Janicsár

A szó eredetileg törökül azt jelenti, új sereg, és a keresztény gyerekekekből nevelt török katonákat nevezték így, akik a szultán leghűségesebb harcosainak bizonyultak. Még ilyen a renegát is, az, aki hitét, nemzetét, nyelvét megtagadja. A kommunizmus éveiben a népnyelv azokat nevezte janicsároknak, akik magyar vagy szász (német) voltuk ellenére szolgaian és ügybuzgóan a hatalom oldalára álltak, hajbókoltak, és élen jártak a Vezér (Conducător) személyi kultuszában, nyilván közben a maguk pecsenyéjét is sütögetve. A janicsárok a kisebbségi (nemzetiségi) érdekeket elárulták a rendszer szolgálatában, melynek hithű és harcos ügynökei voltak bel- és külföldön egyaránt. Sok nevet lehetne felsorolni, itt csupán néhány jellegzetes negatív szereplő: Hajdu Győző, Gere Mihály, Rab István, Richard Winter, tagjai-póttagjai a legfelsőbb pártvezetésnek (az RKP KB-nak), egyéb tisztségeik mellett.

Hajdu Győző (1929–2018), író, szerkesztő (Igaz Szó főszerkesztője) és politikus. Jellemző módon 1989 előtt a marosvásárhelyi telefonkönyvben egyik oldalon Hajdu Győző néven szerepelt, a következő oldalon Hajdu Victor, ugyanazzal a címmel és telefonszámmal. Számos tisztsége mellett, a Szocialista Kultúra és Nevelés Országos Tanácsának tagja, parlamenti képviselő (Nagy Nemzetgyűlés – NNGy, 1980–1989), Romániai Magyar Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsának vezetőségi tagja stb.

Két jellemző Hajdu Győző-idézet, az első 1985-ből, a második 1987-ből:

„A Nicolae Ceausescu elvtársnak előkészített ismertető anyagból kitűnik, hogy sok teendőnk van még elsősorban itthon, nálunk, a folyóiratok szerkesztőségeiben és általában az írószövetségen belül a negatív jelenségek kiküszöbölése végett… Azok, akik ellenzéki magatartást tanúsítanak, és hosszabb ideje szemben állnak a párt politikájával, államunkkal és főleg pártunk nemzeti forradalmi politikájával, nem tölthetnek be politikai jelentőségű funkciókat szerkesztőségek és kiadók vezetőségében…

Ugyanígy nagyon lényegesnek gondolom, hogy az illetékes fórumok részesítsék megkülönböztetett figyelemben azokat a romániai magyar értelmiségieket (írókat, művészeket stb.), akik jobbára formális házasság révén települnek át Magyarországra. Ezúttal is alkalmam volt megfigyelni Budapesten, hogy milyen negatív tevékenységet fejtenek ki ezek az elemek hazánk ellen… Igen tisztelt Ungur elvtárs, higgye el, nem túlozzuk el a valóságot. Ezek a szomorú esetek megmérgezik az egész életünket. (Ioan Ungurnak, Román Kommunista Párt Maros Megyei Bizottsága első titkárának, 1985. nov. 28.)

„Az egész világon ismert igazsággá vált, hogy forradalmi pártunk, a Román Kommunista Párt helyesen oldotta meg hazánkban a nemzeti kérdést… (Befejezés): Éljen a mai és a holnapi Románia hőse, jogegyenlőségünk és egységünk szimbóluma! Éljen a világbéke Hőse, Nicolae Ceausescu elvtárs!” (Beszéd Magyar és a Német Nemzetiségű Dolgozók Tanácsainak Együttes Ülésén, 1987. február 27.)

Gere Mihály (1919–1997) Mihai Gere néven is ismert, kőművesből lett kommunista politikus, NNGy-i képviselő (1965–1989), az Államtanács alelnöke, a RKP pártgazdálkodásának vezetője 1989-ig, stb.

Rab István (1934–) (vagy Stefan Rab, sorban Hargita, Brassó, majd Kovászna megyékben különböző párt- és állami vezető. 1982–1989 között Kovászna megye első számú vezetője, 1985-től NNGy-i képviselő stb. Tőle is van egy tipikus „janicsár”-szövegrészlet: „Minél nagyob eredményeket érünk el, annál mérgesebbé válnak a közelebbi vagy távolabbi pletykálók, akik nem tudnak kibékülni az igazsággal, régebbi vagy újabb kifejezések segítségével olyan nacionalista és revansista gondolatokat elevenítenek fel, amelyeket a történelem véglegesen elítélt...” (Az 1987-es beszédben elítéli a Budapesten megjelent Erdély története I–III. szerzőit. Románia Szocialista Köztársaság Magyar és Német Nemzetiségű Dolgozói Tanácsainak Plénumai, Bukarest, 1987, 202.)

Richard Winter (1934–1994) esztergályosból lett kommunista politikus, 1968–1978 között Szeben megye első számú párt- és állami vezetője, a Német Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsának alelnöke, 1965–1989 között NNGy-i képviselő (legutoljára Vaslui megyében), többszörös miniszter stb.

Mogyorós Sándor (Alexandru Moghioroș, 1911–1969) szakmunkásból lett kommunista aktivista, akinek szerepe volt a mezőgazdaság kollektivizálásában, számos párt- és állami tisztséget betöltött, volt nagynemzetgyűlési képviselő és helyettes kormányfő. Ceaușescu hatalomra kerülése után háttérbe szorult, de halála után szobrokat kapott, és Nagyváradon iskolát neveztek el róla.

Vincze János (Ion Vințe, 1910–1996) eredetileg könyvelő volt, majd illegális kommunista, és 1948–1989 között számos állami és párttisztséget is betöltött, volt miniszter és helyettes belügyminiszter, nagynemzetgyűlési képviselő, a Román Televízió vezetőségi tanácsának tagja, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának alelnöke stb. (László László)