnt, hogy ez a társadalom tanult a múltból, az utóbbi években mintha elfelejtette volna az akkori történéseket: növekszik a feszültség, a magyarellenesség, az uszítás és az idegengyűlölet egyre több példáját látjuk magunk körül. Ezért is nagyon időszerű az emlékezés, az önöknek szánt köszönet” – szögezte le Markó Béla, majd felolvasta A padlás című, erre az alkalomra írt versét, amely a fekete március résztvevőinek állít emléket.

„Kolozsvárról néztük végig a marosvásárhelyi eseményeket: az első nagy illúzióvesztésünk volt az 1989-es fordalom után” – fogalmazott Kelemen Hunor szövetségi elnök, aki arra is emlékeztetett, hogy a diktatúra romjain létrejött RMDSZ megalapításától fogva azt képviselte, ami az egyén, a közösség számára a legtermészetesebb, azokat a jogokat kérte, amelyek az emberi lét alapelemei. „Ezt a szabadságát érezte akkor veszélyben a közösség, ettől a szabadságtól akarták megfosztani, ki akartak venni a kezéből egy eszközt, a Szövetséget” – jelentette ki az RMDSZ elnöke, és hozzátette: ezt a mozzanatot több más illúzióvesztés is követte, többek között az is, hogy a szabadság nem egy olyan érték, amit ha kivívott a magyarság, akkor az övé is marad. „Mindazok, akik akkor Marosvásárhelyt védték, azok az erdélyi magyar társadalmat is védték. Akkor tanultuk meg azt, hogy közösségünknek többleterőre, eszközökre és bátorságra van szüksége ahhoz, hogy értékeit biztonságban tudja” – nyomatékosította Kelemen Hunor, aki szerint az elmúlt 26 esztendő tanulsága az, hogy mindig újra kell kezdeni, emlékezni pedig kötelesség, hiszen a következő nemzedékeknek is meg kell tanulniuk, hogy milyen áldozatra volt szükség az erdélyi magyar társadalom felépítéséhez. „Vannak jelek, amelyek bizakodóvá tesznek a jövőnket illetően, hiszen azt látjuk, hogy a jogainkért folytatott harcban vannak partnereink. Reménykeltő a legutóbb megjelent amerikai emberjogi jelentés is, amely külön figyelmet szentel a romániai magyarság jogainak” – jelentette ki az RMDSZ elnöke, aki a hazai közéletben egy fontos érdekvédelmi eszköz megteremtését tekinti szükségesnek. „Többség és kisebbség viszonyát rendező megállapodás megkötését javasolja az RMDSZ. Úgy gondoljuk, 26 év után szükség van egy ilyen paktumra azért, hogy a magyar közösség veszélyérzet megszűnjön, hiszen láthattuk, hogy társadalmunkban ismét feltámasztották a magyarellenességet, a legionárius eszméket” – szögezte le Kelemen Hunor, aki szerint Marosvásárhelynek az igazság feltárásával tartozik az igazságszolgáltatás, hiszen az igazságot ideig-óráig el lehet nyomni, de nem lehet végérvényesen elhallgattatni. 

Demeter András színész, a marosvásárhelyi események résztvevőjeként sorstársaihoz szólt emlékező beszédében. „Az elmúlt 26 évben ezekről a dolgokról ekkora nyilvánosság előtt nem beszéltem, nem volt erre alkalmam, de nem is kívántam. Azonban ez nem jelenti azt, hogy nem dolgozott bennem. Nemcsak azért fontos az emlékezés, hogy többé ne történjen meg mindaz, ami akkor, hanem azért is, mert azok az események olyasmit hoztak ki belőlünk, ami által jövőnk megerősítést nyert egyénként és közösségként is. Az az időszak nagyon izgalmas jelentéssel bírt számomra. Úgy érzem, hogy egy nagyon egyedi és gyönyörű jelenséget szült, olyan fajta kiállást, magatartást, amelyről túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a hősök sajátossága. Ezt mind a mai napig megfigyelhetjük magunkon azokban a helyzetekben, amikor a közösségről van szó” – idézte föl Demeter András az akkori életérzéseket, majd felelevenítette az atrocitásokat, furcsa helyzeteket és adózott Sütő András emlékének. „A padláson rekedt emberek története pozitív regiszterben értelmezhető, hiszen nem vesztettük el önuralmunkat, lélekjelenlétünk a veszélyérzet ellenére is megmaradt. Azt szeretném, hogy azt az erőt, amit számunkra az a tavasz adott, felidézzük és át is tudjuk adni” – mondta végezetül Demeter András.

Borbély László képviselő is résztvevőként szólt a hallgatósághoz és azt hangsúlyozta: akkoriban a teljes Marosvásárhely magyarsága sorstárs volt. „De nemcsak a mi sorsunkat határozták meg az akkori történések, hanem a román közösségét is, a teljes városét. Vajon kibeszéltük-e magunkból ezeket az eseményeket? Nem hiszem, mert 26 év után is visszaköszönnek, és soha nem fogunk ebből a cipőből kilépni mi, akik ott voltunk. De miért is lépnénk ki, hiszen ez a mi életünk” – hangsúlyozta a képviselő, aki szerint az élő emlékezet mellé kell tenni mindazt, amit kép- vagy szöveganyagba megörökítettek az akkori események igazságáról. „Vaskos dossziékat állítottunk össze a történtekről, mert azt gondoltuk, hogy ezeket figyelembe veszik. Azt gondoltuk, hogy itt egy ártatlan közösséget támadtak meg, amely védekezett. Soha nem kaptunk megnyugtató választ arra, hogy mi is volt valójában” – nehezményezte Borbély László, aki a parlamenti Har-Kov jelentésre emlékeztetett, amely révén megpróbálták pellengérre állítani a teljes romániai magyarságot a marosvásárhelyi események miatt. A képviselő arra is felhívta a figyelmet, hogy az 1990-es történésekről fehér könyv is megjelent két kiadásban, egy másik kiadványban pedig megtalálható az események kronológiája, amelyet egy 12 órás film is kiegészít. Ezek mind olyan dokumentumok, bizonyítékok, amelyek egyben tanúságtételei annak, hogy az események résztvevői védői és őrzői a közösség értékeinek – tette hozzá.

A gálarendezvényen, a Musica Humana kórus előadását és az emlékező beszédeket követően Ezüst tulipán-díjat és díszoklevelet nyújtott át Kelemen Hunor szövetségi elnök és Markó Béla szenátor. Posztumusz elismerésként Sütő András, Csipor Antal, Gyémes István, Kis Zoltán és Cseresznyés Pál részesült a díjban. Ezt követően pedig a jelenlévő márciusi hősök, illetve hozzátartozóik vehették át az elismerést, köztük Ábrám Zoltán, Bodó Győző, Borbély Jenő, Brezsa Zoltán, Czellecz Jenő, Demeter András, Dósa Jenő, Ferenczi József, Harkó Károly, Juhász Ilona, Kállai András, Kállai Júlia, Kelemen Péter, Kovács Mária, Lőrinczi Károly, Lukács Árpád, Márkus Ferenc, Mihály József,  Nagy Árpád, Sikó Zoltán, Simon Éva, Szabadi Ferenc,  Szathmári Lajos,  Szepessy László, Szőcs László, Vakarcs László, Vass Elemér, Veress Eszter, Vincze Ferenc és Zolcsák Sándor.

 

 

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.