Domokos Géza

szerkesztő, író, műfordító, politikus. Domokos Géza elszegényedett székelyföldi családból származott.

Tanulmányait a zágoni elemi iskolában kezdte, majd a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban folytatta. 1948-ban a kolozsvári Bolyai Egyetem magyar–orosz szakára felvételizett, az első tanulmányi évet követően ösztöndíjasként Moszkvába küldték. Tanulmányait a Makszim Gorkij Irodalmi Intézetben folytathatta, ahol többek között Pausztovszkij (híres orosz író) tanítványaként diplomázott.

Hazatérését követően Bukarestben telepedett le. Pályáját az Előre című országos lap riportereként kezdte 1954-ben. Azt követően 1956-tól a Pionír, 1957–1961 között az Ifjúmunkás, 1961-től az Irodalmi Könyvkiadó nemzetiségi részlegének főszerkesztője volt. Főszerkesztősége idején indult a kiadó Forrás, Horizont és Romániai Magyar Írók sorozata. A váltást az 1968-as események jelentették, amikor a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság nemzetiségi bizottságának elnöki tanácsadójaként részt vett a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága által rendezett értelmiségi találkozókon, ahol a kisebbségi igények egyik szószólója volt. Amikor az ún. „kettős kötődés” elvével a magyarországi írók megpróbálták megfogalmazni azt a tételt és elvárást, hogy a kisebbségi magyar irodalmak a maguk kettős kötődésével (egy szomszédos szocialista országban lévő többségi nemzet felé, magyar íróként) hidat alkothassanak a magyarság és szomszédai között, Domokos az Előrében közölt cikkben foglalt állást a Román Kommunista Párt álláspontját hangoztatva.

Saját szavait idézzük: „Tudtam már akkor, 1968 nyarán, hogy a nyomásra, politikai és erkölcsi elveim ellenére írott cikk nem válik dicsőségemre. Méliusz József, Szász János, Bodor Pál a tanúm: tudatosan vettem vállamra a szégyen keresztjét. […] A morgó, vicsorgó vadat meg kell nyugtatni. Sosem szűnt meg bennem a gyanú, hogy egy év múlva, 1969 decemberében azért neveztek ki a Kriterion igazgatójává, mert azt a cikket megírtam. Azon még gondolkodnunk kell sokunknak, elsősorban nekem: megérte-e? Erkölcsileg bizonyára nem érte meg. […] Ami két évtizedes kiadói munkámat illeti, az az önzetlen erőfeszítés – a tisztító, szabadító kockázatvállalás lehetőségét és nemegyszer örömét idézem fel – számomra megérte.” (Látó, 1993. febr. 357.)

A Kriterion Könyvkiadó igazgatói posztját a rendszerváltásig sikerült megőriznie. A fővárosi székhellyel és kolozsvári fiókkal rendelkező kiadónál – Domokos vezetése alatt – közel 2000 cím jelent meg mintegy 21 millió példányban: magyarul, románul és a nemzetiségek nyelvén. Domokos a kiadót szellemi és kulturális műhellyé formálta. A kommunista cenzúra beavatkozásait sikerült valamelyest csökkenteni – Domokos karizmatikusságának, határozott fellépésének, valamint a kiadón belül szinte minden apró részletre irányuló figyelmének és kompromisszumkészségének köszönhetően.  

A kiadó igazgatása mellett politikai szerepet is vállalt, 1969–1984 között a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának póttagja volt. Emellett elismert tagja volt a román kulturális és irodalmi köröknek.

1989 után, mint a romániai magyar kulturális hálózatok legismertebb vezetője, vállalta a politikai érdekvédelmi munkát és az RMDSZ-elnökséget 1993-as lemondásáig.

Nyugdíjas éveit emlékiratai összeállításának szentelte. Publicisztikájával, önéletrajzi munkáival a romániai magyar közösség sorsának, dilemmáinak éles, pontos, mélyreható elemzését végezte el.  

Kívánsága szerint Zágonban helyezték örök nyugalomra. (Fodor János)

Fontosabb munkái

Esély. Visszaemlékezés 1989–1992. 1–3. kötet. Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 1996–1998.

Igevár. Kriterion-történet tizenhat helyzetképben elmondva. Pallas-Akadémia–Polis, Csíkszereda–Kolozsvár, 2000.

Éveim, útjaim, arcaim. Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2002; Pro-Print, Csíkszereda, 2012.

Apályban. Napló – ezerkilencszáznyolcvannyolc; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2004.