Honvédelmi felkészítés
A mindenkori iskolai oktatás feldatai közé tartozik a hazafias nevelés, melyben szerepet kaptak a történelem-, irodalom-, osztályfőnöki órák mellett az ifjúság honvédelmi felkészítése nevű tantárgy (román betűszóval PTAP, azaz Pregătirea tineretului pentru apărarea patriei). 1968 novemberében fogadták el a törvényt az ifjúság honvédelmi felkészítéséről (1968/33. sz törv.). (Ugyanebben az évben szervezték meg a hazafias gárdát, mert Ceaușescu attól tartott, hogy Csehszlovákia lerohanása után Románia lesz a Szovjetunió következő célpontja.)
E törvény és későbbi kigészítései nyomán előbb a közpiskolákban és az egyetemeken, de az 1980-as években már az általános iskolák VII–VIII. osztályai számára bevezették előbb havi, majd heti rendszerességgel az órarendbe foglalt ifjúság honvédelmi felkészítése tantárgyat. Többnyire tornatanárok feladata volt, de gyakran hivatásos tisztek-altisztek tartották az elméleti és gyakorlati képzéseket. Az oktatók számára volt tematikus tankönyv, amely alapján dolgoztak. Ebben volt fegyverismeret: gyalogsági fegyverek, tömegpusztító fegyverek (itt főleg vegyi fegyverek elleni védekezésre fektettek hangsúlyt), önvédelmi módszerek, közelharc, katonai alakzatok, menetelés, díszlépés, elsősegélynyújtás, felderítés, katonai rangok ismerete, távközlési abc és időnként lövészet. A lövészet az általános iskolások számára légpuskával, a középiskolások és egyetemisták számára világháborús fegyverekkel zajlott. (A lövészet volt a legizgalmasabb.)
Volt egyenruha is: világoskék nadrág és zubbony karszalaggal, sapkával. Voltak iskolák, ahol kötelezték a tanulókat, hogy megvásárolják az egyenruhát, és az IHF-órákon és lövészeten viseljék azt. Vakációkban voltak ingyenes IHF-táborok is, ahová az osztag- vagy csoportparancsnok diákokat küldték. Itt szabályszerű katonai programban és kiképzésben volt részük, mint egy kaszárnyában.
Az egyetemisták esetében az I–III. éves diáklányoknak kötelező katonai felkészítés volt, tényleges tisztek és altisztek irányításával. Ez azt jelentette, hogy hetente egy nap (6 órát) az órarendjükben nem szokásos órák voltak, hanem ez a katonai kiképzés. Rendes katonai egyenruhát kellett viselni, és felmentést alóla csak komoly egészségügyi fogyatékosság esetén, vagy elégtelen magasság v. testsúly esetén kaphattak. (Ha valaki alacsonyabb volt, mint 1,5 m, vagy kevesebb, mint 40 kg.) A kiképzésnek volt egy elméleti része is, fegyvernemenként, pl. távközlésiek, gyalogság, tüzérség stb. Volt alaki kiképzés és lövészet is. Az I. és a III. év végén a nyári vakációt megrövidítve a lánybentlakásokat kaszárnyákká alakították át, és 2-3 hét tényleges katonaságnak megfelelő rendszernek vetették alá őket. Majd az egyetem-főiskola befejezése után katonakönyvet is kaptak, és katonai rangot, tartalékos tiszt lett belőlük...
Az ifjúság honvédelmi felkészítésének az a szerepe is volt, hogy az ünnepi felvonulásokra, a vezér ünneplésére biztosítsa a szereplők egy részét, akik egyenruhásan, fegyveresen és fegyelmezetten masíroztak, dagadó keblekkel és korgó gyomorral...
Vicc: Megkérdezik ifjúság honvédelmi felkészítése órán, hogy: Mi a teendő atomtámadás esetén? Válasz: Szépen csendben sorban és lábujjhegyen elindulni temető felé, hogy ne törjön ki a pánik.
Nem vicc: Ha mai középkorúakat megkérdeznek, hogy milyen emlékeik vannak az ifjúsági honvédelmi felkészítéstáborokból, akkor általában a következőket idézik fel:
- Jó volt, de nem tetszett reggel a 6 órai ébresztő, a reggeli torna és a hideg vizes mosdás.
- Szép volt, ott lettem először szerelmes...
- A konyhai szolgálaton megtanultam krumplit hámozni gyorsan és takarékosan.
- Ott kaptam rá a cigire, ajánlották, hogy ha akarom, hogy vastagodjon a hangom, akkor szívjam én is. Negyven év alatt sokat vastagodott. (László László)