Egészségügyi ellátás

A romániai államszocializmus első két-három évtizedében kiépült az országos állami egészségügyi ellátórendszer, ami következtében a születéskor várható élettartam megnőtt, csökkent a csecsemő- és gyerekhalandóság. Az egészségügyi nevelés, a higiénás viszonyok javulása s a védőoltások általánossá válása következtében számos betegség gyakorlatilag megszűnt, mint például gyermekbénulás, torokgyík, tüdőbaj, rüh, tífusz. Megszűnt az otthonszülés, a csecsemők közel 100%-a egészségügyi intézményekben jött világra. A kórházak felszereltsége és gyógyszerellátottsága (például antibiotikumokkal) sokat javult. Ez az ingyenes egészségügyi ellátás nem emelkedett a nyugat-európai színvonalra, de mindenképpen előrelépést jelentett a korábbi időszakhoz képest.

Ebben a látványosnak mondható fejlődésben az 1980-es év jelentett törést, amikor Románia hozzákezdett a külföldi adósságainak törlesztéséhez. Mivel a felvett hitelekből nem jöttek létre olyan termelőegységek, amelyek hatékonyan termeltek exportra, ezért a szükséges forrásokat az import csökkentésével próbálták megoldani. Az egészségügy esetében ez orvosi műszerek, segédeszközök és gyógyszerek behozatalának korlátozását jelentette. Mivel az átlagembereket kiszolgáló egészségügyi rendszer mindezt igencsak megsínylette, ekkortól fejlesztik erőteljesebben a korábban is létező és kizárólag a párt- és állami vezetést kiszolgáló külön egészségügyi hálózatot.

A kórházi körülmények sokat romlottak, kezdve a gyógyszerek, kötszerek és tisztítószerek előbb alkalmi, majd krónikus hiányától. Később az áramkorlátozások is sok gondot okoztak, ekkor terjed el a kórházi felülfertőzések rendszere: a beteg bemegy egyetlen betegséggel, esetleg abból kigyógyul, de ott újabbat is felszed az orvosi műszerek és fecskendők, injekciós tűk nem megfelelő sterilizálása miatt. (Még az egyszer használatos eszközök eltejedése előtt vagyunk!) Az 1980-as évek végére a romániai kórházakban 13 000 gyerek lett AIDS-fertőzött, a rosszul sterilizált injekciós tűk következtében. Ugyanebben az időszakban előfordult, hogy a nőgyógyász szakorvosok egy napra egyetlen pár gumikesztyűt kaptak (vagy egyet sem).

Ugyancsak takarékossági okokból elmaradt a régi kórházépületek felújítása, esetenként meszelése, fertőtlenítése. Az utolsó években a kórházi betegek télen a szinte fűtetlen kórtermekben a hidegtől is rengeteget szenvedtek.

Az ingyenes romániai egészségügyi ellátás másik komoly problémája a hálapénz elterjedése. Elítélte ugyan a hivatalos propaganda, és a büntetőtörvénykönyvben is voltak erre vonatkozó pragrafusok, de a valóságban ez általános gyakolat lett.  

A korabeli egészségügyi statisztikák igyekeztek a negatívumokat leplezni, de ennek ellenére vannak olyan adatok, amelyek a szocialista egészségügyi rendszer árnyoldalairól árulkodnak. Ez leginkább halandósági mutatókkal ragadható meg. Igen sok nő halt meg szülés után, (Európában ebben negatív listavezető volt Ceauşescu Romániája), vagy számszerűsítve, a csecsemőhalandóság jó két évtizednyi csökkenés után 1987-re újra megközelítette az 1965-ös szintet: 1965-ben 12.000 csecsemő halt meg, és 1987-ben is több mint 11.000, miközben ugyanezen idő alatt Európában a csecsemőhalandóság az egyharmadára csökkent. (László László)