Erdővidéken toboroztak a huszárok

2013.06.10. | Kovászna , Hagyományok
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Erdővidéken toboroztak a huszárok

Cifra arany díszítésű kék ruháikkal a Háromszéki Huszártoborzó negyedik éve vonzza fiatalok és idősek tekintetét: a verbuválás ezúttal Erdővidéken zajlott.

A huszárok jelmondata, az „Erőt, tisztességet!” a 4. Huszártoborzón először Vargyason hangzott el. Az esemény első napján, június 8-án, szombaton a lovak még nyugtalanok: a vargyasi park előtt gyülekező sereg hangos a nyerítéstől, még pihentek a lovak. A verbuválás során az egyik, jól bevált 1848-as szöveg hangzik el: a hazát kell megvédeni, oda pedig vitézség szükségeltetik. A regruták fellelkesednek a sorzó őrmester szavain, járják a verbunkot: ekkor jön a sorozás legfontosabb pillanata, a bor. Aki iszik a huszárok kulacsából, már közéjük tartozik. A hagyományok szerint ezt követi az eskü letétele: az ünnepélyes szavakat követően a friss katonák megkapják a mundért, majd következik a kiképzés. Mindez látványban is érdekes: a Magyarországról érkezett huszár alezredes, a Magyar Huszár és Katonai Szövetség vezetője Dr. Vass László, illetve a csapathoz tartozó kiképző őrmester megmutatja a bakáknak, a vigyázban állás, a hátraarcot, a sorbaállást, csupa olyasmit, amit a katonának illik tudni.

A sorozást követően Vargyason a község polgármestere, Ilkei Ferenc tűzi fel a huszárok zászlajára a település szalagját. Ilkei a huszárok hazaszeretetéről beszél, majd elmondja: „huszárnak lenni, mai napig is gyönyörűség ”. Ilyenkor a helyi iskolák énekkara, tánccsoportja is megmutatja, hogy mit tud. Igaz a huszárok is felkészülten érkeznek: a Perkő Táncegyüttes is negyedik éve kíséri szekéren a menetet. Az útvonal Vargyasról Székelyszáldoboson, Erdőfülén, és Bardócon át Olasztelekre vezet: ezen települések polgármestere, Balázsi Dénes, aki alaposan megmutatja, hogy milyen az erdővidéki vendégszeretet. Az érkező huszársereget jókora kosarakkal várják, alaposan megcukrozott fánkkal és a huszárok szívét is átmelengető köményes pálinkával. Az utóbbira szükség is van: az időjárás szeszélyes hangulatában van, a sűrű esőben pedig 3-4 perc alatt is elázik ló és lovas. A huszárok mentéje amúgy is nehéz ruhanemű: esőben viszont, ha megszívja magát, akár a húsz kilót is elérheti – árulja el az egyik kapitány. Igaz, vagy sem a fogas nehezen bír velük, a falba vert szeg legörbül a terhelés alatt. A sereg vidáman halad, tréfálkoznak, és a tréfából nem hiányzik a történelemóra sem. Az érdeklődő megtudja azt is, hogy huszárnak csak az állhatott be akinek legalább négy foga volt. A kikötésnek nem az esztétika volt az oka, hanem a gyakorlat: a puskákat két kézzel kellett tölteni, közben pedig a lőporos tarisznyát is tartani kell: fogak nékül ez aligha menne – fabuláznak a huszárok.

A toborzó második napja, Baróton indul. Itt zajlanak a városnapok, úgyhogy a központban érdeklődő akad bőven. A csapatot amúgy is élénk érdeklődés kíséri. A huszárokkal többen is fotózkodnak: egyik-másik lovas ölbe is vesz egy gyereket a fénykép kedvéért. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke eddig minden huszártoborzón, lóháton vett részt. Ő az, aki a modernkori huszártörténetről is beszélt a rendezvényen: 1990-ben, Kézdivásárhelyen alakult az első háromszéki huszáros hagyományokat őrző egyesület, amely azóta „egyre több gyönyörű lóval, táncos lábú lánnyal és pödört bajszú huszárral gyarapodott”. A hagyományőrző egyesületek száma növekvő: Lázár Kiss Barna, Barót polgármestere bejelenti, hogy városában is megalakult az első, székely határőrző hagyományokat ápolni vágyó szervezet. A toborzás a központban zajlik, a menethez közben csatlakoztak a fekete uniformisban lovagló helyiek.

A lovasok és az őket követő szekerek ezután Bibarcfalva felé indulnak: a település bejáratánál már várja a mentet a helyi fúvószenekar. A csapat így vonul végig Nagybaconon. A község polgármestere Simon András elmondja: a köztudatban még mindig elevenen él a huszárok történeteitől színes múlt.

A nap fénypontja a kitüntetések átadásának pillanata: a hasonló jellegű rendezvények végén hol régi fémpénzeket idéző medálokat adományoznak a hagyományőrzőknek, hol nyakba akasztható díjat osztanak. Ezúttal az utóbbit vehetik át a huszárok: piros fekete szalagon lógó érme formájában. Az egyik idősebb udvarhelyi huszár megsúgja a többieknek: az a néhány érme, ami a ruháján fityeg csak néhány, számára kedvesebb darab. Otthon van több is, az új egyenruháját tele tudná aggatni velük.

A záróünnepséget követően a huszárok előássák kevésbé nyalka, hétköznapi viseletük, a lovakat utánfutóra rakják, kezdődik a búcsúzkodás: „Ejsze jövőre es találkozunk”.

Az eseményt Kovászna Megye tanácsa, a Kovászna Megye Túrizmusáért Egyesület, a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület, Kovászna Megye Fejlesztési Egyesülete, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Háromszéki Területi Irodája, Barót, Bardóc, Vargyas és Bacon települések önkormányzatai szervezték.

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.