A kommunizmus
A kommunizmus kifejezés a latin commune = közösség, állam kifejezésre veztehető vissza. A kommunizmus egy, az osztályharcra és a történelmi determinizmusra épülő politikai ideológia, melynek kidolgozói Karl Marx, Friedrich Engels. Majd a XIX. századi munkásmozgalom meghatározó ideológiájává vált. Ezt a hagyományt folytatta és politikailag alkalmazta Lenin, aki 1917-ben a bolsevik párt révén hatalomra került Oroszországban, létrehozva az első szocialista államot, a Szovjetuniót. A II. világháború után a szovjet hadsereg (Vörös Hadsereg) a szocializmust mint valami „vörös pestist” erőszakkal terjesztette el: így Romániában és a többi szomszédos országban is, ezután került hatalomra a kommunista párt, és indult el a társadalmi-politikai rendszer szovjet típusú átalakítása.
1945 márciusában alakult meg Románia első olyan kormánya, melyben a kulcspozíciók már a Román Kommunista Párt (RKP) kezében voltak. Az 1947 végéig tartó átmeneti időszak után a Kommunista Párt (KP), főleg a „szalámitaktikát*” alkalmazva, ellenfeleit kiszorította-felszámolta, és egyedüli pártként kormányozta az országot. Hatalomra kerülve, a kommunisták igyekeznek megsemmisíteni a korábbi vezetőréteget (elit), s az egész országot, nemzetet, gazdaságot, társadalmat és kultúrát átgyúrni saját ízlésük, elképzelésük szerint. A kommunizmus egyfajta új vallás, mely nem tűr sem pluralizmust, sem „idegen isteneket”.
A kommunista hatalmi-uralmi helyzettel jellemezhető az 1947–1989 közti periódus Románia történetében. A rendszer magát eleinte kizárólag kommunistának, később részben szocialistának nevezte. A demokratikus szocializmustól való megkülönböztetés miatt ezért ezt a négy évtizedet diktatórikus szocializmusnak vagy államszocializmusnak nevezzük. Utóbbi név utal arra is, hogy az állam és a párt ebben az időszakban összeolvadt egymással. Ezért használjuk a pártállam, állampárt kifejezéseket is.
A romániai kommunista rendszer közel fél évszázados időszaka (1945/47–1989) két alkorszakra osztható:
- A sztálinista korszak (1947/48–1965), melynek „erős embere” (= első számú vezetője) Gheorghe Gheorghiu-Dej. A szovjet típusú társadalom és gazdaság alapjait teremtik meg szolgai módon, majd 1958 után a személyi kultusz, a központosított tervgazdaság, a diktatóriukus politikai rendszer fenntartásával a KGST-munkamegosztást (mezőgazdasági, nyersanyagtermelő ország) elutasítják.
- A „sokoldalúan fejlett szocialista társadalom” (1965–1989), egyfajta „szovjetellenes sztálinizmus” melyet utólag Ceaușescu diktatúrájának nevezünk. Az 1980-as évektől egyre inkább egyfajta nemzeti kommunizmusnak tekinthetjük, mert az egyébként nemzetközi (internacionalista) szocialista ideológia Romániában ebben az időszakban erőteljesen, durván nacionalista lett. Kezdetben burkoltan oroszellenes, később nyíltan magyarellenes.
A nacionalizmus szerepe: összefogni a román nemzetet. Olyan sztereotípiákkal (klisékkel) dolgoznak, mint „ostromlott vár” (a világ összesküdött Románia ellen,) „belső ellenség” (pl. romániai magyarok), s a személyi kultuszt is gerjesztő „Nagyszerű Vezető”, „Nagy Kormányos”, a románok a „legkiválóbb, legszorgalmasabb, legtoleránsabb nép-nemzet” stb. A nemzeti kommunizmus másik sajátossága a minél távolabbi történelmi gyökerek keresése, így jutottak el Burebista „központosított és egységes” dák államához, amely Ceauşescu Romániájának előképe lenne. A demokrácia, az élelmiszerek és a fűtés vagy meleg víz hiányát primitív nacionalimussal kompenzálta a Ceaușescu-rendszer.
*szalámitaktika – az a módszer, hogy a politikai ellenfeleket megosztva, sorra győzik le a kommunisták. (Előbb egyesekkel szövetkeznek, majd a volt szövetségeseket is félreállítják, felszámolják.) Az eljárás arra is értendő, ahogy a jogfosztás, a diktatúra bevezetése is fokozatosan történik, mert így kisebb ellenállásba ütköznek.
**„megszűnik az embernek ember általi kizsákmányolása” – pontosabban ezt felváltja az embereknek a szocialista v. kommunista állam általi kizsákmányolása. (László László)