Daciada

Dácia egykori nevéből származó kifejezés a nemzeti kommunizmus (Ceaușescu-korszak) idejéből, amikor igyekeztek minél mélyebbre visszamenni a “történelmi gyökerekhez”. A Daciada egyik lehetséges fordítása: Dácia olimpiája. Szintén kínai és észak-koreai mintára támadt Ceaușescunak az az ötlete, hogy Romániában is nagy méretű tömegrendezvényekkel kell felrázni, megmozgatni és a diktatúra szolgálatába állítani a lakosság minden rétegét. Azt igyekeztek sugallni a résztvevőknek, hogy a dákok derék utódai mennyire jók, kitartóak és sikeresek a sport terén is.

1977–1989 között a Daciada keretében hatszor szervezték meg ezt az országos tömeges sportrendezvényt, melynek volt helyi szakasza (iskolai, falusi, vállalati), ezt követően körzeti, megyei, regionális, majd kétévente országos döntő. Március és október között zajlott a Daciada nyári szakasza, és volt téli szakasz is, a megfelelő téli sportokkal, illetve olyan sportágakkal, melyeket teremben télen is lehetett művelni. Általában az olimpiai sportokban, sportágakban rendezték a Daciada versenyszámait, de éppen a nemzeti kommunizmus miatt nagy hangsúlyt fektettek a román nemzeti sportokra, köztük is az ojnára. (Elfogult vélemények szerint az ojna lenne a baseballjáték őse, melyet román kivándorlók honosítottak meg Amerikában, holott azt már az 1700-as években játszották Angliában és Írországban...)

Az első rendezvényen a hivatalos adatok szerint 6 millió résztvevő indult, és a mozgalom jelszava az volt: Élen a munkában, élen a sportolásban! A rendezvényeknek volt egy olyan, hivatalosan soha ki nem mondott, célja, hogy az emberek, különösen a fiatalok szabadidejüket is ellenőrzés alatt, szervezett formában töltsék el, nem pedig egyénileg, családban vagy baráti körben.

E tömegsportmozgalomnak is fontos szerepe volt a személyi kultuszban, hiszen ezek során készültek fel a vezért ünneplő mindenkori tömegfelvonulásokra vagy stadionokat megtöltő ünneplésekre.

A tömegsportban élenjáró sportoló robotportréja megkövetelte, hogy a sportoló és főleg az élsportoló legyen hűséges a szocializmus eszméihez, szeresse hazáját és szülőföldjét. Legyen élenjáró a munkában, tanulásban, legyen mentes a sztárallűröktől és az individualizmustól, valamint a nyugati sportolókat jellemző pénzéhségtől. (A Daciada különböző szakaszainak győztesei többnyire csak elismerő okleveleket, diplomákat kaptak, esetleg ingyenes edzőtábort, de nem volt szokás a pénzjutalom, legfeljebb némi tárgyjutalom, főleg sportfelszerelés formájában.)

Mivel országosan és főleg vidéken hiányoztak a nagy létszámú sportolót és nézőt befogadó sportpályák, sportcsarnokok és a megfelelő sportfelszerelés, ezért minimális állami befektetésekkel, de óriási mozgósítással és hazafias munkának mondott, valójában kötelező önkéntesmunkával foci- és atlétikai pályákat, sportcentrumokat alakítottak ki. (A nosztalgiázók szerint a mai romániai sportlétesítmények jelentős részét akkoriban hozták létre, de ez csak részben felel meg a valóságnak.)

A Daciada-mozgalom egyfajta tehetséggondozó és tehetségeket felkaroló rendezvény is volt, mely során elég sok, később nemzetközi porondon is sikeres romániai élsportolót elindított vagy felfedezett. (László László)