Markó Béla miniszterelnök-helyettes beszéde a bizalmatlansági indítvány vitáján

2012.04.27. | Aktuálpolitika , Kormány
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Markó Béla miniszterelnök-helyettes beszéde a bizalmatlansági indítvány vitáján

www.agerpres.ro

Szenátor és képviselő hölgyek és urak!

Bár huszonkét évet töltöttem Románia Parlamentjében, rá kell jönnöm arra, hogy lenne mit tanulnom még a politikusok túlélési taktikáit illetően, de valószínűleg lassan-lassan a fiatalabb kollégákra hagyom ezeket a taunulságokat. A számos konklúzió közül, amelyet a ma megvitatott bizalmatlansági indítvány nyújt, ezúttal csupán kettőre kívánok kitérni.  

Mindenekelőtt Önöknek, az indítvány szerzőinek, egy elvet olyan ajánlok a figyelmükbe, nagyon fontos akkor, amikor kritikát fogalmazol meg, és azt szeretnéd, hogy ez meghallgatásra találjon: próbáld meg az igazat és csakis az igazat mondani. Egyetlen kormány sem tökéletes, bármilyen elképzelés jobbítható, és valószínűleg bármelyik politikai vagy adminisztratív intézkedésnek vannak gyenge pontjai, másszóval: bármikor és bárhol lehet megalapozott kritikát megfogalmazni. De ha ez a bírálat valótlanságokat is tartalmaz, akkor a címzett megkönnyebülten fogja kijelenteni, íme, igazságtalanul támadnak, és úgy véli majd, hogy nem egy jogos kritikáról, hanem egyszerű vádaskodásról van szó. Ez érvényes bármilyen területre, legyen szó művészetről, irodalomról, tudományról, de politikáról is.  

Ebben a bizalmatlansági indítványban hiába fogalmaztak meg esetleges megszívlelendő kritikákat is azzal a kormánnyal szemben, amelynek nemcsak a gazdasági válság következményeivel, hanem a politikai értékek egyfajta válságával is szembesülnie kell, egy olyan válsággal, amely egyaránt jellemzi a kormánytöbbséget, és az ellenzéket is, hiszen amikor rájöttem arra, hogy mennyire hamis az etnikumközi kapcsolatokra és arra a kormány által elfogadott megoldásra vonatkozó fejezet, amely a törvény betartását írja elő a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem esetében, számomra már semmilyen relevanciával nem bír az indítvány többi része sem. Már nem hiteles, ha megengedik, hiszen azt kell feltételeznem, hogy a többi fejezet megírását is ilyen indítékok vezérelték. Előfordulhat, hogy ez nem így van, előfordulhat, hogy mondtak fontos dolgokat is, amelyek megfontolásra érdemesek, de minket, az RMDSZ képviselőit ezzel az egyetlen fejezettel meggyőztek arról, hogy ne foglalkozzunk a többivel.

Hiszen, tisztelt kollégák, a másik tanulság, amit levontam ebben az eltelt két évtizedben, de amit nem fogok soha magamévá tenni, az az lenne, hogy a politikában a túlélés szempontjából nem szerencsés, ha túl jó a memóriád. Jobb, ha inkább amnéziás vagy. Gyorsan el kell felejtened, honnan jöttél, és adott esetben gond nélkül át kell állnod egy másik pártba. El kell felejtened, mit ígértél a választási kampányban, és skrupulusok nélkül éppen az ellenkezőjét kell csinálnod akkor, amikor hatalomra kerülsz. El kell felejtened azt, hogy mit szavaztál meg a tegnap, és ha azt kérik tőled, ma ezzel ellenkezően kell szavaznod. El kell felejtened, hogy amíg kormányon voltál, a romániai magyarok képviselőivel való együttműködést szorgalmaztad, és a jogegyenlőségnek, az önazonosság mindenki számára szabad kinyilvánításának a híve voltál.

