Kelemen Hunor: nekünk, magyaroknak, bárhol is éljünk a Kárpát-medencében, október 23. ünnep, a szabadságért indított forradalom ünnepe!

2013.10.23. | Megemlékezés
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Kelemen Hunor: nekünk, magyaroknak, bárhol is éljünk a Kárpát-medencében, október 23. ünnep, a szabadságért indított forradalom ünnepe!

„Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a második világháborút lezáró 1947-es békeszerződést követően az 56-os forradalom volt az a pillanat, amikor a Kárpát-medencei magyarság szíve egyszerre dobbant, a lelkekben ugyanaz a tűz, a szabadságszeretet lángja lobbant fel. Bár a határok már több mint egy évtizede szétválasztották a magyar nemzet tagjait, 1956-ban mégis együtt éreztünk, együtt reménykedtünk és hittük, hogy a gyorsan berendezkedett kommunista diktatúra nem lesz örökéletű ezen a vidéken. Azokban a napokban és hetekben a magyar nemzet szabadságszeretete elemi erővel tört fel, söpört végig egy városon, egy országon, és messze túlszárnyalta az 1947-es békeszerződés rögzítette határokat” – ezzel a gondolattal indította ünnepi beszédét Kelemen Hunor szövetségi elnök október 23-án, nemzeti ünnepünkön, a Békés megyei Újkígyós város meghívottjaként, ünnepi szónokaként.

Az RMDSZ elnökét Szebellédi Zoltán, Újkígyós polgármestere köszöntötte, aki elmondta, a Békés megyei város szolidaritására, kiállására mindenkor számíthatnak az erdélyi magyarok. Ennek a szolidaritásnak a kifejezésére kitűzték a székely zászlót a Petőfi Sándor Művelődési Ház nagytermében tartott ünnepség alkalmából is.

 

„Ünnep ez a mai nap, ugyanis ötvenhét évvel ezelőtt tört ki Budapesten az a forradalom, amelyről még ma is sokan és sokféleképpen vélekednek, de egyvalamiben mindenki egyetért: 1956 őszének rövid forradalma az első komoly csapást jelentette a húszadik század legembertelenebb politikai rendszerére, a kommunista diktatúrára. A magyar forradalom először üzente azt, hogy a kommunizmus megdönthető. Először üzente azt, hogy a magyar polgárok nem fogadják el a zsarnokságot, megmutatta azt, hogy a totális diktatúra nem a világtörténelem kényszerűsége, hanem csak egy embertelen ideológia erőszakos rátelepítése egy szabadságszerető népre. Pillanatok alatt egységbe fogta a magyar társadalmat, és dacolva a szovjet rém fenyítésével, demokráciát követelt az országnak. A zsarnokság, az elnyomás, a totalitárius hatalomgyakorlás, az idegen érdekek ellen lázadtak fel a magyar polgárok, életüket és szabadságukat áldozták olyan értékekért, amelyek a magyarság történelme során sokszor álltak forradalmak és háborúk középpontjában” – hangsúlyozta Kelemen Hunor beszédében, majd az 1956-os forradalom erdélyi hatásairól szólt. 

 

„Nekünk, magyaroknak, bárhol is éljünk a Kárpát-medencében, október 23. ünnep, a szabadságért indított forradalom ünnepe. Ötven évvel ezelőtt Erdély-szerte lelkesedéssel és szorongva, aggódva és szolidárisan figyelte minden magyar ember azt, ami Budapesten történt. A forradalom eszméje jelen volt nálunk is, Erdélyben különösen összekapcsolódott a magyar nép szabadságszeretete a szolidaritással és a kommunizmus elutasításával. 1956-ban a világ közvéleménye tisztelettel nézett fel Magyarországra és a magyar nemzetre. Volt egy ország, amely megpróbálta lerázni a bilincset egy olyan korban, amikor a világot kettéosztották az akkori nagyhatalmak, és Magyarországot, a magyar nemzetet az a felosztás nemcsak darabokra törte, de egy olyan politikai érdekszféra határai közé kényszerítette, amely embertelenségében minden elképzelhető rosszat túlszárnyalt. Magyarország egymagában kevésnek bizonyult, és hamar szembesülnie kellett a ténnyel, hogy nem számíthat a nagyhatalmak segítségére. A szovjet tankokkal és haderővel szembe akkor esélytelennek bizonyult a magyar forradalom, de ötvenhét év elteltével bátran mondhatjuk, hogy a kommunizmus európai méretű bukását elindította. Morálisan győzött a forradalom, előkészítette más közép-európai nemzetek szabadságharc kísérletét, megteremtette azt a láthatatlanul továbbélő összefogást, amely térdre kényszeríttette a legbrutálisabb diktatúrát.”

 

Az RMDSZ elnöke 1956 következményeiről, tanulságairól beszélve zárta ünnepi beszédét.
„A nemzetnek közös törekvéseiben egységesnek kell lennie, már csak azért is, mert a történelem bebizonyította: elsősorban magunkra számíthatunk. Egyik közös törekvésünk, hogy a magyar nemzet Európában sikeres és tiszteletre méltó legyen. Közös érdekünk, hogy egy szörnyűséges és többnyire keserűséget hozó huszadik század után úgy építsük a magunk társadalmát, hogy a múlt század hibáit ne kövessük el még egyszer. Javítsuk ki az elkövetett hibákat, lássuk a múltat, ismerjük meg azt, de ne tévesszük szem elől a jövőt” – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök.

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.