Háromszék legmagasabban fekvő, magyarok által lakott településén is van mit ünnepelni. Kommandón visszaállították eredeti állapotába azt a világháborús emlékművet, amelyet 1989 előtt, a hatalom el akart tüntetni.

A polgármesteri hivatal előtt, szinte újnak tűnik a kettős rendeltetésű emlékmű: hiszen az építmény nem csak az első világháború katonáinak síremléke, mert annak idején az országzászló is ezen a helyen lobogott. Vasárnap, a május 27-i ünnepségen újra felvonták a magyar nemzet zászlaját.

„Néhány napja itt csupán egy tábla nélküli kőépítmény volt, amelyen a gyerekek játszottak. Volt, aki tudta, hogy mit jelképez, mások pedig nem. Most, restaurált állapotában olyan, mint az első világháború után, 1942 júniusában, amikor elkészült” – fejtette ki ünnepi beszédében Kocsis Béla, Kommandó polgármestere.

A 12 méteres oszlopra legelőször Magyarország zászlaját húzták fel: a lobogót Latorczai János, a Magyar Országgyűlés alelnöke hozta ajándékba a kommandóiaknak. A magyarországi politikus a zászló jelentéséről beszélve elmondta: az nem csupán a hit és a megtartó erő jelképe, hanem az együvé tartozást is jelenti. „Az országgyűlés nevében tisztelettel hajtok fejet önök előtt, az önök megmaradni akarása előtt” – fogalmazott Latorczai.

Az ünnepségen felszólaló Harrach Péter, a magyarországi parlament KDNP frakciójának vezetője személyes érzéseinek adott hangot: szerinte az anyaországi megosztottság után jó egy olyan vidékre érkezni, ahol a hazaszeretet jól érezhető.

Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke egy régi kommandói legendát elevenített fel az akkor Pestszenterzsébetről érkezett zászlóval kapcsolatban: „…további sorsát csak találgathatjuk. Az egyik elbeszélés szerint egy kommandói erdész volt az, aki az impériumváltás után eltette az összetépett zászló egyik darabkáját. Később megijedt, és félelmében elásta azt a zászlódarabot az erdőben. Otthon eltenni nem merte, elégetni nem akarta. Inkább elásta egy csutak mellé. Aztán telt az idő: napra nap, hétre hét, évre év jött. Azon vette észre magát, hogy szeret az erdőnek azon részében sétálni, szeret a csutak mellett üldögélni, ahol elrejtette a magyar nemzet zászlójának egy darabját. Úgy érezte, hogy a szülőföldjének az a darabja mintha vele beszélne. Ami persze képtelenségnek tűnik. Mégis, ahogy megöregedett, már sehol máshol nem volt jó, csak ott azon a helyen. Egyre többet üldögélt az eltemetett igazság felett."

Thiesz János, Kovászna város alpolgármestere köszöntőjében rámutatott: Kommandó lakóival a természet és a történelem egyaránt zord volt, a település mégis fennmaradt: ez a tény, az embereket dicséri, akik tudtak, és akartak is tenni településükért, akik nagyban hasonlítanak Wass Albert, Nyírő József, vagy Tamási Áron regényeinek hőseire.

Kommandó történetét kevesen ismerik úgy, mint Szabó Mária, akinek nevéhez a település monográfiája is köthető. Nem véletlen tehát, hogy a helyreállított emlékmű talapzatánál épp ő számolt be az építmény viszontagságos múltjáról. A kommunista diktatúra szemében tüske volt minden magyar eredetű emlékmű. Nem számított, hogy a helybéliek sérelmezik, hogy barátaik, bajtársaik, rokonaik emlékét megsemmisítik – az emlékműre Marx, Engels és Sztálin képmása került, a zászló helyét pedig a vörös csillag bitorolta. Az 1956-os magyarországi forradalom Kommandón is érezhető volt: néhány bátor helybéli felfedte a monumentum eredeti feliratát. A bosszú bebörtönzés volt: ember és emlékmű számára egyaránt. Az eredeti táblát olyan vastagon vakolták be, hogy a restauráló csoport, csak fáradtságos munkával tudta felfedni az 1942-es feliratot.

Az emlékművet Kovács Gábor római katolikus esperes és Pop Levente református lelkipásztor áldotta meg. Az ünnepség koszorúzással, és Wass Albert regényének nyomán 13 almafa elültetésével ért véget.

Ezt követően, a községházában található Biblionet pontot is felavatták: a megyében ez a 30. hasonló létesítmény, amely Szonda Szabolcs megyei könyvtárigazgató szerint nem csak az internetezők számát növeli, hanem a könyvek igénylését is fokozza az elmúlt év tapasztalatai alapján.