Kovács Péter, az RMDSZ főtitkárának felszólalása a Magyar Szocialista Párt soron kívüli Kongresszusán

2011.11.12. |
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Kovács Péter, az RMDSZ főtitkárának felszólalása a Magyar Szocialista Párt soron kívüli Kongresszusán

Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim

Fontosnak és örvendetesnek tartjuk, hogy az MSZP a nemzetpolitikájának újraértékelésére készül, ezáltal nagyobb nyitást tanúsítva a határon túli régiók irányába. Megítélésünk szerint nem elsősorban a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a Magyar Koalíció Pártja, a Vajdasági Magyar Szövetség vagy más politikai szervezet, hanem a magyar emberek, a magyar családok irányába kell nyitni. Azon emberek fele kell nyitni, akik nem tudják elfelejteni 2004. december 5-ét. A Magyar Szocialista Párt a Szülőföld Alapon keresztül ezres nagyságrendben támogatott programokat, hosszú éveken keresztül, felülről nyitott rendszerben folyósította az oktatási-nevelési támogatást, határ-menti együttműködésben, Európai Uniós támogatással bonyolított le közös programokat, meghatározó módon hozzájárult a Mátyás szobor felújításához, és ezt a sort folytathatnám. Mindennek ellenére, az MSZP-t a 2004. december 5-i álláspontja alapján ítélik meg a határon túl élő magyar közösségekben. A nyitás által ennek az érzelmi alapú negatív megítélésnek a lebontását kell célul tűzni.

Egy felelős, közképviseletet ellátó politikai szervezet, és az RMDSZ annak tartja magát, nem engedheti meg magának, hogy megsértődjön, hogy elzárkózzon a párbeszéd elől, hogy elszigetelje magát a politikai életben, Bukarest, Erdély, vagy akár Magyarország vonatkozásában. Az elmúlt 22 évben beigazolódott, hogy akkor tudunk eredményeket elérni, ha párbeszédet folytatunk mindazokkal a demokratikus elveket valló potenciális partnerekkel, akiket fel tudunk sorakoztatni a romániai magyar nemzetközösség céljai, elvárásai, igényei mögé. Számunkra nem az a legfontosabb, hogy valaki jobb, vagy baloldali, kereszténydemokrata, szociáldemokrata, vagy liberális, hanem az, hogy hogyan viszonyul az általunk képviselt közösséghez. Ez az elv egyaránt érvényes a bukaresti és a budapesti politizálásunkra, politikai kapcsolatrendszerünkre. Történelmi hibát követnénk el, ha 4, 8 vagy akár 12 éven keresztül ellenzékben, a kormányzó erőkkel párbeszédet nem folytatva politizálnánk, hiszen ezt az időszakot nem elsősorban az RMDSZ sínylené meg, hanem a magyar emberek. Mi a politikai partnereinket nem érzelmi indíttatásból választjuk, hanem minden alkalommal a közösségünk érdekeit helyezzük előtérbe.

Minden magyarországi párttól azt várjuk el, hogy a nemzetpolitikája alakításakor a magyar emberek, illetve a legitim képviseleti szervek álláspontját vegyék figyelembe. Nem irányításra, közvetlen beleszólásra van szükségünk, hanem segítségre. Az erdélyi, romániai magyar közösség van annyira erős, hogy képes igazgatni a saját sorsát. Ennek az alapja pedig a politikai képviselet, amelyet négy síkon lát el a Romániai Magyar Demokrata Szövetség. Az első a bukaresti Parlament, és lehetőleg a Kormány, a második az erdélyi önkormányzatok, a harmadik a magyarországi politikummal való viszony, a negyedik pedig Európa. A saját életterünkre vonatkozó közvetlen döntések Bukarestben és Erdélyben születnek. Fontos a budapesti, az európai szintű hátszél, de ha mi nem vagyunk képesek megvívni a mindennapos csatáinkat, ha nem tudjuk a 7 százalékunk mellé megszerezni a többséget, akkor a külső támogatás nem elég. A közép-kelet európai régióban sajnos ismételten beigazolódott, hogy a történelem visszafordítható. Ha nem vagyunk jelen ott, ahol rólunk döntenek, akkor pillanatok alatt megfosztanak a két évtizedes munka által elért jogainktól. Ezt Budapest vagy Brüsszel nem tudja, nem képes megakadályozni, mert nincsenek meg az eszközei. Az eszközei az egységes politikai képviseltnek vannak meg.

Ezt a politikai egységet, sajnos, ismételt kérésünk ellenére magyarországi irányítással megtörték. Fölösleges anyagi és szellemi beruházás volt öt évvel ezelőtt egy párt megalakítása, és meggyőződésünk, hogy a legújabb párt létrehozása is kudarccal fog végződni. Nekünk, romániai magyaroknak nem ilyen jellegű „támogatásra” van szükségünk. Számunkra kiemelkedően fontos, hogy Magyarország regionális hatalom legyen, hogy képes legyen megakadályozni egy szlovákiai nyelvtörvényt, egy szerbiai kollektív bűnösségre vonatkozó kezdeményezést, vagy akár tudjon eljárni a romániai magyar közösség különböző szintű autonómiájának megszerzése ügyében. Számunkra komoly eredmény a könnyített honosítás lehetősége, főleg ha ez a szülőföldön való boldogulást és nem a kivándorlást, az agyelszívást eredményezi, hiszen a mi jövőképünk a szülőföldünkhöz kötődik. Számunkra ugyanakkor fontos, hogy ne legyen A és B kategóriájú állampolgár, tehát támogatjuk a szavazati jog megadását a kettős állampolgárok számára, természetesen ennek egy olyan változatát, amely nem osztja meg a magyarországi társadalmat.

Végezetül újra hangsúlyozom, hogy 22 év alatt megtapasztaltuk: minden eredményünket a párbeszéd útján valósíthatjuk meg, hiszen egyetlen kisebbségi jogot sem tudtunk elérni és érvényesíteni a román pártok, a román társadalom ellenében. Türelemmel és kitartással viszonyulunk minden magyar közösséget érintő kérdéshez, ideológiai megkötés nélkül tárgyalunk, egyeztetünk minden olyan demokratikus partnerrel, aki a magyar ügy mellé állítható. A kisebbségi politizálásnak ez az egyedüli útja. És ez érvényes Bukarestben és Budapesten is.