Nemzetünk lelkének hajtóműve a szabadság – Kelemen Hunor a tizenhárom vértanúról emlékezett meg október 6-án, az aradi vesztőhelyen

2015.10.06. | Megemlékezés , Arad
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Nemzetünk lelkének hajtóműve a szabadság – Kelemen Hunor a tizenhárom vértanúról emlékezett meg október 6-án, az aradi vesztőhelyen

Fotó: Banga Előd-Ernő

„Az Aradon kivégzett tizenhárom katonai vezető áldozata volt az abszolutizmus arrogáns önkényének és hőse egy nemzetnek. Mindazt, amit tettek nem önös érdekből cselekedték. Igazságért kiáltottak, szabadságért harcoltak, a magyar nép nevében tették mindezt úgy, hogy közülük sokan nem is voltak magyar anyanyelvűek. Emberi nagyságukat csak növeli, hogy a magyar forradalom hármas jelszava számukra egyben erkölcsi kötelesség is volt” – fogalmazta meg Kelemen Hunor a vértanúság mának és a holnapnak szóló üzenetét október 6-án, kedden, az aradi vesztőhelyen elmondott megemlékező beszédében. A 166 éve kivégzett tizenhárom tábornokról az RMDSZ elnöke azt mondta: haláluk tanúsítja, hogy a szabadság nem lehet kizárólagosan egy nemzeté vagy egy népé.

Kelemen Hunor aradi beszédében a szabadság jelenkori eszményét is hangsúlyozta: a romániai magyarságnak ma a szabadság azt jelenti, hogy nem akarja másodrangú állampolgárnak érezni magát saját hazájában. „Amit magunk számára kérünk, azt nem akarjuk mástól elvenni. Ma nekünk a szabadság azt is jelenti, hogy nem a honvédelmi miniszter mondja meg, hogy miről beszélhetünk, és miről kell hallgatnunk. Ezt nem tudjuk elfogadni, ebből nem kérünk! Neki, és a hozzá hasonlóan gondolkodóknak is üzenjük innen, hogy a mi szabadságunktól nem lesz kevésbé szabad a többségi nemzet” – mutatott rá az RMDSZ elnöke, ugyanakkor azt is hozzátette: 1849 és 1849 arra tanítja a közösséget, hogy kell tudnia áldozatot hozni, megújulni, és kell tudnia előre tekinteni. A magyar szabadságharc pedig azt példázza, hogy aki szereti a nemzetét, az annak nemcsak a múltját szereti, hanem tevékeny a jelenében, és felelősséget vállal a jövőjéért.

Az RMDSZ elnöke arra is emlékeztetett, hogy a magyarság ezer esztendős történelméből számos kudarc, bukás krónikáját jegyezték le. „A történelemkönyvekben ezekből van több, ám amit sokszor nem rögzítettek a krónikások, vagy felületesen letudták néhány mondatban, az a számos felemelkedés, talpra állás, az otthon újrateremtése, a szülőföld megőrzése. Ez az igazi dicsőség! Képzeljük el egy percre, hogy a 48-49-es szabadságharc kudarca után nincs talpra állás, nincs valamilyen újrakezdés. Képzeljük el, hogy magába roskad a nemzet és nem képes az építkezésre. Gondoljunk bele abba, hogy őseinknek hányszor és hányszor kellett újrakezdeniük a harcot, hányszor és hányszor kellett talpra állniuk, az otthont újjáépíteniük, az elkeseredést, a kishitűséget legyőzniük. És képzeljük el mindezt, mert ma pontosan 125 éve annak, hogy a Szabadság-szobrot köztéren felavatták. Gondolta-e azt valaki 1890-ben, hogy 1923-ban előbb bedeszkázzák, majd két évvel később lebontják a szobrot? És ki hitte volna 1925-ben, hogy a Szabadság-szobrot 74 év rabságra ítélik? És mindezek után, ki hitte volna a kommunizmus utolsó éveiben, hogy ez a szobor néhány év múlva kiszabadul a rabságból és ismét köztéren fog állni teljes pompájában?” – szólt Kelemen Hunor a 125 éves aradi szimbólum hányatott sorsáról és a magyarság reményeinek újjászületéséről. Az RMDSZ elnöke szerint ma minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy a 19. századi magyar történelemben az 1848-49-es forradalom a megújulásra tett kísérlet volt. „Bár nem volt sikeres abban az értelemben, hogy elérte volna azonnali célját, a modern nemzetté válás a magyar szabadságharc nélkül ma már nem képzelhető el. A megújulásra való képességét biztosította a nemzet, és a szabadságharc öröksége továbbra is ki nem apadó forrása a szabadság iránti vágynak, olyan hajtómű a nemzet testében és lelkében, amely még a húszadik század sötét évtizedeiben is kellő erőt adott a túléléshez” – nyomatékosította a történelmi pillanat jelentőségét a szövetségi elnök. Összegzésként arról beszélt: az emlékezés látszólag a múltról szól, de igazából mindig a jövő felé tekint.„Kissé aggódva ugyan, de reménykedve tekintünk a jövőbe abbéli hitünket megerősítve, hogy a szabadság iránti szeretetünk hajtóműve lesz minden jövőbeli cselekedetünknek. Főhajtással tisztelgünk a tizenhárom aradi vértanú előtt, és bár a 21. században a mi harcunkat más eszközökkel kell megvívnunk, az ő példamutatásuk, áldozatkészségük, konok hitük, és kifogyhatatlan reményük segítségünkre tud lenni életünk minden napján” – jelentette ki végezetül Kelemen Hunor.

A tizenhárom vértanúról való megemlékezésen, az aradi vesztőhelyen hazai és magyarországi intézmények, politikai szervezetek koszorúztak. Beszédet mondott Semjén Zsolt, a magyar kormány miniszterelnök-helyettese, Gheorghe Falcă, Arad polgármestere és Faragó Péter, az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnöke. Ezt megelőzően az emlékezők a Szabadság-szobornál helyezték el a kegyelet koszorúit, az aradi belvárosi római katolikus templomban pedig szentmisét tartottak az aradi vértanúk emlékére, amelynek főcelebránsa és szónoka Ft. P. Urbán Erik csíksomlyói ferences atya, erdélyi érseki helynök volt. 

Kelemen Hunor szövetségi elnök teljes beszéde letölthető ITT.

Kelemen Hunor a tizenhárom vértanúról emlékezett meg október 6-án, az aradi vesztőhelyen Kelemen Hunor a tizenhárom vértanúról emlékezett meg október 6-án, az aradi vesztőhelyen Kelemen Hunor a tizenhárom vértanúról emlékezett meg október 6-án, az aradi vesztőhelyen
Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.