Hazai föld a székely menekülteknek - Másodszor emlékeztek a 16 ezer székely menekültre Hajdúnánáson

2012.10.02. | Székelyföld , Megemlékezés
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Hazai föld a székely menekülteknek - Másodszor emlékeztek a 16 ezer székely menekültre Hajdúnánáson

Hazai földet is elhelyeztek Hargita Megye Tanácsa munkatársai Hajdúnánáson, ahol másodszor emlékeztek meg egy történelmi eseményről, a 16 ezer székely 1916-ban történt magyarországi befogadásáról – ennek tavaly emlékművet állítottak. Az idei emléknap eseményeihez kapcsolódott a Részletek varázsa: szív-motívumok Székelyföldön című fotókiállítás is, amelyet Hargita Megye Tanácsa munkatársai nyitottak meg.

Református istentisztelettel és katolikus misével  kezdődött a szeptember 30-án tartott hajdúnánási ünnepség – a misét főtisztelendő Fejér Lajos, Kilyénfalva plébánosa celebrálta. Utána köszöntőbeszédek hangzottak el a Székely Menekültek Emlékoszlopánál és a Székely Menekültek Emlékkeresztjénél, amelyet a tavalyi emléknapon állíttatott a közösség a katolikus templom udvarán. Az ünnepi felszólalók sorában Kassay L. Péter, a Hargita Megye Tanácsa által működtetett Gyergyószárhegyi Művészeti és Alkotóközpont igazgatója beszélt a nánási tisztelgő közösség körében:

– Nekünk, székelyeknek a huszadik században mindkét világégéskor menekülnünk kellett. Szüleink, nagyszüleink történetei alapján a mi generációnk családi emlékezetében inkább a második világháborús események élnek, de emlékeznünk kell a korábbi történésekre is, hiszen múltunk ismerete nélkül szegényebbek lennénk. Minderről évtizedekig nem beszélhettünk nyilvánosan, de a családban meséltek róla, úgymond alternatív történelemórákban lehetett részünk az iskolán kívül, otthon. Ez több volt, mint a kommunizmus időszakában a tanodákban leadott lecke. Jelenleg hál’ istennek már más a helyzet: a most megjelent székelységtörténeti tankönyvből – amely a Hargita és a Kovászna megyei önkormányzat támogatásával jelent meg – az 1916-os román betörésről és a menekülésről is tanulhatnak a székelyföldi 6–7. osztályosok. Így az elkövetkező generációkban remélhetőleg többen lesznek azok, akik ismerik e megemlékezés hátterét, és a jövő nemzedékek is el fognak jönni, hogy tisztelettel adózzanak őseik emlékének.

Az igazgató – Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök üdvözletét tolmácsolva, valamint a megyei testület nevében felszólalva – így folytatta:

– Melegséggel tölti el szívünket, hogy a hajdúnánásiak ápolják „székely véreik” emlékét. Nemcsak a nyelv, hanem a történelem is összeköt. A nemzeti szolidaritás alapja a közös múlt, a kollektív történelmi tudat. Ápoljuk hát együtt véreink emlékét továbbra is! Isten áldja mindnyájukat!

Beszédet mondott Szólláth Tibor parlamenti képviselő, Hajdúnánás polgármestere, Bodó Sándor, Hajdú-Bihar Megye Önkormányzatának elnöke, valamint a katolikus és református egyház helyi képviselői is. Mindenki az összetartozás érzésének fontosságát hangsúlyozta, és azt, hogy a múltból táplálkozva közös jövőt kell építeni.

A koszorúzók sorában Hargita Megye Tanácsa nevében Márton Ildikó, Kassay L. Péter és Mikó Éva helyezett kegyeleti koszorút az emlékműhöz. Az ünnepségen jelen lévő parajdi és kőrispataki önkormányzati képviselet – megköszönve a valamikori, 1916-os hozzáállást – hiányolták, hogy erről az eseményről itthon kevesen beszélnek. Az emlékkereszt lábához Hargita Megye Tanácsa részéről Mikó Éva itthonról hozott földet helyezett el.

