Falurombolás (településrendezés, szisztematizálás, „városfejlesztés”)
A szocializmus nemcsak a társadalmat, a politikai és a gazdasági viszonyokat változtatta meg erőszakosan, hanem a települések kinézetét is. És tették ezt „fejlesztés” címén, a lakosság „érdekében”. Ehhez a városfejlesztéshez kötődik az iparosítással felduzzasztott városi lakosság számára a lakások biztosítása: minden szocialista városban emeletes tömbházakból álló lakónegyedeket emeltek. Továbbá a történelmi városközpontokat átalakították szocialista divatelképzelések szerint. S ezeket a változásokat gyorsították a természeti katasztrófákat követő helyreállítások (az 1970-es és 1975-ös árvizek és az 1977-es pusztító földrengés.) Ezek után szabadon lehetett rombolni, és lehetőleg betonból új, „szocialista” városközpontokat kialakítani. A korábbi magyar vagy szász városokat ez a településfejlesztés még fokozottaban érintette, itt további rombolásokat terveztek.
A falurombolás előzményei az 1970-es évekre vezethetők vissza, amikor 1973-ban először Ilfov és Giurgiu megyékben elkészítették 123 község településrendezési tervét: az „életképtelennek” nyilvánított kisebb falvak lakosságát beköltöztetve a községközpontokba, ezzel felszabadítva a mezőgazdaság számára kb. 7300 hektár termőterületet. Az említett községközpontokat is átalakították: a centrumokba egy helyre elhelyezve a községházát, művelődési otthont, iskolát-óvodát, egészségügyi rendelőt, kereskedelmi és szolgáltatási létesítményeket és természetesen a lakásokat: az első falusi tömbházakat. Számoltak a víz bevezetésével és azzal, hogy ez hosszabb távon vonzó lesz a lakosság számára, így majd önként beköltöznek ide. Ez volt az első, még kísérleti lépés.
A következő évtizedben az ország valamennyi megyéjében felméréseket készítettek kisebb és távolabbi falvakról, melyeket terveztek elköltöztetni, lényegében felszámolni, lerombolni. A több mint 13 000 romániai faluból maximum 5-6000-et nyilvánítottak „életképesnek”, és a kb. 2700 községből – összevonással – 900-at fel akartak számolni. Ez a lakosságáttelepítés több, mint 1,8 millió családot érintett volna, és a falvak lakóterülete (beépített terület) az eredeti 625. 000 hektárról kevesebb, mint felére csökkent volna. (285. 000 ha.) A kinyilvánított szándék az volt, hogy növeljék a megművelhető mezőgazdasági területeket, de ugyanakkor a kis elszórt települések addig lazán ellenőrzött lakosságát szerették volna az állami hatóságok ellenőrzése alá vonni.
A kezdeti tervek szerint megyénként úgy számoltak, hogy kb. 3-4 nagyobb községből ilyen városias jellegű, agráripari központot hoznak létre, de az újabb változatokban már országosan 558 agráripari központtal számoltak. (Kisebb megyékben 10, nagyobbakban akár 15 is.)
A nyolcvanas évek végén hozzá is fogtak, több községből hoztak létre kevesebbet és nagyobbat. Addig ha volt két község, ami egyenként 2–4 faluból állott, kettőből létrehoztak egyet, 5 vagy több faluval. Ettől fogva faluhelyen is kizárólag emeletes házakra adtak építési engedélyt, és az építkezésre kiutalt telkek nagyságát lényegében 250 négyzetméterre korlátozták. (Ahová aligha fért még el udvar, kiskert és gazdasági épületek.)
A falurendezésről az első konkrét intézkedések 1986-ban jelentek meg. A 13 ezer faluból közel 4 ezret akartak felszámolni. Kovászna megye 23 faluval országosan a kevésbé érintett közigazgatási egységek közé tartozott, míg Hargita és Maros megyéket jobban érintette volna a falurombolás. Kovászna megyében 5, Marosban 9, Hargita megyében pedig 10 városiasodó települést jelöltek ki. Ezek azonban a városrendezéssel szemben nem valósultak meg az 1989. decemberi fordulat következtében. A romániai falurombolás terve Nyugat-Európában nagy visszhangot váltott ki, belgiumi, angol, francia települések lerombolásra szánt romániai falvakat „vettek örökbe”. (Akkor még nem lehetett szó arról, hogy testvértelepülési kapcsolatba lépjenek, mert a külföldiek romániai beutazását akadályozták, s ha mégis bejutottak az országba, akkor folyamatosan ellenőrizték őket.) Magyarországon 1956 után az első tömegtüntetést is a falurombolás (és a magyarellenes diktatúra) elleni tiltakozás miatt tartották meg. Budapesten 1988. július 28-án mintegy százezer ember tiltakozott Ceaușescu politikája ellen. A teljes falurombolást megakadályozta a rendszer bukása. Bözödújfalu a legismertebb település Erdélyben, amelyet a falurombolás letörölt a térképről: egy vízgyűjtő tavat hoztak létre, s a falu a tó fenekére került. (László László)