Hét évtized után ismét országzászló Zalánpatakon

2013.10.06. | Kovászna , Megemlékezés
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Hét évtized után ismét országzászló Zalánpatakon

Fotó: Vargyasi Levente

Zalánpatakon, több mint hét évtized után elődeik lerombolt alkotását, köztéri hősi emlékművet építettek újjá. Az országzászló ünnepélyes újraátadására október 6-án, az aradi vértanuk napján került sor. Zalánpataka lakósságának 90%-a jelen volt az országzászló és hősi emlékmű újraavatásán. 

A helyi iskola udvarán összesereglett több száz fős tömeg a délceg huszárok felvonulását vastapssal fogadta. Ezzel vette kezdetét az ünnepség. “Drága hazám, örömem, neked adom utolsó csepp vérem…” énekelte a résztvevő közösség a helyi vegyeskórussal karöltve. Az eseményen a háromszékiek mellett, az anyaországi Alsóörs testvértelepülés küldöttsége és dr. Csige Sándor Zoltán, Magyarország csíkszeredai konzulátusának vezető konzulja is jelen volt. Kapusgyarmat testvértelepülés volt polgármestere, Balogh Józsefné, Rózsika néni levélben üdvözölte az ünneplő közösséget.

 

Kasléder József Málnás község polgármestere elmondta: „Úgy érzem történelmi pillanatokat élünk, ennek a székely hegyek szívében elzárt településnek az életében. Ma, amikor a magyar nemzet az aradi vértanúkra emlékezik, mi itt Zalánpatakon országzászlónak helyet adó hősi emlékművet avatunk. Azt az emlékművet újítottuk fel, amelyet elődeink 1942-ben állítottak az országzászló avatásának tiszteletére. Az akkori lobogót a felvidéki Léva város Levente Egyesülete ajándékozta a közösségnek.” A polgármester emlékeztetett, hogy 71 évvel ezelőtt, habár rövid ideig, de a felszabadulást ünnepelték. Azóta, az azt követő években, a nehéz sors ellenére is a zalánpataki emberek megmaradtak magyarnak. Erre bizonyíték az itthon maradásuk, a szülőföld iránti ragaszkodásuk és a minden helyzetben tapasztalható összefogás is.

 

Zalánpatakkal közel negyedszázados testvérközségi kapcsolatot ápol a magyarországi Alsóörs, amelynek polgármestere, Hebling Zsolt ünnepi beszédében a viszontagságos történelmi múlt ideje alatt ledöntött emlékmű darabjait, a helyiek által őrzött három kőtáblát az ezer éves anyaföld beszédes szimbólumának nevezte. „1942-ben az országzászló szimbolizálta a trianoni diktátum által fizikai határokkal elválasztott magyarság szellemi egységét, nemzeti összetartozását. Ma is ezt jelképezi” – mondotta. Beszédét követően átadta a felvidéki, lévaiak által adományozott és elküldött országzászlót, amely helyet kapott az emlékműn.

 

A felszólalók sorát dr. Csige Sándor Zoltán, Magyarország csíkszeredai konzulátusának vezető konzulja folytatta, aki nem mulasztotta el megemlíteni azt az örömteli dolgot, hogy a település lakóinak több mint fele az elmúlt hónapban egyszerre igényelte a magyar állampolgárságot. A határon túli magyarok számára az állampolgárság megadása az egységes magyar nemzetről való gondoskodást jelenti. „A nemzet dolgait meghatározó kérdések egyrésze, az ilyen kiemelt, nagyon erős jelképekhez kapcsolódó, ünnepi események során dőlnek el, amelyek erőt, tartást adnak a hétköznapokhoz. A hétköznapok fontosságát is itt szeretném hangsúlyozni. Azokét a hétköznapokért, amelyeket megélnek a családokban, amely családokból a közösségek állnak. A sok gyermekes családok, erős közösségek biztosítják, hogy erős nemzet legyünk, amely sikeresen birkózik meg a XXI. század állította feladatokkal.” – zárta beszédét a vezető konzul.

 

“Visszatekintve a történelmen úgy tűnik, nagyszüleinknek éppúgy szükségük volt az igazság sugárzó erejére, mint nekünk ma, 2013-ban. Az országzászlót állító nagyapáink a történelmi Magyarország igazságát hirdették. Amit a földrajzi Magyarországtól elvettek az a lelki Magyarországnak mindig része maradt, és ez az igazság! S amíg vannak hívei, mindig el is jön az igazság pillanata" – indította ünnepi beszédét Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke.  Hozzátette: “Amikor felvonunk egy zászlót, két dolgot jelenthet. Vagy azt jelenti, hogy sikerrel ért véget egy küzdelem, vagy azt, hogy éppen most kezdődik el. Ennek tükrében azt gondolom, hogy a mi küzdelmünk most kezdődik el. Ami most kezdődik, nem más, mint Székelyföldért való hangsúlyosabb kiállás. El kell mondanunk tisztán és világosan, hogy egységes Székelyföldet akarunk, hogy nem hagyjuk megyéinket beolvasztani egy nagy román megyébe. Amit ezer éven át alkottunk, azt nem hagyjuk éppen most elvenni.”

 

“Aláírásgyűjtést indítottunk és népszavazást szeretnénk az egységes Székelyföld érdekében. Annak pedig egyetlen célja van: végre teremtsünk lehetőséget, hogy jobban éljünk. Végre legyen lehetőségünk, hogy vastagabb legyen a szelet kenyerünk.” Beszéde végén Tamás Sándor és Kasléder József oklevelet és emlékérmet adott át a ma is élő, négy zalánpataki egykori leventének, akik a szülőföld szolgálatában álltak.

 

Balla Barna Márton református tiszteletes mondott áldást az emlékmű leleplezése után, majd a himnusz éneklése alatt felvonták a magyar országzászlót. A falu apraja nagyja, gyerekek, fiatalok és idősek készültek verses, zenész műsorokkal. A látottak és hallottak alapján biztosan állíthatjuk igazi közösségi akarat, összefogás révén valósult meg a zalánpataki ünnepség.

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.