A rendezvényhez kapcsolódóan, Hargita Megye Tanácsa és az Alkotóközpont ajándékaként, megnyílt a  Részletek varázsa: szív-motívumok Székelyföldön című fotókiállítás – ezt áprilisban Csíkszeredában láthatta a közönség. Marth P. Ildikó, a helyi Kéky Lajos Művelődési Ház munkatársa köszöntötte az igen számos közönséget, majd  Márton Ildikó építész-fényképész nyitotta meg a kiállítást elmondva: Hargita Megye Tanácsa számára kiemelten fontos mind tárgyi, mind szellemi hagyományaink őrzése, népszerűsítése. Elhangzott, hogy ez az alkalomhoz igen találó kiállítás, „hiszen  a szívünknél többet mi egyebet adhatunk mi mostan a valamikori 1916-os hajdúnánási befogadásért...”.

Mint ismeretes, Hajdúnánáson egy tavaly megjelent könyv is őrzi e befogadás történelmi emlékeit. Buczkó József etnográfus, a Hajdúnánás Városi Önkormányzat Képviselő-testületének tagja hosszas kutatás után megjelent Szállást adtunk hűséges, magyar véreinknek című kötete alcíme: Székely menekültek Hajdúnánáson 1916–1918. A kötetet lektorálta dr. Radics Kálmán történész.

 

Háttér:

95 esztendeje annak, hogy 1916 őszén a Magyarország keleti vármegyéit ért román katonai támadás miatt vándorbotot kellett fogniuk a székely magyaroknak. 206 ezren keltek útra, hátrahagyva mindenüket menekültek szekéren, gyalogosan, jobb esetben áttelepítő vonatokon, hogy az Alföld településein kijelölt szálláshelyeken betévő falathoz, szálláshoz jussanak. A Hajdú vármegyébe irányítottakat Debrecenből vezényelték a különböző településekre. Hajdúnánás városa 3200 menekültet fogadott be, s odaadta mindenét a kifosztott „szegény hazátlanoknak”. Több mint negyvenen főként Csík vármegyei településről érkeztek. Édesanyák sok gyermekkel, idős, beteg emberek képezték a menekültáradatot, hiszen a hadra fogható férfiak Európa hadszínterein ontották a vérüket.

1918 nyarára végül minden székely menekült visszatelepülhetett szülőföldjére, ám közülük 38 léleknek a hajdúk földje lett végső nyughelye. Az ő emlékükre készült az a fafeszület, melynek hasonmása a Hargita tetején áll, nem messze attól a helytől, ahol 1567-ben a hagyomány szerint a katolikus székelyek diadalt arattak János Zsigmond seregei felett, s ezáltal megmaradhattak őseik szent hitében.

Az akkori események, a befogadók és a befogadottak emlékére szervezte meg a Hajdúnánási Római Katolikus Egyházközség a város önkormányzatával közösen a Székely Menekültek Emléknapja elnevezésű eseménysorozatot 2011-ben. Minderre azok között a falak között került sor, ahol a csaknem két éven át tartó együttélés ideje alatt oly sokat imádkoztak a székely menekültek, s ahol gyakran felcsendült a gyönyörűséges Mária-ének is, a székelyek ősi himnusza. Több mint kilenc évtized múltán a városi énekkar előadásában 2011-ben ismét elhangzott. Ugyanekkor kő emlékoszlopon örökítették meg a befogadók áldozatkészségét, a város és a menekültek életét irányító polgármester, dr. Berencsy János nevét, akire még a székely leszármazottak is hálával emlékeztek. De ugyancsak kőbe vésve olvasható Jakab Antal egykori gyulafehérvári püspök neve is, aki hétéves fiúcskaként élte meg a menekülés és a szeretetteljes befogadás élményét. És ott áll annak a Domokos Pál Péternek a neve is, aki tanítóképzős hallgatóként érkezett Hajdúnánásra, s akit néprajzi munkásságáért még életében a Csángók Apostola címmel tiszteltek meg. Az emlékjelet és a mellette 2011-ben elültetett, a székelyek szent hegyéről, a Hargitáról származó két ezüstfenyőt Horváth István gyulafehérvári kanonok, plébános, valamint nt. Gudor András gyulafehérvári református lelkész áldotta meg annak emlékezetére, hogy a menekültek között református vallásúak is voltak.

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.