Például, ha a Szociáldemokrata Pártban vagy, el kell felejtened, hogy 2000 és 2004 között hagytad, hogy az RMDSZ támogasson, és –ahogyan Önök fogalmaznak ebben az indítványban –, hagytad zsarolni magad ezektől a közönséges zsarolóktól, hogy 2001-ben elfogadd a Helyi Közigazgatási Törvény módosítását, bevezetve ezáltal a kötelező anyanyelvhasználatot a hivatalos feliratok és a közönségszolgálat terén azokon a településeken, ahol a nemzeti kisebbségek számaránya eléri a 20%-ot. Mi több, valószínűleg a hatalmon való maradásod érdekében, 2003-ban módosítottad Románia Alkotmányát, együtt ezekkel az RMDSZ-esekkel, akik nem csinálnak mást, mint folyamatosan zsarolnak, de együtt a Nemzeti Liberális Párttal és a Demokrata Liberális Párttal is, oly módon, hogy ez az anyanyelvhasználatra vonatkozó kötelezettség kiterjedjen az állam dekoncentrált intézményeire, valamint az igazságszolgáltatásra is. De ez sem volt elég: miután még 2002-ben – engedve ugyanazon RMDSZ zsarolásának – elfogadtad a marosvásárhelyi magyarok kérését, és egyetértettél egy önálló magyar középiskola, a Bolyai Farkas Líceum létrehozásával, engedtél az aradi Szabadság-szobor visszaállítására vonatkozó zsarolásnak is. Borzalom, szörnyűség, katasztrófa, kedves kollégák, egy folyamatos nemzetárulás, amit valóban csak szinte teljes amnéziával lehet túlélni. És hány magyar iskolát, hány szégyenletes árulást vittünk véghez együtt.

Ha pedig a Nemzeti Liberális Pártban vagy, ahhoz, hogy benne maradj a politikában, és aláírj egy ilyen indítványt, el kell felejtened természetesen azt, hogy 1996 és 2000 között együtt voltál a kormányban az RMDSZ-el, és együtt konspiráltatok Románia érdekei ellen akkor, amikor 1999-ben megszavaztatok egy új oktatási törvényt, amely nem volt ugyan tökéletes, de már lehetővé tette például anyanyelvű oktatási intézmények, tanszékek és karok létrehozatalát. Hasonlóképpen, még fel sem ocsúdtál az elcsábulásból, és 2004-ben újból az RMDSZ-el voltál, újból nekifogtatok a kisebbségi jogok kiszélesítésének, tovább bővítettétek az anyanyelvű oktatás körét, újabb kisebbségi tannyelvű iskolákat hoztatok létre. Hány tévedés, hány zsarolás, hány árulás! És most, egyszeriben csak megvilágosodtak, tisztelt kollégák! Egy olyan marosvásárhelyi egyetem esetében – amely 1946-ban egy királyi rendelet nyomán jött létre, és amely valamikor kizárólag magyar tannyelvű volt – vitatják a törvény betartását, pontosabban olyan egyetemi struktúrák kialakítását, amelyekben az ezen a nyelven oktató tanároknak is döntési joguk lenne. Amit pedig az egyetemi autonómiával kapcsolatban mondanak, az számomra, ne haragudjanak, egy nagy ostobaság. Most már értem, miért tartanak az általunk kért autonómia-formáktól. Önök valószínűleg azt hiszik, hogy az autonómia nem jelent mást, mint a törvények és az Alkotmány be nem tartását. Önök valószínűleg az egyetemi autonómia esetében is úgy vélik, hogy ez felülírja a törvényt és az Alkotmányt, hogy egy egyetemi szenátusnak nem kell tiszteletben tartania a kisebbségi jogokat, és hogy a Babes-Bolyai Kolozsváron és a Művészeti Marosvásárhelyen tévedett, amikor alkalmazta a törvényt, és hagyta, hogy a magyar oktatók is döntési jogokat kapjanak. Engem igazán szórakoztat, hogy egyik napról a másikra ennyire autonómia-pártivá lettek, tisztelt kollégák.

Valószínűleg elfelejtették azt is, hogy miközben folyamatosan zsaroltuk Önöket, együtt vittük be az országot a NATO-ba és az Európai Unióba, a két legnagyobb árulás, amelyet mi együtt követtünk el, de akkor nem zsarolókként voltunk elkönyvelve, hanem mérsékelt, józan politikusokként, akik egyidőben küzdenek saját közösségük és az egész ország érdekében.

Én nem vagyok amnéziás, emlékszem arra, mennyit vitáztunk együtt – sokszor konfliktusba is kerültünk – az etnikumközi viszony kapcsán, de végül mégis sok jó megoldást találtunk.

Ma pedig, tisztelt kollégák, az Önök helyében én nem emeltem volna be az indítványba a MOGYE kérdését. És a nemzeti kérdés tekintetében sem mondanék mást ellenzékben, mint amikor kormányon vagyok.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség nem szavazza meg a bizalmatlansági indítványt.

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.