Duna-csatorna, Nép Háza – szocialista megaberuházások, „koncsentrálás”
A szocialista pártvezetésnek, különösen Ceușescunak számos grandiózus projektje volt, melyek közül a legismertebbek a Duna-csatorna, a Nép Háza, vaskapui vízerőmű, transzfogarasi műút, bukaresti metró, Bukarest–Duna-csatorna.
A Dobrudzsát átszelő Duna-csatornát Cernavodătól Agigeáig és Năvodari-ig – amely 450 km-rel rövidíti le a Fekete-tengerhez való kijutást, ami a folyóval ellentétben már nem számított nemzetközi vízi útnak, és ezért a hatvanas évektől egyben a Szovjetuniótól való függetlenedést is szolgálta – már 1949-ben elkezdték ásni, főleg politikai elítéltekkel, de kétszer is abbahagyták, majd 1976-ban, Ceaușescu idejében kezdték el újra, és 1984-ben avatták fel. Hossza közel 70 km, szélessége 90–120 m, és mélysége 7 m. Megépítéséhez igénybe vették a hadsereget is, de döntően politikai kényszermunkások és az odavezényelt építőmunkások tízezreit dolgoztatták. Tömegeket hívtak be koncsentrára, azaz katonai munkaszolgálatra.
A Nép Háza (ma a Parlament épülete) eredetileg Ceaușescu elnöki palotájának készült. Az 1977-es pusztító földrengés után a diktátor elérkezettnek látta az időt, hogy koreai és kínai példára reprezentatív székházat építsen saját használatra. Ennek megfelelően előbb Bukarest belvárosából kb. 7 km² terület – benne számos régi értékes épülettel – lebontatott, és ide tervezték meg a grandiózus elnöki palotát az idevezető 120 m széles Szocializmus Győzelme sugárúttal. Hét év megfeszített munkájával dolgozott itt folyamatosan 20 000 munkás (jelentős részük „koncsentrán”), 5000 katona, 700 építész, mindennap 3 váltásban. Az építésénél nem takarékoskodtak az építőanyaggal vagy pénzzel, többször is a már elkészült részeket elbontották és újrakezdték a diktátor szeszélyének megfelelően. Csak márványból 1 millió köbmétert használtak fel, és hasonló mennyiségű értékes faanyagot.
Így lett a Nép Háza a világ egyik legdrágább épülete: csak Ceaușescu 1,75 milliárd dollárt költött rá, és összesen 3 milliárd eurójába került a román adófizetőknek. (Összehasonlításul a Vaskapu I. vízi erőmű építése 400 millió dollárba került.) Ugyanakkor nemzetközileg is az egyik leghatalmasabb épületnek számít: 86 méter magas a felszínen és 92 méter mély a föld alatt. Itt atombiztos bunkert is kiépítettek egyebek mellett.
A transzfogarasi műút (7C, Arpașu de Jos – Alsóárpás – és Curtea de Argeş között), amelyen nyaranta oly izgalmas átkelni, ugyancsak a diktátor egyik kedvenc megvalósítása. A cél az volt, hogy a Kárpátokon keresztül egy fontos stratégiai átkelőt hozzanak létre. Ez 1974-re valósult meg. Építése rendkívüli erőfeszítéssel járt, csak dinamitból (a robbantásokhoz) 6520 tonnát használtak fel. A 90 km-es útszakaszon 27 viadukt és 830 kisebb-nagyobb híd található. De a magashegyi átkelő csak nyaranta járható.
A vaskapui vízerőmű tekinthető a diktátor egyik legsikeresebb projektjének, melyet a szomszédos Jugoszláviával együtt valósítottak meg két szakaszban. Előbb a Vaskapu I. készült el (1964–1972), mely 33 méterrel megemelte a Duna vízszintjét, és akadálymentessé tette a hajózást az addig sok problémát okozó Kazán-szorosban, egyben mind Jugoszlávia, mind Románia számára jelentős mennyiségű elektromos áram termelését tette lehetővé. (A megemelkedett vízszint áldozata lett Ada Kaleh addig törökök lakta nevezetes szigete és a régi Orsova.) A Vaskapu I. sikerének hatására épült a Vaskapu II. (1977–1984), mely valamivel kisebb energiatermelő kapacitással rendelkezik. A vízlépcsőkön a hajózást zsilipekkel oldják meg.
A bukaresti metró első 6 megállót magában foglaló szakaszát 1979-ben avatták fel, és a diktatúra bukásáig további 7 lépcsőben újabb metrószakaszokat bocsátottak a főváros lakossága rendelkezésére. Ceaușescu azt igyekezett ezzel is bizonyítani, hogy a román építőmunkások és szakemberek világszínvonalú munkákat képesek megvalósítani. Az első metrószerelvények aradi gyártmányúak voltak, és a földalatti vasút segített a főváros zsúfolt közszállításán. (László László)